Háziállatot tartani nemcsak örömforrást jelent az egész családnak, hanem a gyerekek számára is számos olyan tapasztalattal szolgál, amelyek pozitív irányba terelhetik személyiségfejlődésüket. Ugyanakkor annak érdekében, hogy ember és állat együttélése ne csak a gazdi, de a házi kedvenc számára is élvezetes és gyümölcsöző legyen, fontos szem előtt tartani bizonyos alapelveket – hiszen ezt a kapcsolatot is két fél alkotja.

Az állat alapvetően örömforrás a gyerekeknek. Még a legkisebbek is érdeklődéssel, örömmel fordulnak a kisállatok felé. Előítéletek, felnőtt-félelmek nélkül. Az állat simogatása, érintése önmagában is sokszor terápiás értékű, relaxáló hatású és stresszoldó felnőtt számára éppúgy, mint a gyermeknek.

„Felelős lettél azért, amit megszelídítettél”

Attól kezdve, hogy befogadunk egy állatot, felelősséggel tartozunk érte, kötelezettségeink vannak felé, hiszen a háziasított állatok, mint a kutya és a macska, nem tudnak gondoskodni magukról, létük attól az embertől függ, aki tartja őket. A gazdi feladata tehát a folyamatos törődés, odafigyelés – az állat helyett is.

A jó gazdi nemcsak táplálja háziállatát és fedelet ad a feje fölé, hanem gondoskodik az állat megfelelő tisztaságáról, továbbá játszik vele, társaságot nyújt a számára. No és persze biztosítja számára a megfelelő életteret. Kutyát és macskát nem szabad bezárva tartani, mert testileg és lelkileg is megbetegedhetnek.

A bezárt, elhanyagolt kutyák idegesebbek, könnyen agresszívvá válhatnak. Mivel az állatok sokkal érzékenyebbek a zajokra és a szagokra, így a zaj- és légszennyezésre, egy túl erős inger, például petárdadörrenés az egyébként is feszült, ingerlékeny állatokból támadó viselkedést, akár epilepsziás rohamot is kiválthat. Az odafigyelő, gondoskodó környezetben élő kutyusok nyugodtabbak, stressztűrőbbek, toleránsabbak a gyakran túl intenzív külső hatásokkal szemben.

Gondoskodva tanul a gyerek

A háziállatok ragaszkodásukkal bőségesen viszonozzák a gondoskodást, sőt, még gyerekeink nevelésében is „segíthetnek”. Egy gyermekben ugyanis számos, az életben is hasznos személyiségvonás alakul ki, miközben szüleivel közösen gondozza a családi kedvencet: például a felelősségtudat és a rendszeresség. Amikor kontaktusba kerül egy másik élőlénnyel, megtanulja megérteni annak jelzéseit, akár saját igényeit is háttérbe szorítja a másik kedvéért: ily módon kialakul benne a szempontváltás képessége, ami az empátiának, a másik lelkiállapotába való beleélésnek az alapja.

Hollósi Eszter pszichológus szerint gyermekünk a tanító tapasztalatok mellett egy másik pozitív élményre is szert tehet a háziállat révén: a feltétel nélküli elfogadásra. A családi és iskolai környezet – ha nem is tudatosan – többnyire feltételhez köti a jutalmazó szavakat: akkor dicsér, ha a gyerek egyenesen ül, jó jegyet kap, egyszóval ha jól viselkedik. A háziállat azonban még akkor sem kritizál, amikor a szülők már a sarokba állítanak, hanem feltétel nélkül „szeret” és „ragaszkodik”, adott esetben segíthet megvigasztalódni egy szidás után.

Egy háziállat a családban nagyban hozzájárul a környezettudatos neveléshez: ha a gyerek szereti a háziállatát, akkor a segítségével megtanul odafigyelni a környezetére, és rájön, hogy az állatoknak is lehet fájdalmat okozni. Így nemcsak a sajátját, de a vadon élő állatokat sem fogja bántani.

Társas lény

Míg régen haszonállatokat tartott az ember, ma már a társállatokkal osztja meg az életét – a háziállat ma már örömforrás, sporttárs, kirándulótárs. Ugyanakkor nemcsak az állat enyhíti az ember egyedüllétét – az ember is, miközben játszik és foglalkozik vele, társaságot jelent az állatnak. A társállatok a létfenntartás biztosításán túl szociális szükségleteik miatt is igénylik az ember jelenlétét. Fontos időt szánni arra, hogy együtt legyünk a kedvencünkkel: például mozgásigényét ne csak úgy biztosítsuk, hogy hagyjuk az udvaron futkározni egymagában, hanem tegyünk vele közösen egy sétát.

Kisállat érkezik a családba

A gyerekek 6-7 éves koruktól tudnak állatot gondozni felnőtt felügyelettel. Eleinte elengedhetetlen a szülők jelenléte, hiszen, mint Hollósi Eszter kiemelte, az első években ők nyújtanak viselkedési mintát a gyerek számára. A gyerek azt másolja, amit a családi környezetben lát, és akkor fog kutyát sétáltatni, ha a szülő jó példával jár elöl. A gyermeket érdemes már a kisállat kiválasztásába bevonni, és utána közösen megbeszélve kialakítani az állattartás szokásrendjét, elosztani a feladatokat. A szülő sokat segíthet azzal, ha maga is felhívja a gyerek figyelmét az állat igényeire. A közös tevékenység a család egésze számára minőségi időtöltést biztosít, miközben a gyerek elsajátítja az együttműködést.

A cikkhez megkérdezett szakértőnk, Hollósi Eszter pszichológus

A végső felelősség mindig a szülőt terheli. A szülő elmagyarázhatja a gyereknek, hogy minden nap etesse meg az állatát, különben az megbetegszik, de ha a gyerek erről elfeledkezne, a szülőnek kell pótolnia a mulasztást, és figyelmeztetnie gyermekét, hogy legközelebb ügyeljen jobban. A szülőnek a gyerek helyett is figyelnie kell arra, hogy az állat megkapja, amire szüksége van. Egy kiskamaszkorúnál fiatalabb gyerek valószínűleg nem tud önállóan felelősséget vállalni egy saját tulajdonú háziállatért, de a család közös háziállatán gyakorolhatja a gondozást. Ha az állat megbetegszik, esetleg elpusztul, azért nem a gyereket terheli a felelősség, hiszen még nem képes felnőtt módjára belátni tettei és mulasztásai következményeit, ezért soha ne őt okoljuk, és semmiképp se büntessük meg!

Hány éves korban, milyen állatot?

• 6-8 éves kortól a szülővel közösen gondozva: hörcsög, tengeri malac, papagáj, teknős, halak

• 10-12 éves kortól saját tulajdonú háziállat: macska, kutya

Szabó Elvira

A szerző pszichológiai témájú Facebook-oldala: Gyökerek és szárnyak

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

Kapcsolódó cikk:
Így járul hozzá a természet a gyerekek fejlődéséhez