Nőnek lenni nem egyszerű.

Nőnek lenni maga a csoda!

A női lét egyenlő az örökös alávetettséggel, a másodrendűséggel.

Nőként mindig több út áll előttünk: szinte mindent csinálhatunk, amit a férfiak, de vannak dolgok, amelyeket csak a nők élhetnek meg. A kettő között jó nagy a játéktér, a lehetőségek tere.

Súlyos mondatok, ki ne hallott volna még ilyeneket? Élethelyzettől, pillanatnyi állapottól, aktuális élménytől függően...

Számít az egyáltalán, hogy nők vagyunk? Miért kellene, hogy számítson? Nem az a lényeg, hogy emberek vagyunk? Hogy milyen emberek?

Hogy lehet az, hogy sokan érzik magukat kiszolgáltatottnak csak azért, mert nők?

Mennyire érezzük a nyomást az elvárások mentén, mennyire vannak ezek az elvárások belénk ültetve, mennyire jönnek belőlünk, örömmel?

Milyen érzés lehet annak, aki női testben él, de mégsem érzi magát igazi nőnek?

Vagy milyen érzés lehet férfi testben és női lélekkel, női érzelmekkel élni?

Mennyire befolyásolja életünket a nemi identitásunk, az, hogy milyen neműnek születtünk?

Mennyire van benne a kultúránkban, a családi értékrendünkben, hogy nyíltan beszéljünk ezekről a kérdésekről? Mennyire tartjuk létező problémáknak, mennyire mondvacsináltnak és mennyire zavarónak, tabunak?

Milyenek a társadalmi viszonyok nálunk, mennyit számít a politikai, társadalmi berendezkedés a fenti kérdések megítélésében?

És ugye ezek valós kérdések, lehet róluk beszélni? Ugye nem baj, ha beszélünk ilyenekről, sőt, még számos hasonló kérdésről? Ugye nem gond, ha gondolkodunk, ha kérdéseket teszünk fel??

Mi is az a gender? Miért beszélnek most annyit erről?

Én azt látom, azt élem meg gyakran, hogy a nők sokkal többet tesznek azért, hogy boldogabbá tegyék az életüket, hogy megismerjék magukat, megértsék, miért működünk úgy ahogy. Elhiszik, hogy lehet segíteni a lelki bajokon, az élet során adódó problémákon. A férfiak – tisztelet a kivételnek! – gátlásosabbak, erősebbnek gondolják magukat, még az is lehet, hogy tényleg erősebbek, vagy nem hisznek abban, hogy nekik segíthet valaki, úgy gondolják, a saját gondjuk csak rájuk tartozik. Aztán hogy ebből mi következik, azt látjuk, csak körül kell nézni…

Egy közelmúltbeli könyvélmény. Illetve, hogy egészen pontos (és őszinte legyek), nem volt akkora élmény, nem szeretem ezeket a műfajokat, de ez egyéni dolog. Érdekelt, mitől olyan nagy durranás ez a könyv, amiről a The Times ezt írta: „Érdekfeszítő gondolatkísérlet arról, hogy milyen lehetne ma a világ, ha az évezredek szexizmusa fordított irányt vesz. Ötletes… minden nőnek el kéne olvasnia (sőt, minden férfinak is).”

A Cosmopolitan pedig így írt róla: „Az éhezők viadalának és A szolgálólány meséjének ötvözete.”

Nos, helyenként tényleg érdekfeszítő volt, helyenként számomra túlságosan szájbarágós, de végig komfortzónát feszegető, ugyanakkor valóban elgondolkodtató. És végig izgatott, mi a fene lesz a vége, mire fut ki, mire jut a nők által megpuccsolt világ. Nem árulom el, olvassátok el ti is, akit érdekel. De egy igazán ütős részt ide másolok. Érdemes rajta elgondolkodni!

’A hatalom formája mindig ugyanaz: végtelen, összetett, folyamatosan elágazó. Miközben élő, akár egy fa, egyre csak növekszik; önmagában teljes, de egyben sokaság is. Megjósolhatatlan, hogy milyen irányt vesz; a saját törvényeinek engedelmeskedik. A makk formájából lehetetlen levezetni az összes eret, amely a tölgyfa lombkoronájának levelein látható. Minél közelebbről nézi az ember, annál változatosabb a kép. Akármilyen bonyolultnak tűnik is fel, a valóságban még annál is összetettebb. Gátlástalan és szertelen, akárcsak az óceánba tartó folyók, akárcsak a villámlás.

Az emberi lény nem a mi akaratunk szerint keletkezik, hanem ugyanannak az organikus, fölmérhetetlen, megjósolhatatlan, irányíthatatlan folyamatnak a részeként jön létre, amely az évszakhoz igazodva kibontogatja a fák leveleit, rügyet fakaszt az ágacskákon, és szövevényes mintázatot növeszt a gyökerekből.

Még egy kő sem ugyanaz, mint bármely másik kő.

A saját formájukon kívül nincs más formájuk a dolgoknak.

Minden elnevezés téves.

Álmaink igazabbak az ébrenlétnél.”

Na, ennyi.

Gondolkozzatok! Szabadon! És nyugodtan térjetek el a rátok erőltetett trendektől, merjétek kimondani a kérdéseiteket, legyetek bátor nők, legyetek bátran nők! Merjetek érezni és az érzéseitekre, az intuíciótokra hallgatni! Ha valamiről érzitek, hogy baromság, nyugodtan merjétek kimondani, ha valaki rossz hatással van rátok, ne töltsetek vele időt, kár az energiáért! Azért, mert valaki valaha barát, példakép volt, ma nem biztos, hogy méltó erre a pozícióra.

Ha nem mertek magatoktól kérdezni, az is egy jó lehetőség, ha hagyjátok másnak, hogy ő kérdezzen.

Sokszor egy jókor kapott jó kérdés is jelentős hatással lehet az életünkre!

Ha pedig ti egyszerű választ vártok tőlem, például a fenti kérdésekre, akkor csalódni fogtok. Semmi sem olyan egyszerű, hogy egy-két mondattal elintézhetnénk. Kivéve persze az egyszerű tények. Ha még vannak ilyenek...És a zsigeri érzések! Azokra érdemes figyelnünk, azoknak hihetünk!

Koskovics Éva

coach

www.kokart.hu