PISA-felmérés: egy igazán életrevaló teszt tanulságai
A múlt héten nagy sajtónyilvánosságot kapott a hír, így még azokhoz is eljutottak a legújabb PISA-eredmények magyar vonatkozású elemzései, akik nem különösebben érdeklődnek a magyar oktatás helyzete iránt. Én nem a közoktatási részét elemezgetném tovább, hanem a téma egy másik izgalmas vetületét nézem meg: miért is lenne az széles körűen jó mindenkinek, ha a magyar oktatás végre felzárkózna a globális trendekhez. Vagyis miért lenne elégedettebb (boldogabb?) a magyar, ha PISA-kompatibilisen lenne képes "működni"?
Nem vagyok mérési szakértő, annyira értek ehhez a szakterülethez, amennyire minden diplomás ért valamennyire a saját területe mérési módszereihez. Az oktatáshoz viszont ezer szállal kötődöm, a kompetencia-alapú oktatás, képzés bármilyen életkorban pedig az egyik mániám. Hiszek benne, ismerem az elméletét és a mindennapi gyakorlatát is ennek a módszertannak, és a kutatási-mérési eredményeken kívül a hétköznapi életből is tudok rengeteg konkrét példát hozni arra, hogyan és miért működik az, ha nem biflázást, utánzást, elméletet, tankönyvet tanítunk, "anyagot adunk le"; hanem gondolkodni, értelmezni, tudást felhasználni, önállóan cselekedni teszünk képessé valakit. 5 évesen, 15 évesen vagy 45 évesen egyformán. Egy szemléletről van szó ugyanis, nem egy technikáról. Egy szellemiségről és elköteleződésről, amit első körben az oktatáspolitikának kellene felvállalnia ahhoz, hogy végre sikeres oktatási reformot lehessen végrehajtani. Messze vagyunk ettől, nagyon messze...
Sok helyről hallom már évek óta a PISA-felmérés kritikáját, már a bevezetésekor is nagy volt a felzúdulás a diákok, tanárok körében egyaránt: a fő érv ez volt: "nem ehhez vagyunk szokva", "hol van ez leírva a tankönyvben", "ilyet nem is tanultunk/tanítottunk" - érthető hát, hogy nem megy jól, "miért nem azt mérik, amit mi tanítunk"... Ugyanezzel a vállalhatatlanul gagyi érvvel védi most is az álláspontját és magyarázza a menthetetlenül gyatra, romló eredményeket a döntéshozó oldal. Mivel a felnőttek jó része még életében nem látott PISA-tesztet, ezért mielőtt tovább olvasnál, melegen ajánlom, hogy
nézd meg ezt az összeállítást vagyis inkább kvízt
még jól is fogsz szórakozni - az indexesek csinálták, és tök jó, mert végre nem egy ködös, távoli, érdektelen izé ez az egész, hanem te is kipróbálhatod röviden, élesben, mi a PISA-teszt. Testközelből minden érdekesebb. És érthetőbb is.
Megcsináltad? Na, ilyet töltenek ki a 15 évesek. És mi látszik ebből az egészből? Az mindenképpen, hogy tényleg egyetlen árva tankönyvben sincs ez a "tananyag" így konkrétan leírva. Nem, soha nem lehetett ebben a formában senkinek megtanulni és visszaböfögni ezt egy röpdolgozat formájában. De a teszt (az, amit mérni kíván) arra épít, hogy 15 éves korára vélhetően rendelkezik minden diák egy minimális alapműveltséggel, tantárgyakon átívelő tudással, józan ésszel, logikával, és legfőképpen tud olvasni és szöveget értelmezni. Vagyis nem funkcionális analfabéta. A mostani eredmények alapján a magyar diákok negyede funkcionális analfabéta.
Mert mit is kellene itt csinálni? Figyelmesen, értő módon olvasni közepesen bonyolult szövegeket. Adatokat keresni, megtalálni, összehasonlítani, kontextusba helyezni. Egyszerű infografikákat, ábrákat megérteni. Ok-okozati összefüggéseket feltárni. Következtetéseket levonni. Kapcsolatot keresni és a kapcsolatot felismerni különálló elemek között. Megoldást keresni egy nem túl komplikált, életszerű, de még soha nem látott problémára.
És hogy miért fontos ez és miért óriási baj, ha ez nem megy? Mert elveszett ember, teljesen alkalmatlan munkavállaló, kudarcra ítélt felnőtt leszel, ha abba a negyedébe tartozol a mai 15 éveseknek, aki képtelen megfelelő szinten megoldani ezt a tesztet. Ezek ugyanis azok a kulcskompetenciák, amelyek a sikeres és ebből fakadóan elégedett (félve írom le, mert csak részben függ ettől, de igenis függ: boldog) felnőtt élet hozzávalói.
A sikeres, önmagával és a világgal (alapvetően) elégedett felnőtt képes a saját sorsát irányítani, váltani, változtatni, ha szükséges, flexibilis, adaptív, van véleménye, amit alá is tud támasztani, képes felelősséget vállalni, tervezni és összefüggéseket meglátva önálló döntéseket hozni, mérlegelni, kitartóan csinálni valamit, önmagát motiválni, proaktívan viszonyulni a tanuláshoz (magyarul szívesen és önként tanulni), új dolgokat kitalálni és megvalósítani, többféle szempontot és tényezőt figyelembe venni...
A sort hosszan folytathatnám. A munkaerőpiaci trendek is egyre inkább abba az irányba mennek, hogy a gondolkodást, kreativitást, innovatív, out of the box szemléletet várják el a dolgozóktól szinte minden területen. Ott tartunk, hogy nem csak egy agysebésznek kell ilyen kompetenciákkal rendelkeznie, hanem egy mezei recepciósnak is. És ha kinézünk ebből a keretből, akkor is ugyanezt látjuk: ezek az elvárt kompetenciák nem korlátozódnak a munka területére; a modern élet szinte minden területén szükségesek ahhoz, hogy jó minőségű, megfelelő színvonalú életet élhessünk. Hogy eligazodjunk a világ dolgaiban. Feltaláljuk magunkat. Képviseljük az érdekeinket. Felelős állampolgárok legyünk. Jól érezzük magunkat a bőrünkben. Másokat is hozzásegítsünk ehhez.
Ezért aztán nem egyszerűen szomorú hír a legújabb PISA-eredmény, hanem egyenesen veszélyes tendencia, amely sürgős beavatkozást és össztársadalmi szemléletváltást igényelne. Mindannyiunkét, mert nem egy szűk réteg dolga ezt megvalósítani, hanem minden szinten, minden közegben, minden életkorban lehet tenni a saját, személyes kompetenciák fejlesztéséért és a környezetünkben élők, velünk kapcsolatba kerülők vagy a mi gondjainkra bízott gyerekek és felnőttek fejlesztéséért is. Elég csak jól kérdezni, megfelelően kérni vagy máshogy elővezetni egy problémát. Itt kezdődik. Rajtad is múlik!
Ur Anita
A cikk eredetileg az Örömterv blogon jelent meg.
