A belső motiváció és az élettel való elégedettség alapja, hogy meghatározzuk a személyes hivatásunkat - azt a célt, tevékenységet, aminek megvalósításával éppen mi tehetünk hozzá a világhoz. A megfelelő cél kitűzésének első lépése, közhellyel szólva, önmagunk megtalálása. És nem a szemünk előtt elhúzó utcai óriásplakátokról, a médiából látott ideálképek vagy hozzátartozóink elvárásai alapján határozhatjuk meg az énképünket – ha így teszünk, nem önmagunkat, hanem egy hamis ént fogunk megvalósítani. A belső, szilárd alapra kell ráakadnunk, amit úgy hívnak, önazonosság, és amiről tudjuk: „Igen, ezt képviselem a világban.”

Az önazonosságnak, más néven identitásnak olyan alapvető öndefiníciók képezik részét, mint hogy honnan származunk; hová, kikhez, milyen csoportokhoz tartozunk; melyek a fontos belső és külső tulajdonságaink, mik az erősségeink és gyengeségeink; mik a fontos törekvéseink és érdeklődéseink; milyen elvek vezérelnek minket a döntéseink során. Az önazonosság a személyiség alapja, és nagyban befolyásolja, hogy milyen életpályát futunk be. Nagy hangsúlyt kaphat benne a minket körülvevő környezet és az, hogy milyen közösségeknek vagyunk tagja – ezek a társas hatások pozitív és negatív befolyással is lehetnek attól függően, hogy a közeg erősít minket és hozzásegít ahhoz, hogy kibontakoztassuk a képességeinket (ez esetben óriási erőforrás), vagy pedig igyekszik elterelni valódi, saját vágányunkról (ez esetben óriási energiaelszívó).

Az önazonosság fontos szerepet játszik abban, hogy milyen célokat tűzünk ki. Pontosabban, ahhoz, hogy olyan célokat válasszunk, amelyek építően, fejlesztően hatnak az életünkre, fontos, hogy tisztában legyünk azzal, kik vagyunk és mit képviselünk a világban. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy olyan célok eléréséért törekszünk, amelyekkel nem vagyunk önazonosak, amelyek nem a sajátjaink, hanem pusztán átvettük őket egy kulturális, társadalmi vagy családi mintából. Ez végül oda vezethet, hogy nem a saját életünket valósítjuk meg, hanem valaki másét.

Az alábbiakban három fontos lépésről írok, ami segít abban, hogy jobban meg tudd fogalmazni, ki is vagy a szíved mélyén.

Mélyedj el önmagadban!

Valódi énünk megtalálásának első lépése, hogy visszavonulunk a világ zajától, és időt szánunk önmagunkra. Nem kifelé élünk, hanem befelé. Vehetünk egy forró fürdőt, elmehetünk futni, a lényeg, hogy relaxált, meditatív állapotba kerüljünk, ami lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatot teremtsünk a vágyainkkal, az érzelmeinkkel. Megvizsgálhatjuk, hogy a különféle élethelyzetekben adott reakcióink során a környezetünknek igyekszünk-e megfelelni és a félelmeink irányítanak, vagy a meggyőződéseink.

„A MAGány szóban ott rejtőzik a szó gyökere, a MAG – írja Veit Lindau német coach. – A rendszeres és szabad döntésen alapuló egyedüllét megadja annak a lehetőségét, hogy megismerd azt a különleges magot, amit az élet rád bízott, egyedül neked adott. Ez az egy MAG életed lehetőségeinek sejtelme, szíved hangja, az út, amit egyedül csak te járhatsz be. Az egész világ folyton azt magyarázza, hogy mit kellene gondolnod, érezned és tenned. Családtagok, főnökök, politikusok, reklámplakátok – mindegyik akar valamit tőled, mindegyik megpróbálja a MAG-ot, ami a tiéd, a saját igényei szolgálatába állítani. Ha nem figyelsz, nagyon gyorsan valaki másnak az életét kezded el élni. Önző dolog megengedni magadnak a MAGány idejét? Nem. Én azt hiszem, ez kötelességed. Csak aki jól ismeri magát, tud másokat olyannak látni, amilyenek valójában, és nem olyannak, amilyennek látni akarja őket. Szánj időt újra és újra arra, hogy egyedül légy! Saját MAGad és mindannyiunk érdekében.”

Tisztázd az értékrendedet!

A „mit képviselek a világban?” kérdésnek hangsúlyos vetülete, hogy „milyen értékek mentén élem az életem?”. Amikor cselekszem és döntéseket hozok, ide-oda sodor a széljárás, vagy bizonyos elvek mentén igyekszem megszabni a dolgok menetét? Talán arra jövünk rá, hogy nagy örömünk telik benne, amikor egy-egy helyzet minden résztvevője jól jár – tehát a tetteinket a win-win kimenetelek elősegítése fogja vezérelni a jövőben. Vagy fontos érték számunkra a bizalom – ezért a jövőben olyan kapcsolatokat igyekszünk kiépíteni, amelyekben megbízhatunk a másik félben, és azokat, amelyekben a taktikázás uralkodik, igyekszünk elengedni.

„A tiszta értékrend a vezércsillag a lehetőségek világában. Enélkül hiányzik a viszonyítási alapod cselekedeteid megítéléséhez. Folyton – látszólag véletlenül – belecsúszol olyan szituációkba, melyek sértik az önbecsülésedet. …egy önazonos személyiség tiszta szándékot sugároz. A saját magáról alkotott képe és az, ahogy mások látják őt, összhangban van. Belülről cselekszik és él, ami azt jelenti, hogy nem külső véleményekhez és az időjáráshoz igazodik, hanem a saját belső koordinátáihoz. Az ilyen emberek nem mindig kellemesek, és nem mindig ők a legmorálisabbak. De megbízhatóak.”

Vállald fel, aki vagy!

Sajnos számolnunk kell azzal, hogy ha azokat az énrészeinket igyekszünk erősíteni, amelyek jobban képviselnek minket, és szilárdabban kiállunk az elveink mellett, azzal ellenállást fogunk kiváltani a környezetünkből. Ezt nem lehet felróni, hiszen megszokták a könnyedén hajló, vékony törzsű fát, akik voltunk, és egyszerűen meghökkennek, hogy „de kinyílt a csipád!”. Ne féljünk belemenni a konfliktusokba, sőt, ne féljünk felvállalni énünk gyengébb, hibázó részeit is. Hiszen ezek is mi magunk vagyunk – ha egyenes gerinccel járunk, akkor büszkén nézhetünk majd tükörbe, és meg merünk nyílni olyan minőségek előtt is, amelyeket azelőtt félelemből elkerültünk.

„A kritika, az elutasítás vagy a kinevetés okozta kellemetlen érzésekre nincs titkos recept. Az én javaslatom: meg se próbáld mentegetni magad a sebezhetőséged miatt. Vállald fel. Eltaláltak? Talált, süllyedt! Hagyd, hogy fájjon. Tudod, hogy a vadon élő növények miért tartalmaznak sokkal erősebb és értékesebb hatóanyagokat, mint az üvegházban termesztett saláták? Mert nem óvják őket. Minden nap kint állnak a mezőn – forróságban, viharban, esőben. Ezért minden belső értéküket aktiválniuk kell. Szeretnél szabadon élni? Szeretnéd megtudni, mi minden lehetséges az életedben? Akkor utánozd a vadon termő növényeket. Hagyd el az üvegházat. Szokj hozzá a kínos és a felemelő pillanatokhoz. Tanuld meg elfogadni a csodálatot, anélkül hogy elbíznád magad, és elviselni a kritikát, anélkül hogy összetörnél.”

Az önazonosság tehát elengedhetetlen ahhoz, hogy tudjuk, honnan jövünk és hová tartunk. Ha tudjuk, kik vagyunk, önkéntelenül is emelt fővel és egyenes derékkal járunk-kelünk a világban. Nem kérkedve, hanem magabiztosan. Nem túlkompenzálva belső bizonytalanságokat és hiányérzeteket, hanem egészséges önbecsüléssel. S amikor az élet útelágazásaihoz érkezünk, magunkba nézve, az értékrendünkre alapozva és hitelesen képviselve magunkat képesek leszünk a megfelelő irányt választani.

Szabó Elvira prózaíró, könyvkiadói szerkesztő, blogger

Első könyve Patchwork címmel 2019-ben jelent meg.

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

Kapcsolódó bejegyzés a célok kitűzéséről:
A boldogság személyes törekvéseink mellékterméke

A cikk eredeti változata a Gyökerek és Szárnyak blogon jelent meg, itt...

A cikkben szereplő idézetek forrása:
Veit Lindau: Fogadj örök hűséget magadnak. Ursus Libris, Budapest, 2015.