Mi garantálja azt, hogy jók legyünk valamiben, sikereket arathassunk az életben? Egyáltalán, mi a siker? Az anyagi haszonszerzés? Vagy a tökéletességre való törekvés?

Mielőtt elméleti fejtegetésbe kezdenék, szeretném leszögezni, hogy szerintem nincs tökéletes szülő és nincs tökéletes cégvezető, főnök, edző, takarítónő, kertész, tanár, szakács sem (na jó, Széll Tamás talán az). Nem csak azért, mert önmagában senki nem lehet tökéletes mások nélkül. Még csak azt sem szeretném sugallni, hogy ’de törekedni kell a tökéletességre’, hiszen néha az olyan idegesítő tud lenni. Gondoljunk például egy tökéletes diákra, háziasszonyra, brrr….. hidegrázás.

Nagyon nehéz a perfekcionistáknak és pláne a perfekcionistákkal! Persze az is kérdés, egyáltalán mi a tökéletes?  A tökéletlenségben rejlő tökéletesség?

Erősen szubjektív is a sikeresség megítélése, hiszen amit én sikeres életnek tartok, lehet, hogy másikunk számára átlagos, sőt, sikertelen. Hozzáállás kérdése is a dolog. Jó lenne, ha minél többen értenénk azt, hogy nem kell félni az esetleges kudarcoktól, hanem a kudarcokból tanulni kell, sőt, örülhetünk nekik, mert később majd rájövünk, mindből jött valami pozitív hozadék.

Ha össze akarnám foglalni, mit tanultam meg kb. mostanra arról, mik a siker titkai, ezeket mondanám:

1. tanuljunk a kudarcainkból,
2. működjünk együtt és figyeljünk másokra,
3. legyünk nyitottak és kíváncsiak,
4. fontos a kritikai gondolkodás, merészség, kockázatvállalási készség,
5. változási, váltani tudási képesség.

Írtam már korábban is a Templeton Programról:  http://templetonprogram.hu/ , amelyben több mint háromszáz, több körben kiválasztott tíz és huszonkilenc év közötti kimagasló képességű fiatal, ’fellow’ vesz részt és egy éven keresztül dolgozunk velük annak érdekében, hogy (lásd a honlapon)... Akit érdekel, kísérje figyelemmel az interneten, irtó izgalmas. Ilyen még nem volt a világon, un. pilot program.

Több szálon is folyik a ’munka’, illetve zajlanak az események. Sok ismert, érdekes személyiség, szakember vesz részt a folyamatban, adja nevét a célokhoz (Csermely Pétertől Bojár Gáboron át Polgár Juditig). A komoly szakembergárda és programlehetőség mellett a fiatalok választhatnak maguknak személyes mentort is. Most hétvégén volt egy ilyen mentortalálkozó, ahol először a legfiatalabbak, majd a középső korosztály, a középiskolás korúak ismerkedhettek magával a mentorálási témával és magukkal a mentorokkal is.

Nem szeretném és nem is tudnám elmesélni a teljes programot, inkább azt gondoltam, pár fontos üzenetet megosztanék az ott hallottakból, hiszen mi más körül is zajlott volna az egész, ha nem a siker körül. Azért is tartom hihetetlenül izgalmasnak ezt a kezdeményezést, mert tudom, sokszor egy jókor, jó helyen elhangzott mondat, egy hiteles személyiség betaláló üzenete többet tud jelenteni, mint egy évekig tartó tanulási folyamat, vagy egy diploma. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez utóbbiak fölöslegesek lennének.

Szóval, visszatérve a hatásos mondatok témaköréhez, számomra ezek ’ütöttek’ legnagyobbat szombaton, a Templeton mentorok szájából elhangozva:

Dr. Benkő Vilmos napot megnyitó, bevezető üzenete, legütősebb mondata ez volt: „A meg nem osztott siker = kudarc.” Nem szorul magyarázatra.

Király Júlia, az MNB volt alelnöke a Templeton program fiatal zseniális fellow-inak azt tanácsolta, olvassanak Rejtőt és Örkényt. Sőt, Rejtőtől olvassanak el mindent! Magáról elmondta, amellett, hogy a Fazekas matematika tagozatán végzett, őt mindig egyfajta hezitatív, bölcsész gondolkodásmód jellemezte (ami hol segítette, hol hátráltatta például a döntéshozatalokban), és magáévá tette édesapja mondását, miszerint a legjobb befektetés a tanítvány.

Dr. Bálint L. Bálint, aki az epigenetika izgalmas területén dolgozik, Jánics Ferenc jezsuita szerzetes könyvét ajánlotta figyelmünkbe és az ő tanácsait osztotta meg a hallgatósággal. Eszerint a legfontosabb prioritások:

• eleget aludni
• eleget mozogni
• társas kapcsolatokat ápolni
• spirituális életet élni
• dolgozni

Küllői Péter, volt londoni befektetési bankár, aki 40 évesen kiszállt az üzleti életből és a Bátor Tábor, illetve a Mosoly Alapítvány létrehozójaként ismerhetjük, szintén sok fontos gondolatot osztott meg velünk. Például, az idősebbeknek üzente, vigyázzunk, szülőként ne a megfelelési kényszert nyomjuk a gyerekünkbe! De vigyázzunk arra is, hogy ne szoktassuk rá a gyerekünket arra, erőfeszítés nélkül is megkaphatja, amire vágyik. Mindenki azt értékeli, amit maga hoz létre, nem amit megkap.

Szerinte a legfontosabbak: az érdeklődés, a nyitottság, a tudás iránti vágy és az alázat!!

Elmondta, valójában nem az anyagi biztonság, hanem az ego, a fontosságtudat elengedése volt nehéz a váltáskor – ugyanakkor ez egy tisztulási folyamat volt, amin érdemes többször is átesni az életben.

Egyebek mellett kedvenc témája a digitális forradalom, amiről már sok előadást tartott. Ennek fontos eleme, kérdése, hogy mért is az USÁ-ban történt az a sok siker? Véleménye szerint ők megtanulták, tudják és alkalmazzák, hogy a kudarc egyben tanulás, a hibázás része az életnek, nem szégyellnivaló dolog. A másik, hogy ott jellemzően mindig a teljesítmény a fő szempont, mindig az számít, ki mit tesz le az asztalra, nem pedig az, hogy honnan jött, milyen a bőrszíne, a vallása, a nemi identitása stb.

Dr. Ribarics Pál, aki fizikusként a legmagasabb szintekre eljutott, dolgozott a CERN-ben Genfben és Nobel-díjas professzorokkal ismerkedhetett, működhetett együtt, azt mondta, ezektől a nagy tudású emberektől elsősorban a szerénységet tanulta meg. Az ő életútja különösen izgalmas, hiszen már két nagy váltást volt bátorsága meglépni. Most, a Kertészeti Egyetem elvégzését (!) követően épp gyógynövényes borok készítésével foglalkozik.

Küllői Péter arról is beszélt, a jó vezető dolga az, hogy ő maga láthatatlan legyen! Vegye körül magát nála jobb emberekkel, de legyen bátorsága hozzányúlni a problémákhoz.Személyes mentoraikról beszélve visszaemlékeztek egy-egy meghatározó tanárukra, egy-egy anyai vagy nagyapai mondatra, élményre, de volt, akinek az életét komolyan befolyásolta az az élmény, amikor benn töltött némi időt Nelson Mandela börtöncellájában.

Ahogy ezekről írok, illetve magáról a mentorálásról, mint izgalmas témáról jutott eszembe Joseph Jaworski: Szinkronicitás című könyve, melyben ezt olvastam:

„Ha valaki másokat irányít, tanít vagy fiatalokkal foglalkozik, illetve bármi egyéb olyan tevékenységet folytat, mely együtt jár mások befolyásolásával, irányításával, vezetésével, segítésével vagy nevelésével, a kapcsolat alaphangját az fogja megadni, hogy az illető mennyire hisz az emberi lehetőségekben. Ez a kapcsolat alkotó eleme, azon áramlat forrása, mely élővé teszi a kapcsolatot. A vezető egyik lehető legfontosabb képessége éppen az, hogy tudjon egyszerűen csak jelen lenni mások számára, és tudja meghallgatni őket. Ezzel előhívja legjobb tulajdonságaikat pusztán azáltal, hogy lehetőséget kapnak kifejezni azt, ami bennük van. Ha valaki meghallgatja, mit érzek, akkor az érzéseim testet ölthetnek és irányt kaphatnak, ez pedig képessé tesz a cselekvésre.”

A végén én is szeretnék egy gondolattal hozzájárulni a korábban leírtakhoz. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy TUDNI KELL ÉLNI A LEHETŐSÉGEKKEL!!

Nem elég, ha valaki nagyon okos, kell a teljesítmény is, az erőfeszítések! Nem elég, ha kapunk egy lehetőséget, hogy bekerülünk a kiválasztottak közé. Attól nem lesz nekünk jobb. Akkor válunk valóban gazdagabbá, többé ettől a helyzettől, ha élünk is vele, ha mi is beletesszük a magunkét. Sok más helyzethez, csoportos szituációhoz hasonlóan itt is igaz az a mondás, hogy annyit kaphatsz, nyerhetsz belőle, amennyit te magad is beletettél.

A következő héten folytatni fogom a siker témakörét, a családi és a céges működés párhuzamairól, hasonlóságairól fogok írni. Hiszen mindkettő egy szervezet, ahol törvényszerűségek vannak. Melyek vagy működnek, vagy nem. Vagy döcögve működnek. Érdemes rájuk nézni, érteni őket.

Koskovics Éva

coach