2020. okt 19.

Mint a testvérek

írta: SzEGy
Mint a testvérek

child-559378_640.jpgAz örökbefogadási alkalmassági vizsgálat félig strukturált egyéni interjú kérdéseinek egy nagyobb blokkjában szóba kerül, mit is gondolnak a kérelmezők a testvérekről, a testvéri kapcsolatokról.

Sokan eleve úgy érkeznek, hogy egyből testvéreket szeretnének örökbe fogadni. A legütősebb érvük a vágyuknak az alátámasztására, hogy a gyerekük ne maradjon majd egyedül a világban, ha ők, a szülők már nem lesznek többé és nem állhatnak támaszként mellette. Persze ez az elmélet.

A mögötte meghúzódó sokkal árnyaltabb és nemegyszer sötétebb gyakorlatot pedig mindenki maga a saját bőrén is megélheti, akinek van testvére.

A testvéri kötelék tényleg biológiai lényünk legszorosabb kapcsolata. Senki nem áll ezen a világon olyan közel, nem hasonlít hozzánk annyira testileg, mint a vér szerinti testvér.

Jó esetben ez azt is jelenti, hogy az ugyanott, ugyanazoknak a szülőknek a keze alatt felnevelkedett másikat lelkileg is igen közel érezzük magunkhoz. Hiszen kisgyermekként mindenen osztoztunk, ugyanúgy nevelkedtünk, közös emlékekkel, élményekkel nőttünk fel, együtt sírtunk és vele nevettünk.boys-838221_640.jpgKözel állunk hozzá, mert sok éves, naponta ismétlődő együttléteinkben megismertük egymást, miközben a másik állandó játszótársunk volt, majd később pajtásunk, gyermeki stiklijeinkben cinkostársunk, talán titkaink letéteményese és szívünkhöz közelálló barát lett belőle. Hiszen…

„A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér,

hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.”[i]

Talán mondani sem kellene, milyen sok múlik a testvérkapcsolat alakulásában a szülőn. Azon, hogy ő milyen saját tapasztalatokkal érkezett a származási családjából, és mit tart most valóban fontosnak.

Merre súlyozott, mennyire egyenlő bánásmód mellett tette le a voksát, hogyan kezeli a kicsik közök támadt feszültségeket, mire törekszik, milyen megoldásokat támogat, mit vár a saját gyermekeitől…

Nagyon nem mindegy, hogy milyen az a múlt, ami a szülők jellemére rányomta a bélyegét.
children-5207884_640.jpgÉs ha valaki nem érezte úgy, hogy mellette állnak? Ha felnövekedése idején egészen korán, mindjárt a családi tűzhelytől való lassú eltávolodáskor támadtak kétségei?

Ha sosem érezte a családjától körülvéve az indíttatást, hogy kidüllesztett mellel, büszkén és egyenrangúként kiáltsa, mint Maugli az őt felnevelő farkas falka körében: Egy vérből valók vagyunk mi, te meg én![ii]

Ha már az első, az óvodás csoporthoz csatlakozásnál sem azt tapasztalta, hogy őt a szülei valóban értékelve, biztatva, dicsérően felemelik? Ha azóta már biztosan tudja is, hogy szülei mindent megtettek azért, hogy véletlenül se érezze magát se fontosnak se egyenlőnek?[iii] 

Ha korábban sem és most sem érzi a testvérét közelebb magához, csak azért, mert ugyanaz az anya szülte? Hiszen voltak és vannak olyan testvérek is, mint Káin és Ábel…

Mi legyen akkor, ha az ő emlékei arról szólnak, hogy az egész gyermekkorát szakadatlan küzdelemben töltötte, a szülők egy kis figyelméért, egy kis elismerésért? Ha csak a testvére lehetett a szép, az okos, az ügyes kezű, a híres, a fontos? Ha sosem kapott elismerést, mert nem volt elég jó, karcsú, táncos, beszédes, udvarias, éles eszű, vagy ki tudja milyen, amilyennek a szülő talán szerette volna, hogy legyen.

Ha éveket töltött egy másik, vagy több másik testvér árnyékában, ha már serdülőként is azt kutatta, hogy lehet az, hogy ő cseppet sem illik bele ebbe a családi képbe, mert a többiek annyira mások?children-4894710_640.jpgHa mint legnagyobbnak, neki csak a felelősség, kötelesség részt tologatták elérhető közelségbe, az élvezetes, szabad, pihentető, játékos, kényelmes vége a világuknak valahogy sose jutott őrá? Ha előtte mindig volt a sorban egy másik, aki több figyelmet kért, és kapott, mert ő volt a kicsi, vagy a beteg, vagy egész egyszerűen csak a kiválasztott, a fontosabb.

És ha sosem is nő majd fel az a másik, akire jobban kell figyelni, több – erőt és időt, pénzt – kell rá áldozni, mert ő valamilyen szempontból sérült? Akkor várjon még? Mire? Meddig?

Vagy csak akkor várjon, ha a szülő is elismeri, hogy nem tudja eltépni, leválasztani megkülönböztetett figyelmét a másikról, mert végül is igaz lehet, hogy „egy szülő, csak annyira boldog, mint a legszomorúbb gyermeke”[iv]

Most mégse ragadjunk le itt, hátha ez, bár nem ritkaság a hétköznapi életünkben, de talán nem is olyan gyakori. Csak tegyük fel, hogy azok a testvérek lehettek volna, lehetnének egyenlők is.

Bár az is lehet, hogy már felnőttek és mégsem billent soha helyre az a mérleg, soha nem sikerül közösen, megelégedéssel rendezni dolgaikat, és a szülő továbbra is kivételezik az egyikkel, amivel vérig sérti a másikat, pláne, ha ezt a kivételezést teljesen természetesnek állítják be.

Még ennél is nagyobbat üthet, ha ők ketten, a szülő és a kedvence össze is játszanak, cinkos kacsintással csúsztatni és hazudozni is kezdenek hozzá, mintha így „elleplezve” aztán a hoppon maradt nem is venné észre, hogy őt egész idő alatt megrövidítették…toddler-1484693_960_720.jpgPedig magunkról is tudhatnánk, hogy amikor már a szemünk is észre vesz egy fájó hibát (nem csak a születésünktől használt érzelmi csápjaink körbetapogatásának eredményeként érzékeljük a másik viselkedésén, hangulatán, indulati szabályozásán a változást), akkor már kiélesedett a figyelmünk abban az irányban, és szinte önkéntelenül ellenőrizzük újra és újra, amit találtunk, mint ahogy nyelvünk a fájós fogat vagy a szájban a sebet vég nélkül tapogatja…

 

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus 

 

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

 

 

[i] „A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm. Ritka, hogy egy család tagjai egyazon fedél alatt nevelkedjenek.” Richard Bach: Illúziók, (A Messiás kézikönyve)

[ii] Joseph Rudyard Kipling angol író, költő, újságíró, Maugli történetében Akela a vezető alfafarkas. A Dzsungel Könyve című mesében (…) Rama és társa felnevelik, és egyenrangú félként tekintenek az embergyerekre (…). Maugli és a farkas család története 1894-ben jelent meg. Az eredeti regény tartalma többször megihlette a filmrendezőket. Magyarországon 1982-ben mutatták be először a Dzsungel Könyve nagy sikerű rajzfilmet.

https://szeder.cafeblog.hu/2019/01/06/a-szurke-farkasok-elete/

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_dzsungel_k%C3%B6nyve_(k%C3%B6nyv)

https://mek.oszk.hu/10400/10449/10449.htm#1

[iii] https://www.youtube.com/watch?v=X8mZ0IOrYxg

[iv] A bátyám cipőjében (Loving Leah, 2009.) című filmben az anya vall így

https://www.mafab.hu/movies/loving-leah-58741.html

Szólj hozzá

gyermek nevelés örökbefogadás testvérek szülő - gyermek kapcsolat