Tele van minden mostanában az alfa generáció gyermekeivel és a velük kapcsolatos nehézségekkel. Azért egy pár pontot gondoljunk már végig:
- A 2010 után születettek legfeljebb 8 évesek. Már most törjünk pálcát felettük? Egy alfa generációs gyerek nevében és szülőjeként is: kikérem magamnak.
- Nem érdekli őket a korábbi generációk "klasszikus" értékrendje? Ja, ha igaz az, hogy generációs váltások vannak, akkor a most "klasszikusnak" számító generációt pont úgy nem érdekelte az őket megelőzők "klasszikus" értékrendje... Ilyen a világ, változik. Sőt, ilyenek az értékrendek is. 
- Ez a generációs általánosítás elkövet egy nagy hibát. Nem vitatom, hogy lehetnek bizonyos jellemzők, amik inkább megfigyelhetőek egy adott korosztály tagjainál, pl. információfeldolgozásban vagy bizonyos egyéb területeken, de soha, egyetlen generáció tagjai sem voltak egyformák és nem is lesznek azok. Mindig voltak és lesznek nehezebben kezelhető gyerekek, könnyebben kezelhetőek is, olyanok is, akik valóban törnek és olyanok is, akik inkább hajlanak...
- Valóban szükséges bizonyos pedagógiai megújulás, valóban szükséges a szülői kompetenciák erősítése és a "common sense", a hétköznapi józan ész (és -teszem hozzá- mértéktartás) visszatérése a nevelésbe. Azt azonban ne feledjük, hogy most is vannak jó szülők és jó pedagógusok, a jövőben is lesznek és a múltban is voltak kevésbé jók, akik akkor nem tudtak mit kezdeni a másik generáció képviselőivel.

- Alapvetően legyen már egy pedagógiai optimizmus is azért! Ez az alfákkal riogatás azért is furcsa, mert azt implikálja bizonyos mértékig, hogy ők ilyenek, oszt' jóvan. Úgyse lehet velük mit kezdeni. Dehogynem. Egyrészt ne higgyük már azt, hogy egy gyerek nem érik, fejlődik, változik, mert de, másrészt ne higgyük azt se, hogy szülőként, óvoda- vagy iskolai pedagógusként nem tudunk hatni rájuk, nem tudjuk kedvező irányba befolyásolni a fejlődésüket. 
- Vannak problémás gyerekek, de a problémák sem egyforma súlyúak, mértékűek, időtartamúak. Ha szülőként, többségi pedagógusként túlnő rajtunk egy eset, még mindig ott a lehetőség, hogy speciális segítséget vegyünk igénybe, pszichológus, gyógypedagógus, családterápia és még számos különböző lehetőség formájában, amivel jobban megérthetjük a gyermekünk, saját magunk és a család működését és megtámogathatjuk a fejlődést, helyreállíthatjuk az esetleg megbillent egyensúlyt. 
Szóval egy kicsit nagyobb bizalommal és önbizalommal a jövő generációja irányában!

Dr. Erdei Róbert

pszichológus, a neveléstudomány doktora