2019. máj 18.

Magas EQ = munkakedv? Kábé!

írta: Éva28
Magas EQ = munkakedv? Kábé!

zen-2040340_960_720.jpg

Ha megkérdeznélek, miből szeretnél többet az életedben (és semmiképp sem lehet a válasz a több pénz!), akkor mit mondanál?

Siker, boldogság? Jaj, hagyjuk már ezeket, lerágott csontok, de komolyan!

És a szokásos folytatás: akkor gondolkozzunk el rajta, mi a siker titka, mi az igazi boldogság stb…. bla-bla-bla… Na jó, nem leszek cinikus, nem is cikizem ezeket a fogalmakat, annál is inkább, mert én is írtam többször ezekről a témákról. 

De most valahogy mégis úgy vagyok velük, talán túlságosan elvontak, egyéni szinten nagyon mást jelenthetnek. Most én valami konkrétabbra, megfoghatóbbra, hatásosabbra vágynék! Ez az!

Nézzük meg, pontosan mire vágyunk!

Én azt hiszem, meg tudom mondani!

SZERETNÉK TÖBB DERŰS PERCET MAGAMNAK, ÉS SZERETNÉK TÖBB DERŰS EMBERT MAGAM KÖRÜL, KISEBB ÉS TÁGABB KÖRBEN EGYARÁNT!

Ugye nincs olyan köztünk, aki ne értékelné ezt, aki ne tudná, milyen sokat jelent minden derűsen eltöltött perc?! 

Mit gondoltok, mi kellene ahhoz, hogy több derűs, kiegyensúlyozott, motivált embert lássunk magunk körül? Mert én legalábbis azt tapasztalom, sőt, mások is gyakran megerősítenek ebben az érzésben, hogy bizony egyre több a kedvetlen, bele(sz)...nyugvó, passzív, depresszív ember.

Semmiképp sem szeretnék negatív érzetet kelteni, inkább azt szeretném tudatosítani, elhitetni, hogy ezen az állapoton jó lenne változtatni! Arra szeretnék felhívni másokat, figyeljünk oda magunkra (ne ragadjunk bele a rosszba, mert úgy maradunk!), a környezetünkre (ha valaki segítségre szorul, figyeljünk rá és próbáljunk rajta segíteni) és próbáljunk meg jobban fókuszálni a pozitív dolgokra a negatív, lehúzó dolgok ellenében!

celebration-3443779_960_720.jpg 

Honnan tudhatjuk, hogy dolgunk van magunkkal?

  • Belenyugszol hamar, ha elutasítanak és hagyod inkább a fenébe?
  • Ha nem vagy valamiben ügyes, tehetséges, akkor nem is foglalkozol vele, még ha tetszene a dolog, akkor sem?
  • Sokszor érzed azt, hogy kevés vagy? Hogy nem neked áll a pálya, hogy semmihez nincs tehetséged? Hogy neked nem érdemes belekezdened semmibe, úgysem sikerülhet?
  • Úgy vagy vele, hogy van neked elég bajod, nem foglalkozol másokéval, örülsz, ha egyedül lehetsz a magad - szűkre szabott, de biztos, komfortos (vagy általad legalábbis annak tartott) - életében?
  • A frász jön rád, ha olyan feladatot kapsz a munkahelyen, amit eddig még nem csináltál?
  • Eszedbe nem jut új dolgokat tanulni, kipróbálni, nincs neked időd, energiád ilyenekkel foglalkozni?
  • Még soha nem gondoltál rá, hogy saját vállalkozásod is lehetne, hogy mihez kezdenél, ha új életet kezdenél?

Ha a fenti kérdések közül többre is igennel válaszolnál, akkor – ne haragudj, de – valószínűleg el kellene gondolkodnod azon, hogy állsz az érzelmi intelligencia terén, mennyire vagy motiválható, mennyire figyelsz oda a belső motivátoraidra, vagy már sikerült őket teljesen elnyomni, elsorvasztani? Vagy netán beleragadtál nagyon a kedvetlenségbe és hagyod magad ezen a – rosszabb esetben - depresszió felé vezető pályán?

 

De hogy jön ide az érzelmi intelligencia - az EQ?

Mi, itt a Lelkizónán is sokszor foglalkoztunk már az érzelmi intelligenciával, annak tényezőivel, sokféle szempontból, különböző formákban. Tudjuk, hogy a céljaink elérése, az önérvényesítés, a sikeres élet nem elsősorban a születéskor kapott értelmi képességeken, kompetenciákon, a megszerzett tudáson (az intelligencia szintünkön) múlik, hanem egyre jelentősebbnek értékelik, értékeljük az érzelmi intelligencia szerepét (IQ helyett/felett/mellett inkább az EQ!).

Hogy ezen pontosan mit is értünk?

  1. egyrészt személyes kompetenciákat (önismeret, magabiztosság, önszabályozás - fegyelem, érzelmi tudatosság, belső motiváltság),
  2. másrészt társas, az együttélést meghatározó kompetenciákat (empatikus képességek, másokat megértő és befolyásoló képesség, kommunikáció, konfliktuskezelés).

 

Ismer mindenki kimagasló IQ-val rendelkezőket, akik viszont rettentő alacsony EQ szinten működnek és olyanokat is, akik viszonylag alacsony IQ-val élik életüket, de az EQ terén jól állnak, például magas az empátiás érzékenységük, jók a kommunikációs készségeik. A kettő nem mindig jár kéz a kézben.

Mennyi okos, tehetséges, mégis önbizalom-hiányos, vagy kevés empátiával megáldott embert ismerünk, akik aztán nehezen boldogulnak, vagy mindig háttérbe szorulnak kevésbé okos, de jobb kapcsolatteremtő képességgel rendelkező társaik mögé.

Ha pedig arra gondolunk, mennyire tudunk jól kommunikálni, hogyan kezeljük a konfliktushelyzeteinket, akkor könnyen juthatunk olyan következtetésre, hogy az érzelmi intelligencia szintünk társadalmi méretekben bizony igencsak fejlesztésre szorulna.

És itt nem csupán arra gondolok, hogy nem tudunk asszertíven kommunikálni, nem tudjuk megvédeni az álláspontunkat, az érdekeinket úgy, hogy közben ne gázoljunk bele másokba, hanem arra is, hogy egyáltalán merjünk, akarjunk kommunikálni! Meg tudjunk szólítani például olyan embereket is, akik nagyon mások, mint mi, akik egészen más kulturális közegből valók. Hogy tudjunk viselkedni olyan közegekben, amelyek nekünk idegenek. Hogy ne tartsunk attól, amit nem ismerünk! Fogjuk fel inkább kihívásként, kalandként, próbatételként! Ha egy-egy ilyen helyzetet ügyesen megoldunk, nagyot nőhetünk a saját szemünkben is és másokéban is!

 

Magányos farkasok

Azok az emberek, akik magányosnak érzik magukat - nem erős a kapcsolódási képességük-, nehezen tudnak bízni másokban, ennek hatására általában kritikusabbak a többi emberrel szemben, ezért sokszor keményen ítélkeznek róluk, aminek eredményeként még magányosabbak lesznek... Az online életmód, az internet nem tesz jót a személyes kapcsolatoknak, még ha bizonyos szempontból nagyban meg is könnyíti azt. De egyre több a magányos ember, egyre később köteleződnek el az emberek a párkapcsolatokban és egyre könnyebben bontják fel azokat. Egyre kritikusabbak vagyunk. Másokkal szemben mindenképp…

 stained-glass-1181864_960_720.jpg

Azok az emberek, akik könnyen belenyugszanak a dolgokba, úgy gondolják, hogy semmit sem tehetnek a sorsuk ellen, egyre passzívabbak és depressziósabbak lesznek.

De sajnos még a magas belső motivációval rendelkezők, az erősebb lelki immunitással rendelkezők is belecsúszhatnak időnként rossz helyzetekbe, és ha nem lépnek idővel, beleragadhatnak.

Hogy mikor min múlik az, ki milyen módon tudja megoldani a saját helyzetét, vagy ragad bele, az egy soktényeződ függvény eredménye: részben személyiség- és helyzetfüggő (bár ez sokszor inkább hivatkozási alap), de a tudatosságon is múlik, illetve azon a kulturális közegen, amelyben élünk. Hogy mennyire van benne az eszköztárunkban a segítségkérés, mennyire vagyunk tisztában a lehetőségekkel.

Nem mondom én sem, hogy azonnal szakemberhez kell fordulni. Van, akinek ez könnyen meg, másoknak egy élet is kevés rá. Sokszor mások példáján okulunk, de lehet, hogy egy jó könyv, egy film, egy színdarab ébreszt rá minket a változás fontosságára, a megoldásra!

Na de hol itt a munkakedv? - amit a címben ígértem

Már biztos számotokra is kirajzolódott a képlet:

önismeret + magas önbecsülés + motiváltság + jó kommunikációs képességek (kapcsolatok)  =

(előbb-utóbb) jó munka! (+ SOK DERŰ!)

Hisz ha ismered magad, a képességeidet és ennek eredményeképpen megtaláltad a magadnak való munkát, közeget, akkor könnyen el tudod fogadni azt is, ha ott nem mindig minden tökéletes! Akkor is fegyelmezetten helyt tudsz állni. De tudod képviselni a saját érdekeidet, hatásosan érvelsz az esetleges vitákban, rá tudsz csatlakozni a közös célokra.

Megsúgom: csak így érdemes (csak néha sok-sok kudarc és kínlódás kell hozzá, hogy ráébredjünk...)!

 

Egy kis extra:

Most olvastam egy csodálatos könyvet, ajánlom! Lelki utazás, magyar valóság, misztikum, ugyanakkor sodró cselekmény.

img_20190518_173558.jpg

 

Egy család, egy férfi, egy szerelem, egy ház, egy időutazás, egy depresszió… története. Engem magával ragadott.

Például ezekkel a tűpontos, érzékletes leírásokkal:

„Gyuri egyre többet ült a kanapén. Lábát a körtefából készült alacsony dohányzóasztalra tette, amit még a Kanóc utcában kent le Xyladekorral. Ráfért már egy új lazúrozás. Ölében laptop. Rászokott, hogy így dolgozzon. Az esti beszélgetések alatt sem tette le a gépet, amikor összegyűlt a család, hogy mindenki elmesélje a napját. Hallgatta a feleségét, a gyerekeket, de nem szólt bele a társalgásba. Szép lassan kivonult a családja életéből, s apránként Lia, Bence, Sári és Marci is kivonultak az övéből. Átvette az uralmat a nappali fölött, csendes és nyomasztó hellyé változott a nemrég még zajos, vidám családi élettér. Szívta a cigiket, telefüstölte a nagy belmagasságú helyiséget, a családtagok visszavonultak a szobáikba. Elfogyott körülötte a levegő.”

 

vagy:

„A menekülés előtti tavaszon, mielőtt év végén búcsút intett a hegynek, áprilisban még mindig nem olvadtak el a hófoltok. Stark Gyuri a dolgozószobájában ült. Körülötte elszáradt erdei pereszkék, avar és moha. Néma csendbe és sötétbe burkolózott a ház, amelyet borostyánnal benőtt ajtó választott el tőle. Hetek óta nem lépett ki rajta. Már elkészült a honlappal, amit előző nap vállalt el, persze pro bono, de még nem akarta elküldeni a megrendelőnek, mert azt vette észre, ha túl gyorsan megcsinálja, egyáltalán nem értékelik a munkáját. Persze így sem értékelték. Az emberek azt szerették, ha rengeteget kellett fizetni és hónapokat várni rá.”

 

Hát, ilyenek ezek az emberek... ilyenek vagyunk. Vagy nem?

 

Mi igyekszünk, időnként dolgozunk ezen is. Például itt, így!

 

Koskovics Éva

 

www.kokart.hu

Szólj hozzá

változás önismeret coaching önfejlesztés reziliencia coach co