Honnan erednek a rémálmok?

A rémálmok során olyan intenzív érzelmek és indulatok kerülnek felszínre, amelyeket jelenleg vagy a múltban nem tudtunk kezelni. A rémképek megszakítják az alvás folyamatát, zaklatottan riadunk fel belőlük, azzal nyugtatva magunkat, hogy „ez csak álom volt”. Napközben is rossz hangulat, nyomottság, szorongás maradhat utánuk.

Túlterhelt, stresszel teli életszakaszokban, betegségek, veszteségek esetén gyakrabban fordulnak elő, a szervezet segélykiáltásának tekinthetők. Mindenképpen érdemes foglalkozni velük és átgondolni, hogyan tudnánk tehermentesíteni magunkat.

A rémálmok lehetnek egy trauma, súlyosan megterhelő élmény emlékének töredékei is. Azt mutatják - különösen akkor, ha visszatérően jelentkeznek -, hogy az eseményt még nem sikerült teljes mértékben integrálnunk a tudatos működésbe. A felidézéssel járó fájdalmas, rémisztő érzelmek és testérzetek veszélyeztetik a pszichés egyensúlyt, az énképet, az alkalmazkodás megszokott módjait, ezért a tudat „távoltartással” védekezik ellenük. Alvás közben, a tudati kontroll csökkenésével ezek az emlékek rémálmok formájában áttörhetik a védőfalat.

Van olyan ember, aki nem álmodik?

A tudományos vizsgálatok szerint mindannyian álmodunk. Az alvás folyamán, annak hosszától függően 4-6 alkalommal kerülünk álomfázisba. Ilyenkor megváltozik az agy aktivációs szintje és szervezetünk vegetatív reakciói. A periódus alatt gyors szemmozgások regisztrálhatók és az ilyenkor felébresztett emberek álomról számolnak be. Tudatmódosító szerek (pl. alkohol, altatók) hatására kevésbé emlékezünk az álmainkra, de egyéni különbségek is vannak az emlékezésben. A felidézés tréningezhető: ha már gyerekkorunkban megszoktuk, hogy szüleink beszélgetnek az álmaikról vagy kíváncsiak a miénkre, akkor később természetes lesz, hogy figyelünk rájuk. Ha elhatározzuk, hogy szeretnénk emlékezni az álmainkra – függetlenül korábbi szokásainktól -, előbb-utóbb sikerülni fog.

Miért foglalkozzunk az álmainkkal?

Akár beszélünk, akár írunk az álmainkról, közelebb kerülünk nemcsak álmaink, hanem önmagunk megértéséhez is. Már az is segít, ha van, akinek elmondjuk az álmainkat, főleg, ha az illető türelmesen meghallgat. Kiváló eszköz az álomnapló. Ha van kedvünk és türelmünk hosszabb időn át álomnaplót vezetni, lassan felderíthetjük saját, személyre szabott álomszimbólumainkat. Ez lesz számunkra a valódi, használható „álmoskönyv”. Nem igényel sok időt (reggelente 8-10 perc) és óriási előnye, hogy fejleszti a tudatosságot, segít vágyaink, motivációink feltérképezésében. Hatása olyan, mint egy lelki „mosakodás”. Másképp indul a nap, ha „éjszakai utazásunkat” megértettük, lezártuk.

Alváshigiéné 

„Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát”, azaz, ahogyan a napunk telt, amilyen érzésekkel kerülünk ágyba, olyan lesz az éjszakánk. Ezért lenne fontos, hogy az esti fogmosás után adjunk időt önmagunknak arra, hogy "végiglapozzuk" napunk fő történéseit. Regisztráljuk gondolatban, hogy mire jutottunk egy-egy megoldandó problémával, milyen helyzetekbe kerültünk, mit szeretnénk a következő napra továbbvinni. Aztán az egészet engedjük el a nyugodt pihenés érdekében.

Végezzünk valamilyen kellemes, pihentető tevékenységet, pl. hallgassunk zenét, igyunk egy gyógyteát, relaxáljunk, gondoljunk jókívánságokkal és hálával azokra, akiket szeretünk. A jóízű, pihentető alváshoz fontos, hogy ne úgy zuhanjunk az öntudatlanságba, mint egy lisztes zsák, hanem lehetőség szerint nyugodt, békés lelkiállapotban. Ha nehezen tudjuk leállítani gondolataink pörgését, segíthet az autogén tréning, izmaink ellazítása, figyelem a légzésünkre. Ha álomnaplót vezetünk, ilyenkor elevenítsük fel elhatározásunkat, hogy szeretnénk emlékezni az álmainkra.

Természetesen vannak olyan időszakok, amikor megközelítőleg sem vagyunk képesek a fent leírt „szertartások” elvégzésére. Ha a zaklatott lelkiállapot több héten át sem csitul, ne hagyjuk tönkremenni testünket-lelkünket, kérjünk segítséget.

Még egy javaslat: a rendszeresség alapvető támasszá válhat. A közel azonos időben való lefekvés, felkelés, az elalvást megelőző és a felkelést követő tevékenységek sorozata rutinná válva hozzásegít ahhoz, hogy mind a nappalunk, mind az éjszakánk harmonikusabbá váljon.

Előző rész: Hogyan fejtsünk álmot? 1.

Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

A Lelkizóna írásait kövesse a facebookon, hogy ne maradjon le a legújabb bejegyzésekről!

saját blog: Pszichológus a galériában