„Szeretném, ha szeretnének”, mondta ki Ady Endre mindannyiunk legmélyebb vágyát. Az érzés, hogy szeretnek, becsülnek, fontosak vagyunk, elengedhetetlen ahhoz, hogy magabiztosan és kiegyensúlyozottan járjunk-keljünk a világban. Ha azonban mélyen belül értéktelennek tartjuk magunkat, akkor hajlamosak leszünk kiolvasni embertársaink szavaiból azt az üzenetet, hogy nem vagyunk elég jók, és senki nem vágyik a társaságunkra.

A jelen történései a múlt lenyomatai

Nemrég vonaton utaztam. Több órára nyúlt az út, így volt lehetőségem belehallgatni a körülöttem ülő társaság beszélgetésébe (az összezártság miatt ezt el se kerülhettem). Velem szemben két fiatalember foglalt helyet, és a mellettem levő négyes ülésen a társaságuk másik fele; ránézésre korombeliek, harmincas éveik elejét vagy első felét tapossák. Az egyik férfi – zárkózott testtartás, túlsúlyos alkat – a folyamatos élcelődések céltáblája. Cukkolták a pólóján a mintát, hogy valóban olyan jó-e a fényképezőgépe, mint hiszi, és még sorolhatnám. Nem sértőn, de határozottan cukkolták, ő pedig nem vágott vissza pengeéles riposztokkal, hanem elviselte, és igyekezett kivonulni a beszélgetésből, még szorosabbra fűzni a hasa előtt a két karját. Látszott végig az út során, hogy ez már régi történet, meg sem lepi, hogy kereszttűzbe került, miként az sem, hogy őt még nem hívták meg a házibuliba, ahova a társaság egy része készült.

Virginia Satir pszichoterapeuta úttörő módon felismerte a család és a családi előtörténet szerepét a pszichés problémák kialakulásában, illetve hogy a belső egyensúly szempontjából alapvetően fontos az egészséges önbecsülés, amelynek gyökerei (vagy azok hiánya) szintén a családból erednek. Satir szerint minden gyermek a két szülővel alkotott elsődleges háromszögben tanulja meg a világban való eligazodást és azt, hogy mire számíthat a környezetétől, hogy miért várhat megerősítést, és miért kritikát. A családi háromszögben sajátítja el, hogyan viselkedjen, hogyan bánjon másokkal. A családban tulajdonképpen egy elsődleges mintát tapasztalunk meg az életről, a világról. Szerencsés esetben olyan alapsémát kapunk, hogy a körülöttünk levő emberek szeretnek, és a világ izgalmas, arra vár, hogy megismerjük és felfedezzük, a család pedig a hátunk mögött állva biztat. Rossz esetben viszont az alapséma azt tartalmazza, hogy az illető a kritika és a gúnyolódás céltáblája.

A családból a világba

A családi háromszögben tapasztaltakat a gyerek magával viszi, amikor kilép a társadalomba. Magával viszi a magabiztosságát, és ugyanígy a bizonytalanságát, visszahúzódását is. Természetesen az örökölt temperamentuma is nagy hatást gyakorol a viselkedésére és arra, hogyan éli meg az élményeit, a vele történteket, ám ezzel együtt rendkívül erős a család elsődleges formáló ereje – ami majd a későbbi kapcsolatokban is visszatükröződik.

Az önbecsülés alapjai

Az, hogy a gyermek az élet színtereire magával viszi az értékesség vagy az értéktelenség érzését, azt jelenti, hogy agyába belekarcolódnak azok az egyszerű, a szülő részéről talán nem is mindig odafigyelve kiejtett mondatok, mint „De ügyes vagy!”, „Büszke vagyok rád!”, vagy épp „Már megint micsoda hülyeséget csináltál!”, „Az én gyerekem a legkisebb a tornasorban…”, stb. Ha a gyermek próbálkozásait dicséret és megerősítés kísérte, ha meleg, bátorító családi légkör vette körül, akkor az önbecsülés, vagyis az értékesség és magabiztosság érzéseit viszi majd magával a nagyvilágba, mint a népmesék hőse tarisznyájában a hamuba sült pogácsát.

Alacsony önbecsülés, magas önbecsülés

Az alacsony önbecsülésű emberek folyamatosan mások szeretetére és elismerésére vágynak, vagyis arra, amit gyerekkorukban nem kaptak meg. Emellett a gyerekkorukban őket ért sok kritika hatására hajlamosak felnőttként kritikát látni abban is, amit a környezet nem is szánt bírálatnak; vagyis rendkívül érzékenyek. Az egészséges önbecsülés hiánya együtt jár a magabiztosság hiányával, így az illető erősen ad mások véleményére, hajlamos mások útmutatását várni ahelyett, hogy a saját vágyait, valódi belső szükségleteit követné. Ezzel szemben, aki magas önbecsüléssel rendelkezik, az szereti magát és felismeri mások iránta érzett szeretetét, magabiztos, hiteles, felelősséget vállal az életéért. Az ilyen embereknél erős alapok épültek az autonóm, önkiteljesítő élethez. Az alábbi ábra segítségével ti is végiggondolhatják, kedves Olvasók, hogy az alacsony vagy a magas önbecsüléssel rendelkezők csoportjába tartoztok-e.

Szabó Elvira

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

A cikk eredeti, teljes változata a Gyökerek és Szárnyak blogon jelent meg, itt...

A cikkhez felhasznált irodalom, egyúttal a cikkben szereplő táblázat forrása:
Virginia Satir és munkatársai: A Satir-modell. Családterápia és ami azon túl van. Ursus Libris, 2007.