Nyári délután, játszótér. 5 óra körül kezd nőni a forgalom, szorgosan köszöngetünk a frissen belépőknek.
Megérkezik egy anyuka és körülbelül kétéves kislánya, Lujzi is. 
A gyerek szívesen szemlélődik, nézi a nagyobbakat. Még kell egy kis idő, hogy feloldódjon. Vagyis csak kellene, mert anyukája szívesen eldönti helyette, hogy mi érdekli.
Lujzi nem sokáig üldögélhet ám békésen a homokozó szélén. Dolog van. 

"Baba, nézd, csúszda! Gyere, nézzük meg!"
"Jaj, hinta is van! Azta, mekkora kosárhinta! Kipróbálod?"
"Manócska, gyere inkább ide!" "Na, játsszunk valamit!" "Nézd, milyen szép hajóforma!" És így tovább, félpercenként új ötlet...

A mama persze csupa szeretetből és jóakaratból ajánlgat ennyi mindent. Az vezérli, hogy lányának a lehető legtöbbet mutassa meg a világból, és felhívja a figyelmét mindenre. De mikor felteszi a "Mi a baj? Lefagytál Babácska?" kérdést, már meg is kapja a választ arra, hogy szükség van-e ennyi mindenre. 

A gyerek nem tud hova kapni, nem tudja, mire reagáljon a sok inger közül. Neki valószínűleg bőven elég lenne, ha egy darabig csak szemlélődne és turkálna a homokban. Azzal is rengeteget tanul és fejlődik, ha figyeli a többi gyereket. Ha szokja, hogy szaladgálnak és sikítoznak körülötte. Ha ellesi, hogyan kell elkérni (khm, elvenni) egy motort, hogyan kell árkot ásni, fagyiformát kiborítani. Mind-mind elraktározza, és ha szüksége lesz a tudásra, előhívja. Tehát azon kívül, hogy a helyzetben való "felmelegedést" zavarja a temérdek ajánlat, a tanulási folyamatot is megszakítja.

Nem kérdés, hogy mennyire fontos sokat beszélgetni és sokat játszani egy kisgyerekkel. De néha érdemes csak hagyni.
Semmit nem javasolni.
Semmit nem mutatni.
Csak figyelni őt. 
"Meglesni", ahogy próbálkozik, gondolkozik, mahinál.

• Hadd találjon ki a gyerek egyedül valami elfoglaltságot!
  
  
• Az életkor előrehaladtával a 2-3 perc önálló játék folyamatosan több lesz, maga a tevékenység is komplexebbé válik. Az egyre összetettebb ötleteket pedig egyre több módon tudja megvalósítani - már csak azért is, mert fejlődik a mozgása, és pl. el tud menni bizonyos tárgyakért. 
   
• Nem szükséges mindig kész játékszert a gyerek kezébe adni, hiszen annyira kreatívan tud bármiből játékot készíteni. Ruhacsipeszből, fakanálból, vagy szemétnek titulált papírfecniből is. 
   
• Ez a fajta szabadság a kreatív gondolkodást, alkotást szolgálja.
  
  
• Ha jól fülelünk, meghallhatjuk, miről mesél önálló játék közben, miről beszélgetnek a figurák a szerepjátékban, milyen szavak, témák izgatják a gyereket. Tanulságos lehet. 
   
• Hadd tapasztalja meg, hogy képes dönteni arról, hogy mivel foglalkozzon, mi érdekli. 
  
  
• Ha megszokja, hogy mindig mások mondják meg, mit csináljon, később sem lesznek saját ötletei. Vagy ha lesznek is, elnyomja őket. Azt hiszi, azok nem jók. Elbizonytalanodik saját magában.

Ja, és van még egy előnye, ha néha "csak úgy" hagyjuk tevékenykedni a gyereket. Közben mi is tudunk tevékenykedni...

Czecz Fruzsina
pszichológus

Ha tovább olvasnál gyereknevelési témákról, KATT a gyerekkelvagyok.net-re és a facebook oldalra!