Jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás… De mi az, amitől az egyébként adaptív félelmi reakció átalakul egy túlzó, szorongató érzéshez, amitől képtelenek vagyunk szabadulni?

A szorongást talán senkinek nem kell bemutatni. Ki a gyerekéért aggódik folyton, ki a betegségektől retteg, ki pedig azért szorong, mert nem tud elég jól teljesíteni. De nem csak a felnőttek ismerik ezt az érzést. A gyerekkori szorongás is éppolyan erős szenvedésnyomást tud okozni. Lássuk milyen tényezők hajlamosítják a szorongásszintet.

A szorongás is öröklődik

Mint a legtöbb testi és lelki adottságunk, a szorongásszintünk is bizonyos mértékben örökletes. Nagyon szorongó szülők gyerekei jó eséllyel lesznek éppúgy hajlamosak a szorongásra. De szerencsére a genetika sem mindenható. A gyerek saját élettapasztalatai és az érzelmi klíma, amibe beleszületik, képes ellensúlyozni a hajlamot. De vajon tudunk-e szorongásmentesen nevelni?

Csecsemőkor

Ahogy egy kisbaba megszületik, a 9 hónap nyugalmat egy kaotikus, kiszámíthatatlan, inger-gazdag környezet váltja fel. Ebben a mi feladatunk, hogy biztonságot sugározzunk a gyermekünknek. A csecsemő a mi szemüvegünkön keresztül fogja kialakítani saját, világról alkotott elképzeléseit. Ha mi képesek vagyunk számára biztonságot sugározni, Ő is biztonságban érzi majd magát. Ha mi magunk is bizonytalanok vagyunk, túlzott mértékben aggódunk, akkor a csecsemő is hamar megtanulja a szorongás gyökereit.

Túlféltés

Az anyai túlóvás szintén nagymértékben táplálja a gyerek szorongásszintjét. Túlfélteni lehet egyfelől érzelmi szinten is, amikor például az anyuka nem tudja rövid időre sem elengedni, másra bízni gyermekét. A szeparációs szorongás nem csak a 8 hónapos babákra jellemző, az anyák is ugyanúgy tudnak szorongani az elválástól... De a gyermekünk testi épségéért való túlzó aggódás is hasonló hatású, a gyerekek ugyanis azt az üzenetet építik be, hogy a világ veszélyes, melyben ők nem tudják megvédeni magukat.

Laza korlátok

Az anyai aggódáson kívül a túlságosan megengedő, határokat nem szabó nevelési attitűd is erős szorongáshoz tud vezetni a gyerekeknél. A gyerek attól érzi magát biztonságban, ha pontosan tudja, érzi, hogy meddig mehet el. Ha azonban a határfeszegetései rendre sikeresek, ha megszokja, hogy bármit képes elérni, saját erejétől és akaratától fog megijedni. Ez kezdetben szélsőséges hiszti rohamokban, majd a szorongásos tünetek megjelenésében mutatkozik meg.

A fenti okok mellett számtalan egyéb kiváltó oka lehet a szorongásnak. A család rejtett érzelmi dinamikája, egy esetleges titok, vagy éppen múltbéli családi traumák is okozhatnak erős szorongásos tüneteket a gyerekekben.

Meddig félelem, honnantól szorongás?

A gyerekkort végigkísérik a félelmek, minden korszaknak megvannak a maga démonai. Az egészséges szintű félelmekkel nincs is semmi gond.  Itt is fontos azonban a szülői reakció. Nem szabad elbagatellizálni a gyermek félelmeit. Az a válasz, hogy „szörnyek márpedig nem léteznek” nem szokta megnyugtatni a gyerekeket…

Ha egy gyereket azonban már a mindennapi tevékenységeiben, a szabad játékában akadályozzák félelmei, akkor mindenképp foglalkozni kell a szorongás valódi okának feltárásával. Nem mindig jelentkezik konkrét félelem, ezért a szorongás gyakran nehezen észrevehető. Előfordulhat például, hogy indulatos, dacos viselkedés formájában mutatkozik meg. A tipikus szorongásos tünetek megjelenése már egyértelmű jelzés. Ilyen lehet a bepisilés, különböző fajta tik-ek (akaratlanul fellépő hirtelen mozgás vagy hangadás) megjelenése, körömrágás, rémálmok, pszichoszomatikus tünetek.

A szorongás oldására az intenzív fantáziatevékenység (sok szabad játék, mesehallgatás, rajzolás) a legjobb gyógymód. A mögöttes okok feltárása pedig azért elengedhetetlen, hogy ne csak a tünetet, hanem a probléma forrását is meg tudjuk szűntetni.

Hermán Noémi, Klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

Továbbí írások az anyaságról, gyermeknevelésről: ITT!