Nincs jövőkép a múltunk nélkül!
Sokszor hallom a coaching-ügyfeleimtől egy aktuális téma kapcsán: Én lezártam a múltat, ami elmúlt elmúlt, nem akarok többet foglalkozni vele. Nézzük, mi lesz a jövőben, azért vagyok itt, hogy továbblépjek! Egyrészt nagyon dicséretes a szándék és a tudatos lépések annak érdekében, hogy pozitív, jövő-orientált hozzáállással, lendületet és ötleteket gyűjtve vágjunk egy új életszakaszba - másrészt biztos vagyok abban, hogy a múlt értékeit érdemes felismerni és elismerni, aztán pedig továbbvinni a saját tervezett jövőnkbe. Hogyan? Erre mutatok egy jól használható, egyénileg is alkalmazható modellt!
Én nem úgy látom a saját eddigi életemet, mint teljesen különböző, az előzővel köszönőviszonyban sem levő szakaszok sorozatát. Bizonyos szempontból persze óriási változás egy új munkaterület, egy (két) gyermek születése, más városba költözés stb. - de mindegyikben én voltam jelen. A közös nevező én magam vagyok. Nem tudom a semmiből megalkotni a saját jövőmet, hiszen soha nem tiszta lappal indulok, hanem tapasztalatokkal, megélésekkel, elért eredményekkel, leküzdött akadályokkal, és igen: a kudarcaimmal - azok is az enyémek. Hiba lenne a kukába hajítani és a továbblépéshez nem használni azt a rengeteg, már belsővé tett és erőfeszítéssel, kitartással megszerzett tudást, élményt, kapcsolatot, ami az előző életszakaszom része volt. Nem kell mindennel és mindenkivel szakítanom, aki a "régi életemhez" kötődik, hiszen tudok belőle építkezni, növeli a magabiztosságomat, biztonsági hálót sző körém. Magammal viszem, ami arra érdemes és a régi helyén hagyom azt, ami nem lenne jó útitársam a tervezett jövőmben.
Új munkahely? Külföldre költözés? Egy hosszú párkapcsolat lezárása utáni életszakasz? Kihívást jelentő új munkaterület? Családi változások? Egy sokáig húzódó, nehéz döntés meghozatala utáni állapot? Életmódváltás? Egy súlyos betegségből való felépülés? Jelentős változások a mindennapokban? A változáskezelés folyamatában előbb-utóbb eljön az a pont, legyen szó bármilyen életterületről, amikor tényleg késznek érezzük magunkat az újra, amikor elfogadtuk a változás tényét, az "új rend" szerint kezdünk működni, sőt akár már szeretjük és örülünk is neki. Ilyenkor már rendszerint túl vagyunk az érzelmileg legmegterhelőbb időszakon és ezen a ponton hasznos és motiváló lehet ránézni a saját múltunkra és feltárni az előző életszakasz értékeit. Rendkívül sokat profitálhatunk belőle!
A traumatikus, feldolgozatlan és egyedül nehezen feldolgozható, rendkívül megviselő múltbeli tapasztalatainkkal vagy a nem enyhülő, erősen fájó emlékeinkkel érdemes pszichológust felkeresni, a pszichoterápia folyamata nyújthatja a megfelelő keretet ezek feldolgozásához. Minden más esetben azonban egyedül, egy jóbarát támogatásával, vagy akár coaching keretében is értékes felismeréseket szerezhetünk ezzel a fajta "múltidézéssel", amely határozattan a pozitívumokra, a megküzdésre, az értékekre, a sikerekre fókuszál.
Ezt a 6 szempontot ajánlom átgondolásra, célszerű leírni a gondolatainkat mindegyik szempont kapcsán, akár táblázatos formában, akár szövegszerűen. Ha egy szemponthoz nem jut eszünkbe pillanatnyilag semmi, hagyjunk egy kis időt, néhány órát, néhány napot magunknak, aztán térjünk vissza rá!
Jövőképünk szerves része a saját múltunk is, használjuk hát az értékeit!
Ur Anita, coach
A szerző további írásait az Örömterv blogon olvashatod. Jól jönne a személyre szabott támogatás? Még több információt a Coaching neked honlapon találsz!
Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről! Lelkizóna: hét szerző írásai a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven.
