A megkésett jókívánságok néhol még szakaszosan ott hömpölyögnek a hírfolyamokban, a lemaradozók, a most visszatérők a kötelező köröket futva még gyorsan minden jót, és boldogabb újesztendőt kívánnak.

A szabadságolások végét értek, nem lehet tovább halogatni, be kell állni a munka frontvonalába. Szorgalmasan gyakorolgatjuk a dátumot, lassan már csak minden második nekifutásra tévesztjük el, amikor a kevésbé figyelmes perceinkben továbbvisz a tavalyi megszokás. Majd csak megtanuljuk ezt a számot is, ha másképpen nem, akkor úgy, ahogy az már lenni szokott, február végére.

A jókívánság résznél derekasan beleadtunk anyait-apait, innen pedig együtt reménykedhetünk, hogy hátha legalább valamelyik megfogan, teljesül, valóra válik.

„Új esztendő beköszön.

Régi könyvben új lap

új topán a küszöbön

ég küszöbén új nap.”[i]

Vajon tényleg lehetne teljesen üres az, az új lap?

Régen megállapodott életvitelű, kimondani is ijesztően sok éve házas, családos, hivatásomért még mindig lelkesedő bőven ötvenesként, a legkevésbé sem hiszek az évenkénti tiszta lappal indulásban.

Egyszerűen nem lehet (mindig, bármiben, akárhonnan) visszamenni a kályhához.

Sokkal valószínűbbnek tartom azt, hogy valójában soha nem lehet.

„Sose várd a jövőtől, miként a bolond várja a folyóparton, hogy a víz lefolyjon egyszer. Mert a folyó, akárcsak az élet, örök, miközben pillanatról pillanatra más és más.”[ii]

Attól, hogy elmúlt egy év, nem kezdhetjük újra az életet, hanem csak folytathatjuk. Nyilván éppen ott, ahol az éjfél előtti visszaszámláláskor abbahagytuk.

Az életünkben bekövetkező változások pedig általában (nagyságrendjükben és radikális hatásukat, erejüket tekintve is) sokkal jobban hasonlítanak egyfajta sarjadásra, mondjuk a fák, a növények kihajtására, új ágak és levelek megjelenésére, mint bármi másra.

A növekedés üteme persze lehet akár viszonylag gyors.

Különlegesen ritka pillanatokban elképesztő, szinte szemmel látható.

A hozott hajtás bizonnyal szikrázóan új, talán egészen egyedi és különleges.

Ragyogóan, szervesen illeszkedhet az eddigi lombhoz.

Hozhat harmóniát, kiteljesedést vagy éppen, hogy megbillenti az addigi egyensúlyt.

A bekövetkező változásunk lehet szemkápráztató és sziporkázó. Szerencsére kifejezetten ritkán és jóval kevésbé hasonlít kirobbanó tűzijátékra[iii] vagy más drámai természeti eseményekre, mint a földrengés vagy a vulkánkitörés.

Nem, nem igazán hiszek a mindenkit meglepő, heves és teljes átalakulásokban, habár...

„Isten a hernyókat pillangókká változtatja,
a homokot gyönggyé, a szenet gyémánttá.
Csak idő és nyomás kell hozzá. Rajtad is dolgozik.” [iv]

Úgy vélem, közelebb van a hétköznapi valósághoz az, az elképzelés, hogy a jelenünk a múlt ágyában fekszik, és már ott érik, formálódik, fokozatosan irányt és célt kap benne az alakuló jövőnk.

A jelenünkben a most éppen gondolt gondolataink, a most éppen érzett érzéseink és az ezek nyomán meghozott döntéseink, tényleges tetteink, cselekedeteink alakítják a jövőnknek azt a részét, ami rajtunk is múlik[v].

Ugye nem képzeltük azt, hogy légüres térben létezünk, egyetlen érvényes hatótényezőként, mindent maguk irányítva és karmesterként beintve vezényeljük a jövőnket formáló események egymásba láncolódó sorát?

Mi itt mind másokkal összeköttetésben, kapcsolatok kusza hálójában élünk és mozgunk.

Ebben az adott történelmi korban.

A világnak ezen, a többek között történelmileg, földrajzilag, etnikailag és kulturálisan meghatározott, sajátos jellemzőkkel megáldott részén.

Az aktuális társadalmi-gazdasági hatások között tevékenykedünk.

Kétség nem fér hozzá, hogy eközben hatunk egymásra és változunk a kapcsolatainkban.

Életünk kezdetétől milliónyi hatás és ellenhatás eredőjében állunk.

Létezünk és alakulunk.

Aktívan, és felnőve már remélhetőleg tudatosan, felelősséggel alakítjuk azt a miliőt, a teret, a helyet, a saját kis világunkat, ahol élünk, pontosan azzal, ahogyan élünk.

Nem, nem tudjuk előre kiszámítani a külső, felénk irányuló hatásokat.

Ahhoz túl sok van belőlük és persze ahány annyiféle.

Kétségtelen, hogy így sok közülük tényleg meglepetésként ér bennünket.

Ennek ellenére nem állhatunk fél lábon addig, míg lenne egy kiszámolt biztos pont, ahová végre léphetünk.

El kell szánni magunkat, dönteni és lépni (vagy akár ugrani, esetleg futni, netán bele a vakvilágba, mint Forest Gump).

Igen, tudom és egyetértek, ez valóban kockázatos.

Valamint veszélyes és merőben kiszámíthatatlan, mint maga az élet.

„Ha valaki elkezd önmagával spórolni, akkor megette a fene az életének a minőségét. Nem lehet spórolni! Vagyis rizikót kell vállalni! Igenis fel kell vállalni a kockázatokat!” [vi]

A jelenünk terhes a jövővel, ami folyamatosan, legtöbbször a szemünk láttára formálódik.

Minden ötletünk és elképzelésünk szülőszobája, bölcsője a gondolkozásunk, ezért is igyekeznünk kell napsütötte, fényes, kellemes környezetként megtartani azt, és ragyogó, életigenlő, pozitív gondolatokat felnevelni benne.

„Tiszta és nagy dolgokhoz
csak tiszta és egyenes úton lehet eljutni.” [vii]

Igenis tiszta úton.

Olyanon, amit nem szennyez a gyűlölet és ellenségesség, ahol nem fedi el a valóban fontos dolgokat a mindenkit elvakító düh, és nem tompítja el a folyamatosan szított félelmek sötéten gomolygó felhője a tényleg lényeges, igazán veszélyes, éles kontúrokat.

Olyan úton, ahol a saját szívverésünkhöz igazodó valódi ritmusunkat nem dübörgi állandóan túl, a mindig újabb, mondott ellenségekkel csatára buzdító, állítólag nagy és persze szentnek kikiáltott elvekért háborúba szólító dobpergés.

Olyan úton, ahol tiszta fejjel tudunk a saját életünkre, a családunkra, a megélhetésünket biztosító munkánkra figyelni, és közben legalább néhanap, kiterjesztett felelősséget vállalunk a miénkkel érintkező másfajta életek iránt. Felelősséget, együttérzést és megértést.

Molnár Péter Photography -  2018.02.18. - Szép magyar természet XI.

Egy úton, ami megengedi és lehetővé teszi, hogy harmóniában, békésen éljünk együtt a környezettel, a természettel, nem térdre kényszerítve és behódolásra bírva azt, nem kipusztítással fenyegetve a világot.

Ahol megpróbálhatunk tisztán és egyszerűen élni. Nem foglalni el nagyobbat a minket megillető helynél. Nem herdálni el úri szeszélyből a megkaparintott erőforrásokat. Nem hagyni magunk után felesleges és káros nyomokat.

Hasznára és nem kárára lenni egymásnak és a világnak. Okosan, szépen, fenntartható gazdálkodásra törekedve élni.

Talán így:

„A hosszú és jó élet titka: egyél feleannyit, sétálj kétszer annyit, nevess háromszor annyit és szeress, számolatlanul.”[viii]

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

[i] „Új esztendő beköszön.
Régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót ígér,
minden napja cél és
minden éje kéj.”

Babits Mihály (1883.11.26. — 1941.08.04.) magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító, megjelent a Nyugat c. folyóirat 1912. évi 1. számában

[ii] Szókratész, ókori görög filozófus

[iii] https://www.facebook.com/bekesi.brigi/videos/1955383461176659/

1 perc, 45 másodperc tűzijáték Japánban - Mount Fuji - szférikus pirotechnika bemutató

[iv] Rick Warren 

[v] „Kell választani és dönteni, de nem abban az illúzióban, hogy ezzel vágyaink szerint intézzük sorsunkat, hanem azért, mert a választás és a döntés ténye lelkileg összetartja az embert, és megvédi a nehéz helyzetek örök megkerülésétől.” Popper Péter

[vi] https://diamonds.cafeblog.hu/2018/04/01/popper-peter-ha-elkezdesz-onmagaddal-sporolni/

[vii] Tündöklő Jeromos - Tamási Áron (1897-1966)

[viii] The secret to living well and longer is: eat half, walk double, laugh triple and love without measure. Tibetian proverb