„Mindenkinek van egy álma” – ám sokak számára ez az álom csak álmodozás marad. Kiforratlan, megformálatlan, képlékeny elgondolás. Pedig a legtöbb álom előbb-utóbb megvalósítható – ez alapvetően előrelátás és előregondolkodás kérdése. Az alábbiakban arról lesz szó, hogyan juthatunk el a súlytalan álmodozástól a kézzelfogható megvalósításig, részben a saját történetemen keresztül.

„De szeretnék…” helyett: „az a tervem…”

Az álom és a cél között kicsi, de lényeges különbségek vannak. Egyrészt a megfogalmazás: nem mindegy, hogy azt mondjuk, „de jó lenne, ha…”, „szívem szerint…”, vagy ezt: „az a tervem, hogy…”, „azon dolgozom, hogy…”. Az utóbbiak mintha súlyt adnának a szavainknak, ugye? A kétféle megfogalmazás eltérő mindsetet, azaz szemléletmódot tükröz: az előbbi egy vágyat fejez ki, amiért az ember még nem feltétlenül tesz keresztbe két fűszálat, az utóbbi pedig egy célt, amit el lehet érni, amin lehet dolgozni.

A másik, ami keretet teremt egy elgondolás megvalósításához: a határidő – az, ha nagyjából belőjük, hogy mikor kell az elgondolásunknak látható eredménnyé válnia. Ha úgy véljük, egy ötlet két-három év alatt jut el a beteljesülésig, teljesen rendben van – a nagy projektek tető alá hozásához sokszor évek kellenek.

Kezdjük azzal, hogy elgondolkodunk azon, hol fogunk tartani két év múlva, és vegyük bele a képzeletbeli naptárunkba, hogy a szerelemprojektünkkel fogunk foglalkozni, vagy már ott leszünk a célnál. Például rögzítsük magunkban, hogy két év múlva ott akarunk tartani, hogy lesznek fordítói megbízásaink, és ezzel elkezdtük megalapozni a helyfüggetlen életmódot, ami sokkal nagyobb szabadságot tesz lehetővé (elképzelhető, hogy a megbízások mellett akkor még lesz teljes vagy részmunkaidős állásunk, de már a megfelelő irányba fogunk tartani). Vagy két év múlva ott akarunk tartani, hogy vidéken lakunk, hátrahagytuk a zajos városi életet, és lesz egy kutyánk. Azzal, hogy időkeretet adtunk az elgondolásunknak, kitűztünk magunk elé egy célt.

Szeretném leszögezni, hogy az álmodozás jó dolog. A legjobb ötletek abból születnek, ha az ember hagyja szabadon szétszaladni a fantáziáját, és beleringatja magát a „de jó lenne, ha” állapotába. Ám ez csak a nagy dolgok legelső lépését jelenti, és aki megakad ezen a ponton, abból nem válik megvalósító.

Mindent a maga idejében

Hiába tűzünk ki határidőt valamikor a távoli jövőbe, nagy a veszélye annak, hogy a mindennapi kötelességeink teljesítése közben pont azokról a dolgokról feledkezünk meg, amelyek igazán fontosak és előrevinnének. Hiszen pénzt kell keresni, az otthonunkat rendben tartani, és persze a társas kapcsolatainkat sem szeretnénk elhanyagolni. Ha gyerekeink vannak, ők pláne elsőbbséget élveznek. Annak érdekében, hogy a terveink ne sikkadjanak el, nemcsak a végcél tervezett határidejét kell rögzíteni, de azt is végig kell gondolni, hogy milyen lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy a cél megvalósuljon, és ezekre körülbelül mikor kerül majd sor.

Talán mostanában baromi elfoglaltak vagyunk, de úgy tűnik, két hónap múlva nem lesz rajtunk ekkora terhelés. Ezért határozzuk el, hogy két hónap múlva utánanézünk a fordítócégeknek, amelyeknek dolgozhatnánk, és egy hónap alatt legalább ötnek küldünk megkeresést. Illetve átgondoljuk, vannak-e olyan ismerőseink, akiknek ilyen kapcsolatai lehetnek, és ha vagyunk velük olyan viszonyban, hogy szívességet kérjünk, akkor közülük is írunk legalább kettőnek.

Ugyanígy: rögzítsük, hogy az elkövetkező hónapokban mely időszakban foglalkozunk azzal, hogy átgondoljuk, a vidékre költözés kapcsán milyen szempontok fontosak számunkra (pl. távolság a várostól, infrastruktúra, természeti környezet, lakosságszám stb.), és e szempontok alapján mely települések jönnek szóba. Talán mire ezek tisztázásáig eljutunk, ismét besűrűsödik az életünk, és egy-két hónapig megint nem lesz időnk ezzel foglalkozni, de aztán felvehetjük a fonalat, és átnézhetjük az ingatlanlehetőségeket a kiválasztott településeken. És így tovább, jöhetnek a következő lépések, mindent a maga idejében elintézve.

Mindenkinek vannak zsúfoltabb és lazább időszakai. Érthető, ha jólesne a lazább időszakokban csak egyszerűen elengedni a gyeplőt, kirándulni, olvasni vagy élvezni a semmittevést. De azok az időszakok, amelyekben kevesebb a kötelesség, alkalmasak arra is, hogy előrehaladjunk a hosszú távú projektjeinkkel. A lényeg: a szabadidőnkben meg kell találnunk az arany középutat a feltöltődés és a napi örömök (a carpe diem), illetve a távlati terveken való munkálkodás között.

Elérhető távolságra

A tervezéssel a nagy célunkat lebontottuk részfeladatokká, részcélokká, és ütemeztük őket. Ha egy-egy feladatot sikerül kipipálni, akkor ezzel tulajdonképpen részeredményeket könyvelhetünk el. Részeredménynek tekinthetjük azt is, ha a homályos „vidék” kifejezést felváltják konkrét falunevek, ahova eséllyel költözhetnénk, vagy ha egy fordítócéggel már megalapoztunk munkakapcsolatot. Ilyenkor örüljünk ennek az eredményes lépésnek, és ne azon aggódjunk például, hogy hány fordítóirodára lesz még szükség ahhoz, hogy kiváltsuk az alkalmazotti fizetésünket, és szabadúszókká váljunk. Fontos, hogy mindig a soron következő részfeladatra összpontosítsunk, mert ez van elérhető távolságra, és ne bátortalanodjunk el amiatt, hogy a fő célunk még milyen messze van.

Előző cikkemben azt írtam, hogy a célok megvalósításában segítségünkre van három erény: a megfontoltság, a türelem és a kitartás. Valóban hasznunkra lesznek ezek a tulajdonságok ahhoz, hogy átgondoltan haladjunk előre, és akkor se adjuk fel, ha felmerül valamilyen akadály, vagy nem sikerül minden elsőre úgy, ahogy szeretnénk. Ezek az erősségek segítenek abban, ha elfog minket a kétség, vagy ha ideig-óráig úgy érezzek, végképp padlót fogtunk. Érdekes módon, miközben lépésről lépésre egyre közelebb jutunk a megvalósításhoz, fejlesztjük is magunkban ezeket a tulajdonságokat.

Saját sztorim: a könyvprojekt

2015 közepén kezdtem könyvet írni. Ám már a kezdetektől tudtam, hogy egy könyvprojekt megvalósítása több puszta önkifejezésnél. A könyvszakmában dolgozom, és tisztában vagyok azzal, hogy egy könyvért azon túl is sokat kell tennie az írónak, hogy megírta. Sok szerző azt reméli, hogy az olvasók meglátják a könyvét a boltban, leemelik a polcról, megtetszik nekik és megveszik, s lehetőleg jó sokan tesznek így. A valóságban ez nem fordul elő olyan gyakran, mint szeretnénk. Abban, hogy egy könyv eljut-e az olvasókhoz, kulcsszerepe van annak, hogy részben a szerző, részben a kiadó körül létezik-e olvasótábor.

A könyvprojektem a következő lépésekből állt össze:

2015 nyarától 2017 elejéig írtam a könyvet. Amikor elkészült, félretettem.

Ezt követően rákapcsoltam a blogolásra. 2016 közepétől már aktívan blogoltam, de 2017-től, miután elkészültem a könyvvel, még több időt és energiát fektettem ebbe.

Az eredeti tervem az volt, hogy 2018 tavaszán, első felében adom ki a könyvet, szerzői kiadásként. Ám ekkor megtorpantam.

Nagyon vegyes véleményeket olvastam a szerzői kiadással foglalkozó kiadókról, és úgy döntöttem, más utat választok. Konzultáltam irodalmi szerkesztő ismerőseimmel (ugyanis szépírói munkáról van szó), illetve hagyományos (nem szerzői kiadásokkal foglalkozó) könyvkiadóval is. Be kellett látnom, hogy ha a hagyományos megjelentetés útját választom, az alighanem még évekbe telik. És én nem akartam éveket várni.

Így 2018 nyarán hoztam végleges döntést: visszatérek eredeti elgondolásomhoz, a magánkiadáshoz, de nem veszem igénybe könyvkiadó segítségét, hanem a honlapomon teszem közzé a könyvet. Ezt az elgondolást támogatta az is, hogy az én könyvemhez nem illik a hagyományos nyomtatott könyv formája, a tartalmát csak e-könyvben adhatom át csorbítatlanul. Amit írtam, ugyanis, egy fiktív blogregény.

Így végül az eredeti tervhez képest fél-egy év késéssel, némi megtorpanás után, 2019 legelején tettem közzé a Patchwork c. könyvet. A késlekedéssel valójában nyertem: ugyanis a honlapom webanalitikája arra utalt, hogy 2018 végén – hogy, hogy nem – minőségi ugrás következett be a blogom és az egész honlap olvasottságában. Úgy tűnik, ekkorra kezdett összeállni egy olvasóközönség.

A Patchwork című könyvről

A Patchwork c. könyv blogregény egy kapunyitási válságról, frenetikus albérleti házibulikról, szabadon áramló kapcsolatokról és európai nagyvárosokról, ahol minden maradványokból és maradványokra épül. Történet útkeresésről és hátraarcról, kudarcból kinövő lehetőségekről, no és arról a tapasztalatról, hogy az országhatárok átlépésével az ember a saját határait is meghaladja. Megrendelhető e-könyv (EPUB + PDF) formátumban, a részletekért katt ide…

Mi az e-könyv, és miért jó?

Az e-könyv (elektronikus könyv) okostelefonon, tableten, laptopon vagy egyéb elektronikus eszközön olvasható (nem feltétlenül kell hozzá új kütyüt vásárolnod). A PDF-et mindenki jól ismeri, de azt talán kevesebben tudják, hogy az EPUB-hoz is számos ingyenesen, legálisan letölthető e-könyv-olvasó program létezik. Például Windows, OS X ill. GNU/Linux operációs rendszerre egyaránt elérhető a calibre.

Persze az „igazi” könyv érzését sosem fogja visszaadni, de pár dologban verhetetlen az e-könyv:

• Környezetkímélő – nem kell fákat kivágni a papírért.
• Helytakarékos – az eszközödön sok-sok könyv elfér, és nem kell a szobádban külön helyet fenntartanod nekik, költözéskor sem kell be- és kidobozolnod az e-könyveket.
• Helyfüggetlen életmódhoz ideális – utazni szerető emberek csak letöltik a könyveket arra az eszközükre, amit elvisznek magukkal, és utaznak velük a kedvenc könyveik is.

Szabó Elvira prózaíró, könyvkiadói szerkesztő, blogger

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

Kapcsolódó cikkek mindarról, ami megalapozza a célok elérését:

1. A boldogság személyes törekvéseink mellékterméke
2. 3 lépés, hogy kialakítsd az önazonosságodat
3. 3 erény, ami hozzásegít céljaid eléréséhez

Továbbá:
Olyan az életed, ahogyan gondolkodsz róla – avagy milyen szemléletmód vitt el addig, hogy kiadtam első könyvemet