Az elmúlt egy évben drasztikus életmódváltásra kényszerültem. Orvosi javaslatra egy egész életen át tartandó szigorú szénhidrát-diétát kell követnem, mivel a vizsgálatok alapján a cukorbetegség előszobájában vagyok. Meglehetősen felborította az életemet ez a tény, olyan étkezési szokásokat kellett magamévá tennem, amelyek fegyelmet, lemondást és tudatosságot igényelnek. Tudom, hogy másoknak is, nagyon sok nőnek és férfinak okoz problémát a diagnosztizált betegség miatti kényszerű tartós diétázás vagy az önként vállalt fogyókúrázás például a túlsúly vagy az egészségügyi kockázatok miatt. Mindkettőben közös, hogy saját magunknak kell végigjárni egy olyan utat, ami nagyfokú kitartást, változási hajlandóságot igényel. Mindemellett egy olyan talán ellentmondásosnak tűnő szemléletet is ki kell alakítani, ahol bizonyos szempontból ugyan az étkezés van a középpontban, de fontos arra törekedni, hogy mégse csak az evés (vagy nem evés) körül forogjon az életünk. Dr. Lukács Liza, evészavarokkal foglalkozó szakpszichológust, Az éhes lélek gyógyítása - Túlsúly, evészavarok és kapcsolati problémák c. könyv szerzőjét, a téma szakértőjét kérdeztem evésről, túlsúlyról, fogyókúráról és a pszichológiai éhség fogalmáról.

Azt tapasztalom manapság, hogy egyrészt óriási divatja van az evésnek, gasztronómiai forradalom zajlik, a séfek sztárok lettek és minden magazin és tévéműsor tele van gasztro-tippekkel. Másrészt nagy divatja van a nem evésnek, a különböző önként vállalt, divatos és sokszor egyoldalú fogyókúráknak vagy bizonyos élelmiszercsoportokat szigorúan kizáró étrendeknek. Mintha a túlburjánzó hedonizmus és a szinte aszketikus szabályok egyszerre lennének jelen az evésről való közgondolkodásban. Mi a véleményed erről pszichológusként?

Ez tipikusan az a helyzet, amikor van valami nagyon jó dolog, de ha túlzásba viszed, akkor inkább szenvedni fogsz tőle, mintsem örömet ad és a javadat szolgálja. Mert egyrészről hasznos és pozitív változás, hogy a gasztronómiai trendek iránt a hétköznapi emberek is érdeklődnek, s azokat sokak számára elérhető, megismerhető módon tálalják. Új ételeket, elkészítési fortélyokat ismerhetnek meg, egészségesebb ízvilágot is kipróbálhatnak, amelyekből párat beemelnek az addig megszokott étkezési szokásaik közé, s lassan egy egész család étkezése megreformálható – lenne. Ehelyett gyakrabban tapasztalom azt, hogy a hétköznapi ember fejében egy totális káosz alakul ki azzal kapcsolatban, hogy akkor most mit mivel, miként elkészítve és hogyan, mikor egyen. Az ellentmondás pedig nem az egyes ember fejében keletkezik azért, mert valamit nem ért vagy rosszul értelmez, hanem eleve egymással szöges ellentétben álló diétás és életmódváltó étkezési módszerek és tippek keringenek szerte az interneten. Ugyanez igaz arra is, hogy akkor most szabad jókat enni és élvezni az étkezést vagy le kell tagadnunk az ezirányú vágyainkat a környezetünk és önmagunk előtt is és az étkezésre egyfajta szükséges feladatként tekinteni. Sokan hiszik azt, hogy az utóbbi a tartós fogyás vagy az életmódváltás titka, aztán újra és újra elbuknak az aszketikus fogyókúrákkal, a magukra erőltetett mozgásprogramokkal, idegen összetevőkből készült ételekkel, mert a vágyaikat nem tudják teljesen és huzamos ideig elnyomni és a megszokott ízek, ételek is hiányozni fognak. Aztán ideig-óráig felmentést adnak maguknak a megszorító életmód alól, s ilyenkor jönnek a hedonisztikus lakomák, amelyeket szinte kivétel nélkül bűntudat követ. Ezután pedig visszatérnek ugyanahhoz vagy egy másik életmódprogramhoz. Mindig van egy új, így ez egy végeláthatatlan ördögi körré válik. Két állandó tényezője van csupán: a túlsúly és a bűntudat.

Mi lenne az ideális hozzáállás az evéshez? Hol van a természetes helye az evésnek az életünkben?

Mindenkinek máshol van a helye, de amíg nem vagy tisztában azzal, hogy a te életedben hol, addig nem érdemes semmilyen életmódváltásba belekezdeni. Mindenkinek a sajátját kell kialakítania. Ez egy olyan tanács, ami egyszerre tölti el a szabadság és a félelem érzésével azt az embert, aki változtatni szeretne az étkezési szokásain. Egyébként nem annyira bonyolult, mint amennyire elsőre hangzik, sőt ha körülnézel a környezetedben, hogy kik azok az emberek, akiknek valóban sikerült életmódot váltaniuk, akkor ugyanezt fogod látni: magukra szabták a módszereket ahelyett, hogy egyiket vagy másikat vakon követnék. Akik egy-egy életmódprogram janicsárjai lesznek, azok vagy idővel megkeményednek és tartós lelki hiányokkal élik le az életüket, vagy újra és újra a falásrohamok között találják magukat, amik alatt olyan ételeket habzsolnak be, amelyeket az életmódprogramjuk nem enged meg.

Hogy a saját életedben megtaláld az étkezés helyét, ahhoz fontos tudni, hogy a származási családodban milyen jelentése volt az ételnek, milyen miliője volt az étkezéseknek és melyek voltak azok az ételféleségek, amelyek rendszeresen a családi asztalra kerültek. Akinek a köret 20 évig a rizzsel és a krumplipürével volt egyenlő, az idegenkedve tekint majd a mentás zöldborsópürére, s hiába szereti amúgy a zöldborsót főzelékként, a mentát pedig a mojito-ban, elképzelhető, hogy mégsem fog tudni megbarátkozni ezzel az amúgy ízletes étellel. Nekik azt javasolnám, hogy a már ismert és megszokott ízek mellé emeljenek be újakat egy-két kiskanálnyi mennyiségben, s ne helyettesíteni akarják azokat. Aztán ha megszeretik, akkor fokozatosan lehet változtatni az arányokon, ha pedig nem, akkor ne erőltessék, inkább egyenek kisebb mennyiséget az amúgy kevésbé egészséges ételből. Hosszútávon gondolkodjunk mindig, ha életmódváltásról van szó, sokkal egészségesebb, ha naponta megeszünk egy kis adagot az „egészségtelen” ételből, mintha hetente kéthetente esszük belőle degeszre magunkat.

A túlsúly és a visszatérő súlyproblémák sok szempontból megnehezíthetik az ember életét, aláássák az önbizalmát.  Hogyan érdemes elindulni azon az úton, ahol szeretnénk valamit kezdeni a túlsúlyunkkal?

Az első lépés a tudatosítás. Miért híztam meg? Mikor híztam meg? Tipikus rossz hozzáállás, amikor valaki elkezd fogyókúrázni, s nem csak azt a néhány elemét változtatja meg az életmódjának, amely hozzájárult a súlytöbbletéhez, hanem mindent. Például nem esznek még teljes kiőrlésű kenyereket sem, pedig előtte mogyorókrémes kalácsot ettek. Egy idő után pedig félni kezdenek bizonyos ételektől, különösen a szénhidrát-tartalmúaktól. Nekik el szoktam mondani, hogy az elmúlt két évtized alatt már nagyon sok túlsúlyos és elhízott emberrel dolgoztam. Volt közöttük olyan, aki csak 5-10 kilónyi, ún. „esztétikai súlyfeleslegtől” szeretett volna megszabadulni, s volt, aki alatt 220 kg-ot mutatott a mérleg. De egyetlen egy sem volt olyan közöttük, aki azért hízott meg, mert megevett napi 2-3 szelet kenyeret.

Az evési problémákban két területen dolgozunk, ugyanezt javaslom azoknak is, akik egyedül látnak hozzá az életmódváltáshoz vagy a testsúlycsökkentéshez. Megnézzük a biológiai hátteret, milyen ételeket fogyaszt a személy, hányszor naponta és milyen mennyiségben, illetve vannak-e olyan lelki háttértényezők, hiányállapotok, amelyek gáncsot vethetnek a testsúlycsökkentésnek. Utóbbiak közé tartoznak bizonyos készséghiányok, pl. hogy valaki nem meri kommunikálni a saját igényeit mások felé, nem tud nemet mondani, nehezen alkalmazkodik új élethelyzetekhez, nem tudja kifejezni a negatív érzelmeit. De az sem ritka, hogy valamilyen traumatikus élmény (gyász, megoldatlan krízishelyzet) áll annak hátterében, hogy valaki hiába fogy le egyik-másik diétás módszerrel, mindig vissza is hízik.

"Aki elvárja, hogy pontosan előírják neki, mit tegyen, az éppen az ellenkező irányba tart, mint amerre a célként kitűzött változás várja. Így a kudarc garantált, ami erősíti a tehetetlenségérzést és azt a tendenciát, hogy az egyén mástól várja a segítséget." - írod a könyvedben. A fogyókúrák általában a szigorú előírásokra építenek. De lehet, hogy mégsem ez segíti a valódi változás megszületését?

Számomra a szigorú előírás az olyan, mint egy rossz szülő, aki ahelyett, hogy tekintetbe venné a gyermeke igényeit, képességeit, karakterjegyeit, megszabja, hogy milyenné váljon, hogyan viselkedjen, mi iránt érdeklődjön, mit és hogyan szeressen. Az emberi természet alapvető jegye a szabadság iránti vágy – ezt már előttem jó sokan és sokféleképpen elmondták. De ez igaz az evéssel kapcsolatban is. Hiába vannak olyan emberek, akik igénylik mások irányítását, valójában ők is szabadságra vágynak, csak épp elhitették velük, hogy önállóságra képtelenek, hogy bármibe fognak egyedül, azt végül úgyis elrontják, hogy tehetetlenek és kiszolgáltatottak. Általában ez még gyermekkorban történik, aztán kisebb lázadások mellett így élik le az életüket. Ők azok, akik konkrét fogyókúrás módszereket követnek, azt akarják, hogy valaki készítse el, adagolja ki és tegye eléjük az ételt, s nekik semmi más dolguk ne legyen, minthogy megegyék. Persze az legyen pont olyan és pont annyi, amire nekik épp akkor szükségük van, ne kívánjanak meg más ételeket, és fogyjanak le tőle, majd ne hízzanak vissza. Ez pedig sosem jön össze. Egy ételkiszállító cég nincs és nem is lehet tisztában az én biológiai és pszichológiai igényeimmel adott napon, időszakban, adott életkörülmények között. Egy életmódváltásról szóló könyv sem képes erre, még akkor sem, ha recepteket és konkrét mintaétrendet tartalmaz, sőt akkor sem, ha azzal más már lefogyott. Az a súlyproblémával küzdő ember, aki elhiszi, hogy van a világon akárcsak egy olyan másik ember is, aki jobban ismerheti az ő igényeit, vágyait, mint önmaga, az máris megtalálta az egyik okát annak, hogy miért nem tud tartósan lefogyni.

Te vezetted be az evési zavarok és a túlsúly kapcsán a pszichológiai éhség fogalmát. Mit jelent ez és milyen típusai vannak?

A legtöbben az akaraterő, a kitartás hiányának számlájára írják a tartós súlycsökkentéssel kapcsolatos sorozatos kudarcaikat. A túlevés mögött álló okok azonban jóval összetettebbek, sokan akkor is esznek, amikor valójában nem éhesek, s ezért híznak meg vagy nem tudnak lefogyni.

Az evészavarokkal és túlsúlyproblémákkal küzdő emberekkel végzett két évtizedes munkám során felfigyeltem arra, hogy léteznek olyan pszichológiai éhségnek nevezhető szükségletek, amelyek nem csak evészavarosoknál, hanem az állandó fogyókúrázóknál is túlevéshez, felesleges nassoláshoz vezethetnek, ha a személy nem ismeri fel a mögöttük meghúzódó valódi hiányokat. Ezek olyan személyes és társas szükségleteket jelentenek, amelyek életkortól függetlenül minden ember életében alapvető fontosságúak, elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki jól érezze magát a bőrében. Nyolcféle pszichológiai éhségtípust lehet megkülönböztetni, ezek az alábbiak: ingeréhség, kapcsolatéhség, elismeréséhség, szexuális éhség, strukturálási éhség, cselekvési éhség és produktivitási éhség, szeretetéhség.

Nem arról van szó, hogy ezeket a szükségleteket mindig, minden embernek maximális mértékben meg kell kapnia, ki kell elégítenie, különben evészavaros vagy túlsúlyos lesz. Az egy vagy több területen jelentkező tartós hiányállapotok vezethetnek visszatérő falásrohamokhoz azoknál az embereknél, akik az evési problémákra hajlamosító lelki háttértényezőkkel rendelkeznek.

Ezekről bővebben, hétköznapi példákkal illusztrálva Az éhes lélek gyógyítása című könyvemben írok, amely alapján garantáltan magára ismerhet, aki érintett ezek valamelyikében.

Mit javasolsz azoknak, akik a nyár közeledtével fogyókúrába fognának? Mire figyeljenek, mire helyezzenek hangsúlyt?

Először is ne stresszeljék magukat azzal, hogy le kell fogynom, nyáron bikinit kell felvennem. Ne osszák be a heteket júniusig mínusz kilogrammonként, hogy nyomon kövessék, hol kell majd tartaniuk hétről hétre. Ne vegyenek 36-os sortot, amibe bele kell fogyniuk. Ehelyett vegyenek elő egy fehér papírlapot vagy akár egy szép füzetet és az alábbi öt lépésen keresztül ismerjék meg jobban azt az utat, ami a súlyfeleslegükhöz vezetett:

1. A tudatosítás

Gondold át, hogy mi az jelenleg az életedben – tevékenységek, helyzetek, helyszínek, emberek – amely fenntartja a nem kívánt állapotot. Te magad mit teszel azért, hogy ez így is maradjon? Melyek azok a dolgok, amiket nem tudsz, vagy nem akarsz megtenni a változás érdekében? Milyen út vezetett ide? Melyek voltak a sikertelen próbálkozásaid és mi volt az, amin tartósan sikerült változtatnod pozitív irányban?

2. A felelősségvállalás

Vannak-e a környezetedben olyan személyek, akik akarva-akaratlanul hozzájárulnak ahhoz, hogy súlyproblémáid vannak? Elmondtad-e nekik, hogy mivel, s hogyan segíthetnének/akadályozhatnak téged az evési/testsúly problémáid megoldásában? Mi az, ami csak rajtad múlik?

3. A kontroll

Melyek az étkezés, életmódváltás szempontjából azok az életterületek, ahol valóban te döntesz? Előfordul-e, ha igen, hol és milyen helyzetekben, személyekkel kapcsolatban, hogy kiengeded a kontrollt a saját kezedből, s átadod egy másik embernek vagy engedsz valamilyen külső tényezőnek?

4. A célkitűzés

Reális célokat csak akkor fogsz tudni kitűzni, ha megjártad a tudatosítás bugyrait, felelősséget vállaltál azokért a sikerekért és kudarcokért, amiket eddig megéltél a testsúlyoddal való küzdelem során, számba vetted azokat az embereket, akik viselkedésükkel esetleg akadályoznak vagy éppen segítségedre lehetnek, s ezt kommunikáltad is feléjük. Ha sikerült visszavenned a saját étkezésed, életviteled feletti kontrollt azokon a területeken, amelyeket valóban képes vagy irányítani és elengedted azokat, amelyekre nincs és nem is lehet ráhatásod, akkor kész vagy arra, hogy kitűzd a céljaidat. Ezek ne számok legyenek: testsúly, leadott kilók, meg nem evett szénhidrátok, elégetett kalóriák, ruhaméret, hetek, hónapok, hanem egy mentális kép önmagadról, hogy milyen leszel akkor, amikor eléred, amit szeretnél. Hogyan fogsz kinézni, miként gondolkodsz önmagadról, mivel és kikkel töltöd az idődet, mire „használod” majd azt az új, csinosabb testet?

5. A változás, amit el szeretnék érni

A változás hatással lesz az egész életedre, a kapcsolataidra, a munkádra, a hétköznapi tevékenységeidre és arra is, ahogyan másokhoz viszonyulsz, s ahogy ők viszonyulnak hozzád. Nincs olyan változás, amely csak és kizárólag nyereséggel jár. Mindig vannak veszteségek is, olyan élethelyzetek, tevékenységek, amelyek a túlsúlyod részei voltak, s hiányozni fognak. Vedd ezeket számba, s készülj fel az elengedésükre.

A változás 5 lépésével kapcsolatban a legfontosabb, hogy nem tanácsos az első hármat átugrani, kihagyni, későbbre halasztani. Ezek alapvetően szükségesek ahhoz, hogy reális célokat tűzz ki, s végül oda érkezz meg, ahová valójában szeretnél. A változáshoz vezető öt lépésről is olvashatsz bővebben Az éhes lélek gyógyítása című könyvben.

További hasznos és érdekes információkat a témában Dr. Lukács Liza honlapján találsz.

Az interjút Ur Anita, a Lelkizóna blog szerzője készítette.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés