Kevés az önbizalmad? Válts nézőpontot!
Gyakran tapasztalom, hogy a változásnak, egy döntés meghozatalának, az elköteleződésnek vagy egyszerűen csak az új dolgok kipróbálásának az az egyik fő akadálya, hogy azt hisszük, nem vagyunk rá képesek. Hogyan tudnál több valós információt beszerezni arról, mire vagy képes? Válts nézőpontot: nézz más szemével magadra!
Anais Nin, költő olyan találóan megfogalmazza azt, amit a filozófusok, költők és tudósok már évezredek óta kutatnak:
Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek, hanem amilyenek mi vagyunk.
Egyikünk sem látja teljesen objektíven és elfogulatlanul sem önmagát, sem a világot. A dolgokat, mások viselkedését és a saját működésünket is bizonyos gondolkodási mintázatok, értékek és hiedelmek szűrőjén keresztül látjuk. Ezek részben a természetünkből, a hozott adottságainkból, részben a neveltetésünkből és a minket ért tapasztalatokból, a másokkal való együttélésünkből és szociális hatásokból táplálkoznak, de nem elhanyagolható szempont az adott kor, annak értékrendje és a kultúra-szubkultúra sem, amiben élünk. Cselekedeteinket a gondolataink és az érzelmeink befolyásolják, ezeket viszont ezer és ezer pókháló finomságú és kibogozhatatlan szál mozgatja a háttérben.
Mások viszonyulása
A saját attitűdünk, gondolkodásmódunk és tapasztalataink mellett nagymértékben tudja hátráltatni vagy éppen elősegíteni a cselekedeteinket az, ahogyan más emberek viszonyulnak hozzánk. Mindenki megtapasztalta már a dicsérő szó, a biztatás, a belénk vetett hit erejét - jó esetben sok ilyen hatás ért minket gyerekkorunktól kezdve; de ennek az ellenkezőjével is szembesült már mindenki: mennyire vissza tudja vetni, le tudja bénítani az embert a támogatás hiánya, az ellenvetések, a lekicsinylés és a bizalmatlanság: az, ha nem hisznek bennünk. Csak korlátozottan tudjuk megválogatni, hogy milyen emberek vegyenek körül minket, és az ő véleményüket, ránk vonatkozó érzelmeiket és hozzánk való viszonyulásukat is csak korlátozottan tudjuk befolyásolni. Ha pozitívan értékelnek minket, többet látnak bennünk, mint amit mi magunk, látják a számunkra rejtett belső erőforrásainkat is - ez óriási lökést tud adni egy döntésüknek, megerősítheti egy szándékunkat, stabilabbá teheti a bármilyen okból is megingott önbizalmunkat.
Én - más szemével
Érdemes nézőpontot váltani: más hogyan lát engem. Ezt viszont nem is olyan egyszerű megtenni, hiszen az elején kifejtett korlátba ütközünk, a saját hiedelmeink és gondolkodási mintázataink befolyásolják azt is, mit gondolunk arról, mások hogyan látnak minket. Gyakran (de még milyen gyakran!) gondoljuk azt, hogy mások is ugyanolyan könyörtelenül tisztán látják a hibáinkat, mint amennyire mi magunk; és mások is annyira szembeötlőnek tartják egy-egy gyengeségünket, botlásunkat, ügyetlenségünket - mint amennyire mi magunk. Ez általában köszönőviszonyban sincs mások véleményével, legtöbbször túlzó és alaptalan az a félelmünk, hogy mások "bénának" és "kevésnek" látnak minket. Az is igaz, hogy nálunk, a mi kultúránkban akár az iskolában, akár a munkahelyeken, akár a párkapcsolatokban csak kevéssé van bevált gyakorlata a hétköznapokban a pozitív visszajelzéseknek. Ha jól megy valami, a másik figyelmes volt vagy remekül teljesített, azt evidensnek vesszük, de nem adunk rá pozitív visszajelzést és mi is keveset kapunk ilyet.
Kérj megerősítést!
A nézőpontváltáshoz kell a másik ember rólunk alkotott véleménye. De hogyan juthatunk ehhez hozzá? A megoldás egyszerű, de mégis milyen nehéz megtenni: kérj! Kérd ki mások véleményét, mit gondolnak rólad, miben látnak téged jónak. Sokunknak nehezen megy a kérés, pedig ennek gyakorlása, az ebben való fejlődés döbbenetesen hatékonyan fejlesztheti a bátorságunkat, a kezdeményezőkészségünket, az autonómiánkat, az önmagunkról alkotott képünket és jót tesz a kapcsolataink minőségének is. Mások ugyanis szeretik, ha komolyan kikérik a véleményüket valamiben, ha megtisztelik őket a bizalmukkal és örülnek, ha megerősítő visszajelzéseket adhatnak. Gondolj bele, ha téged kérne valaki ilyesmire: te is szívesen teljesítenéd! Bízz tehát másokban és kérj nézőpontváltó, megerősítő visszajelzéseket!
A jó kérdések
De hogyan csináld? Nem mindegy, mit kérsz. Ha azt kérdezed: szerinted ezt én meg tudom csinálni? A válasz borítékolhatóan ez lesz: persze! Ezzel viszont semmivel sem kerültél közelebb ahhoz, hogy más nézőpontjából lásd magad és többet tudj meg magadról. Ez még önmagában nagyon kevés, csak egy felszínes biztatás. Pontosan, konkrétan kérj - így a válasz is nagyobb eséllyel lesz részletező, pontos és konkrét.
Szerinted miért tudnám ezt én jól megcsinálni?
Szerinted miért való nekem ez az új feladat?
Miért tartasz képesnek rá, hogy megcsináljam?
Mit gondolsz, melyek az én legjobb tulajdonságaim?
Sokat segítenél, ha elmondanád miért látsz alkalmasnak erre a dologra!
Mit gondolsz, mi van meg bennem ahhoz, hogy sikerüljön ez nekem?
Ezek jó kérdések: arra ösztönzik a válaszadót, hogy valós, de pozitív és előrevivő szempontokat fogalmazzon meg, amelyek segíthetnek abban, hogy más szemével látva magadat felfedezd te is magadban azt a rejtett szikrát, ami beindíthat egy változást, megerősíthet egy döntésedben. Még jobb, ha egy időben több embertől is kérsz visszajelzést, mindannyian adhatnak új szempontokat az önmagadról alkotott képhez, hiszen lehet, hogy mást lát benned a testvéred, egy régi barátod, egy új ismerősöd vagy a munkatársad, akivel együtt dolgozol.
Változást fontolgatsz, új dologba kezdenél, megerősítésre vágysz, elbizonytalanodtál magadban? Hajrá, bátran kérj nézőpontváltó, pozitív visszajelzéseket másoktól!
Ur Anita, coach
