Kreatívnak lenni valahogy trendi dolog. Ugye, ebben mind megegyezhetünk?!

Hogy mit értek kreativitás alatt? Nem elsősorban azt, hogy találd fel a lehető legjobb adóelkerülési lehetőségeket, vagy fess a saját faladra és használj erősebb színeket, nem. Nem is azt, hogy tervezd meg a saját ruháidat és bútoraidat. Bár, ha ilyen ambícióid vannak, akkor valószínűleg van benned is kreativitás bőven!

De mi is az a kreativitás?

Érezzük, tudjuk, hogy a kreativitás valami előre vivő dolog, valami progresszív jelző. Talán az nem tudatosodott mindenkiben, hogy ez nem csupán valami kézzelfogható, szemre látványos, vagy hasznos produktummal járó dolgot jelez, minősít, hanem annál sokkal többet: új eljárásokat, újszerű megközelítési módokat, változtatási vágyat, kíváncsiságot, fogékonyságot, különféle témák összekötési képességét, azt, hogy ha meg akarunk oldani egy feladatot, akkor nem csak a kitaposott utak szerint merünk nekivágni.

Meggyőződésem, hogy sokkal több kreatív ember van, mint aki magáról ezt mondaná. Sokszor nagyon elnyomjuk magunkban ezeket a tulajdonságainkat, nem hagyjuk érvényesülni a kreativitáshoz kapcsolódó vágyainkat. /Coach-ként nagyon gyakran szembesülök ezzel!/

Konzervatív vagy felfedező?

Csíkszentmihályi Mihály így fogalmaz ehhez kapcsolódóan:

„Mindannyian két ellentétes parancssorral születünk: egy konzervatív, önfenntartásra, gyarapodásra és energiamegtakarításra sarkalló hajlammal és egy expanzív, explorációra, az új dolgok élvezetére és kockázatvállalásra ösztönző hajlammal, mely utóbbiba beletartozik a kreativitás előfutára, a kíváncsiság is. Mindkét programra szükségünk van. Míg azonban az elsőként említett hajlamnak a viselkedés motiválásához nem kell külső bátorítás vagy támogatás, addig a második művelés nélkül elsorvad.” – igen!

A coaching-ra vállalkozók jelentős részére igaz, hogy nem sorvadt még ugyan el ez a második ’parancssor’ (hisz eljöttek coachingra is!!), de nem tud kibontakozni, el van nyomva. Megkockáztatom, hogy kijelentsem, a felnőttek nagyon jelentős hányadára igaz ez a megállapítás. Sajnos olyanok is sokan vannak, akikben már csak nyomokban lelhető fel a maradék.

Visszatérve Csíkszentmihályira, nagyon érdemes elolvasni ezt a könyvét (is), de tudom, sokaknak ez nem lehetséges időszűke és egyéb okok miatt. Ezért most kicsit megkönnyítem az ő dolgukat. Nem, nem tartok könyvismertetést, nehéz is lenne egy ilyen jelentős, sok témát részletesen tárgyaló, szerteágazó könyvről összefoglalóan írni.

Van benne azonban egy olyan érdekes gondolatsor, ami nagyon megérintett.

Ítélkezésmentesség

Az a helyzet, hogy napi szinten megéljük, főleg, azok, akiknek erre van fülük, akik tudják, milyen ártalmas tud lenni a következő jelenség: rettentő könnyen mondunk ítéletet emberekről, dolgokról. Kevés információ, háttérben a saját hiedelmeink, korlátaink, értékítéletünk, és azonnal kész a megállapítás:

• "ez egy barom/idióta!" (miközben nem tudunk róla semmit, legfeljebb néhány kiragadott pillanatra láttuk/hallottuk őt megnyilvánulni)
• "ez hülyeség!" - mondjuk sokszor arra, ami szokatlan, ami új, holott...
• "nem csoda, hogy ide jutott, az egész családja őrült/beszámíthatatlan/stb." (mondjuk, miközben alig tudunk valamit a családjáról és nem gondolunk bele, hogy a mi családunk sem egy piskóta…és ha valaki hallotta volna mondjuk a tegnap esti vitát, hát, éppenséggel gondolhatna egy s mást)
• "te nem vagy normális!!" (sokszor épp azoknak mondják, akik a legközelebb állnak hozzájuk és nem gondolnak rá, hogy milyen sértő, bántó lehet, mondjuk egy kamasz számára, akivel kapcsolatban épp az lenne a cél, hogy normális (!) felnőttet neveljünk belőle – de mi, rásütjük időben ezt a bélyeget!)
• "mit is vársz tőle, amikor egy libsi (liberális)/kommunista (vagy a családja, felmenője volt az)?"  (de ha megkérdeznénk, mit is jelent számára ez a jelző, zavarban lenne, mondana butaságokat, többnyire nem tudná megvédeni az álláspontját) – az meg, hogy kinek milyen felmenői, szülei, nagyszülei voltak, már tényleg hogy kérhető számon bárkin is?

Lehet, hogy csodálkoztok, hogy jön ez a kreativitáshoz, de nagyon is! Hisz az ítélkező (rögzült szemléletmódú) emberek ellentéte a fejlődési típusú ember, ahogyan ezt Carol S. Dweck Szemléletváltás című könyve nagyon jól leírta (alább lesz a hivatkozás, ha érdekelne). Márpedig kreatív csak az lehet, aki elhiszi, hogy van fejlődés, hogy dolgokat nem csak ugyanúgy csinálhatunk!

De sokszor magunkkal szemben is túlzottan szigorúak vagyunk. Nem fogadjuk el magunktól sem azt, hogy változhatunk, hogy esetleg mást is gondolhatunk bizonyos dolgokról, mint korábban, vagy mint amit elvárnak tőlünk; hogy hirdetjük a különféle elveket és mi magunk nem tudunk megfelelni nekik, a cselekedeteink időnként magunk által is nehezen követhetőek.

Persze nem akarom azt mondani, hogy az lenne a jó, ha folyton mást gondolnánk és állandóan ellentmondások között kellene lavíroznunk, de bizonyos szempontból épp a magunkkal szembeni elfogadás, tolerancia kell ahhoz, hogy másokat is megértsünk, elfogadjunk. Legalább magunknak ne hazudjunk! Ha ezt sikerül elérnünk, akkor talán kifelé is elfogadóbbak leszünk.

Mit gondol erről a szakember?

Visszatérve a világhírű pszichológus, a flow elméletének megalkotója, Csíkszentmihályi idézett könyvéhez, azért jutottam el ezekhez a gondolatokhoz, mert a könyv olvasatán erősödtek meg bennem azok a sejtések, mennyire is nagy jelentőségük van ezeknek a belső ellentmondásoknak, paradoxonoknak!

Az arany középút helyett én azt mondanám, nyugodtan térjünk ki ebbe és abba az irányba is, igenis, kellenek a szélsőségek ahhoz, hogy aztán tényleg jó irányba, előre haladjunk!

Merthogy a könyv fő célja annak feltárása, ki a kreatív, mit jelent kreatív személyiségnek lenni és hogyan működik a kreativitás. Ennek kellő megalapozását komoly kutatás előzte meg.

91 tudóssal, művésszel, gazdasági topmenedzserrel, komoly szakmai és művészi teljesítményt nyújtó emberrel folytattak interjút, melyeket aztán a kutatócsoport feldolgozott és azok alapján vonták le a fő következtetéseket. Természetesen ezeket kiegészítették egyéb információk, a téma és a kapcsolódó területek korábbi ismerete  is, kezdve a régebben élt zsenikről tudott dolgok, más tudományágak és irodalmak eredményeinek felhasználásáig. Egy kis művelődéstörténet, művészettörténet is keretezi a könyvet, itt-ott kitér egy-egy régi folyamat leírására, amikor a magyarázat ezt megkívánja. Igazán élvezetes olvasmány különösen annak, aki kíváncsi a világ dolgaira (ez is a kreativitás egyik ismérve, tehát ő már jó úton halad!).

Azt állapították meg többek között, hogy a kreatív személyiségre jellemző a komplexitás. Ami, ha szigorúan vesszük, egy paradoxon, hisz egymásnak ellentmondó tulajdonságokat tulajdonít a kreativitáshoz kapcsolódóan.

Nézzük, mi az a 10 dimenzió, tulajdonságpár, ami jellemzi őket:

  1. Képesek a komoly fizikai és szellemi teljesítményre, koncentrációra, de ugyanígy tudnak csendben lenni,         lazítani is.

Valójában ez belülről jön, tehát legkevésbé az jellemzi, hogy pontos menetrend szerint, felső elvárásra csinálják (8 óra munka, 8 óra pihenés…), hanem van egyfajta belső akkumulátoruk, és ahhoz alkalmazkodva tudnak maximálisan kiteljesedni, teljesíteni, majd kiengedni, bambulni, töltődni.

2. Egyszerre okosak és naívak. Bölcsesség, tudatosság, ösztönösség? Ez mind bennük van.
3. Játékosság, fegyelem, más szóval felelősség és felelőtlenség. Ez egy olyan attitűd, amiben megfér az ugrabugrálás és a makacsság, az állóképesség egymás társaságában.
4. A képzelet és fantázia és párja, a földhözragadtság. Mindkettő kell ahhoz, írja Csíkszentmihályi, hogy úgy törjünk ki a jelenből, hogy közben ne veszítsük el a kapcsolatot a múlttal.
5. Magukban hordozzák az extrovertált és introvertált személyiségjegyeket egyaránt. A magányos zsenik ideje lejárt, ma már nem megy az, hogy valaki ne cseréljen gondolatokat másokkal, ne tudjon kapcsolódni másokhoz, ne legyenek értékes kapcsolatai.
6. A kreatív személyek egyszerre szerények és büszkék. Ehhez kapcsolódóan a céltudatosság és az önzetlenség is bejön a dualitások sorába, amiben benne van a versengés (mint komoly motivációs tényező) és az együttműködés, ami nélkül nehéz ma bármi nagy teljesítményt elérni.
7. Férfi-női energiák megléte egyaránt! Itt muszáj idézni bővebben is a könyvből:

„A férfiakat minden kultúrában arra nevelik, hogy legyenek maszkulinok, és fojtsák el természetük minden olyan aspektusát, amit a társadalom femininnek tart, míg a nőktől ennek ellenkezőjét várják. Bizonyos mértékig a kreatív emberek kibújnak a nemi szerepek e némiképp merev sztereotípiái alól. Amikor fiataloknak maszkulinitás/feminitás kérdőíveket adunk, újra és újra azt találjuk, hogy a kreatív és tehetséges lányok más lányoknál dominánsabbak és keményebbek, a kreatív fiúk pedig érzékenyebbek és kevésbé agresszívek, mint a többi fiú… Nem meglepő, hogy a kreatív egyéniségek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek saját nemük erősségei mellett a másik nem erősségeivel is.„ - ez igazán érdekes! 

8. A hagyománytisztelet mellett a lázadás és függetlenedés állandó vágya. Azt gondolom, ez nem szorul magyarázatra.
9. Szenvedélyes munkaszeretet, ugyanakkor objektivitás. Ha az első a második nélkül van meg, akkor beleraghatadunk a szakterületünkbe, egy idő után kiéghetünk, hiteltelenné válhatunk.
10. A kreatív emberek ebben a nyitottságban és érzékenységben, amely jellemzi őket, egyaránt megélik a szenvedést és a fájdalmakat, mint a rengeteg örömöt egyaránt.

Azt mondom, merjünk kreatívak lenni, és ne féljünk attól, ha néha magunk sem értjük magunkat!

Kreatív mindenki lehet, nem csak a tudós és a művész!

Az is kreativitás, ha átalakítod a szokásaidat, ha belefogsz új dolgokba, ha megengeded magadnak, hogy kilépj a régi kerékvágásokból, ha végre rá mered szánni magad, hogy azt tanuld, amihez kedved van (meglátod, fogod érezni a kreatív energiákat, a flow-t!). 

Ne süssünk valakire bélyeget azért, mert esetleg nem értjük, mit miért csinál! Inkább kérdezzük meg, hátha van rá magyarázata, hátha mi is tanulhatunk belőle! Lehet, hogy ő nálunk is kreatívabb...

Tanulni pedig sosem késő és tanulni mindenből lehet! Remélem, a fentiek is tanítanak valamit, elindítanak bennetek valamit! Ha csupán az önelfogadásnak egy pici javulását, vagy egy pici megengedést, nyitást mások felé, már az is nagy dolog! 

Szép napokat!

Koskovics Éva

közgazdász, coach

www.kokart.hu

www.treevision.org

És a fent hivatkozott másik könyv, a Szemléletváltás, amiről már írtam korábban. Az is jó olvasmány!