"Először egy facebook posztban láttam egy kis zacskót, tele édességgel, füldugóval és egy rövid üzenettel. Mindezt két szülő adta utastársainak, az ikreikkel tett első repülőúton. Az üzenet így szólt - mintha a babák írták volna: Előre is szeretnénk elnézést kérni, ha esetleg elveszítjük a türelmünket, megijedünk, vagy esetleg megfájdul a fülünk.

Milyen aranyos! - gondoltam. Viszont azt már nyugtalanítónak találom, hogy ebből trend lett, és szülők tucatjai kezdtek ajándékcsomagot osztogatni, hogy ezzel is szabadkozzanak a síró gyerekük miatt" - osztja meg Madeleine Somerville a The Guardian oldalán.

Pedig egy szülőnek sem kéne "megvesztegetnie" másokat, hogy elfogadják a gyerek jelenlétét nyilvános helyen.
Ezek a kis gesztusok nem puszta kedvességből történnek ám, hanem mert a szülők félnek attól, hogy mások megbámulják, elítélik őket a gyerek viselkedéséért. Még akkor is, hogyha a szóban forgó gyerek éppenséggel csecsemő, és a sírás teljesen természetes tőle - vallja Madeleine.

Cikinek tartjuk, és legszívesebben elsüllyednénk, mikor a gyerekünk ordít valamilyen járművön, vagy az étteremben, boltban, utcán. Úgy érezzük, mindenki minket néz. Ez sokszor tényleg így van, és az is előfordul, hogy (kéretlen) tanácsokat adnak, mit csináljunk másképp a kicsivel.

Nem kell, sőt, nem szabad szégyenkezni!

Így csak a nyugtalanságot és frusztrációt ragasztjuk rá a gyerekre, és mi sem kerülünk ki az ördögi körből. Ehelyett kezdjük azzal, hogy elfogadjuk a helyzetet, és gondoljunk arra, hogy minden szülőnek vannak kínos pillanatai... 

Ezután pedig kezdődhet a síráselhárítási hadművelet. Próbálkozzunk figyelemeltereléssel (ezzel nem csak a gyerek, de a saját figyelmünket is eltereljük, és könnyebben megnyugszunk), meglepő, vicces hangokkal, mozgással kísért mondókákkal. A hirtelen váltások is kizökkenthetik a babákat: például ha a hangos beszéd után suttogni kezdünk, sötétebb/világosabb helyre megyünk, stb. Ha pedig semmi nem jött be, és kifogytunk az ötletekből, nem tehetünk mást, mint várunk...

Visszatérve Madeleine írására, ő (a már sokat emlegetett cukorka osztogatás helyett) a nevelés fontosságát is hangsúlyozza. Ugyanúgy, ahogy a villa használatára, a kézmosásra, köszönésre, kérésre megtanítjuk a gyerekeket, egy bizonyos életkor után a társas helyzetekben való viselkedésre is meg kell tanítanunk őket. Ide tartozik például az is, hogy nem üvöltözünk a repülőn, ahol akár többszáz emberrel utazunk összezárva.

Egy kisbabától viszont nem várható el, hogy fegyelmezetten utazzon, és betartsa az illemszabályokat. A szülőknek ilyenkor a szokásos holmik mellé izgalmas játékokat, egy nagy adag kreativitást, higgadtságot, türelmet és lazaságot is be kell csomagolniuk. 
Az utastársaknak pedig bosszankodás helyett kellemes zenét játszó fülhallgatóra és némi empátiára és toleranciára lesz szükségük...

Czecz Fruzsina

Ha szívesen olvasnál még gyereknevelésről, kattints a gyerekkelvagyok.net-re és csatlakozz hozzánk a facebookon is!