2015. sze 20.

Van élet 50 felett….

írta: M. Révész Zsuzsa
Van élet 50 felett….

fruit-696169_1280.jpg

Üzenem azoknak, akik kételkednek benne, hogy egy nő az 50+ életkorokban is jól érezheti magát! Sőt, akár jobban is, mint korábban. Előljáróban annyit: az érettség édes érzés.  Álljon itt néhány tapasztalat:

Korábban soha nem tapasztalt stabilitás, ami nem külső tényezőktől függ. Vagyok, aki vagyok, s körülöttem bárki lehet más, már nemcsak nem zavar, inkább szórakoztat a világ sokszínűsége.

Minden nap, minden ébredés és az összes évszak örömmel tölt el, sokkal kevésbé érdekel, hogy aktuálisan milyen az időjárás.

Sokkal jobban viselem a magam és mások nyűgjeit, rossz időszakait. Nem hiszem, hogy „világvége” van, tudom, hogy minden rossz elmúlik. Türelmes lettem.

Nem bánt, ha nemet kell mondanom, mert tudom, hogy van vesztenivalóm: az értékes életidőm. Magam döntök arról, hogy valakihez vagy valamihez hogyan álljak hozzá. A döntésképesség nyugalommal tölt el, erősnek érzem magam.

Gyakrabban vagyok boldog, egészen apró dolgoknak is örülök, szívből hálásnak érzem magam, ha részese lehetek valaminek: egy találkozásnak, jó beszélgetésnek, bárminek, ami így vagy úgy megérint.

Nem akarok minden áron tetszeni, a mások tekintetében nem önmagamat keresem, hanem azt, hogy tudunk-e valamilyen síkon kapcsolódni. Nem elsősorban kapni akarok, hanem adni. S nem morális megfontolásból, hanem mert jólesik.

Soha korábban nem volt ennyi barátom, jól működő értékes kapcsolatom, mint most. Új kedvteléseim vannak, a kreativitásom virágzik.

A munkámban kompetensnek érzem magam. A hosszú évek alatt összegyűlt tapasztalat remek alapot és önbizalmat nyújt.

Az energiáim nemhogy megfogyatkoztak volna, épp ellenkezőleg, korábban soha nem érzett bőséget tapasztalok.

A nőiségem átalakulóban van: örülök, ha tetszem, de nem zavar, ha nem. Sokkal fontosabb lett valami más, amit talán az együttérzés, gondoskodás szavakkal tudnék körülírni. Olyasmi, mint amikor puha, meleg takarót adunk annak, aki fázik.

Az érett  gyümölcsökkel teli, őszi napfényben álló fa metaforája fejezi ki leginkább azt, ahogyan ötvenes nőként érzem magam. Sohasem szerettem még ennyire élni. Értékelem a testemet, úgy ahogy van, hervadásával együtt. Értékelem az erőfeszítéseimet, amiket azért teszek, hogy önmagam testi-lelki egészségét megőrizzem, s örömöt okozzak másoknak.  Hisz a fákat is gondozni kell, hogy bőséges, jó termést hozzanak!

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

Egyik új kedvtelésemről bővebben ezen a blogon: http://gallerypsziche.blog.hu/

A Lelkizóna írásait kövesd a facebookon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

Szólj hozzá

energia önismeret kreativitás vitalitás életszakaszok lelekmorzsak