2017. ápr 16.

A hatásgyakorlás lehetőségei, eszközei – majd egy hatás alá került nő

írta: Éva28
A hatásgyakorlás lehetőségei, eszközei – majd egy hatás alá került nő

easter-1238348_340.jpg

Remélem, mindenki békében tölti az ünnepeket és sikerül pihenni, átadni magunkat az ünnepi gondolatoknak, érzelmeknek, kinek-kinek mit is jelentsen ez.

Sokfélék vagyunk, sok családi háttérrel, különböző szokásokkal még akkor is, ha az, hogy milyen környezetben, országban élünk, az alapvetően meghatározza ezeket a szokásokat, hagyományokat. Olyan ez, mint a fának a gyökere: táplál, támaszt nyújt, stabilizál, időnként pedig gátol is, akadályoz. Nem mehet más, jobb helyre szegény fa (bár vannak vándorló fák!), visszahúzzák a gyökerei, sőt, sokszor meg is betegítik, ha a gyökér valami rossz anyagot szív fel és továbbít a fa többi részének.

Többek között ettől a változatosságtól is olyan színes, izgalmas az élet, rá tudunk csodálkozni másokra, tanulni tudunk másoktól, példaképeket találhatunk, elleshetünk dolgokat, fejlődhetünk, lehetünk magunk is szebbek, jobbak, ügyesebbek, sikeresebbek, elégedettebbek, még tán boldogabbak is.

A lelkiállapotunk sok tényező függvénye és millió dolog befolyásolja, általában véve milyen a beállítottságunk, illetve hogyan alakul életünk során, milyen hatások érnek, mire hogy reagálunk, mit hogy dolgozunk fel, miből mennyit és hogyan tanulunk.

Az, hogy kifelé mit közvetítünk magunkról, hogyan mozgunk a világban és hogyan érvényesülünk, az részben a személyiségünk függvénye, de rengeteg öntudatlanul és tudatosan átvett, tanult módszerrel, eszközzel dolgozunk, éljük mindennapjainkat. Ez főként a másokhoz való viszonyunkban fontos: akkor, amikor munkát keresünk, dolgozunk, amikor párt keresünk, amikor társas kapcsolatainkat alakítjuk-építjük, illetve különösen akkor, amikor ráébredünk, kevés amink van, amit tudunk az valahogy nem elég, és szeretnénk fejlődni, előre lépni ezen területek bármelyikén.

Az érvényesülés titkai a hatásgyakorlás módjainak elsajátításában, tudatos alkalmazásában rejlenek!

Jó, ha valamennyire tudatában vagyunk annak, hogyan működnek ezek a dolgok. Fontos tudni, hogy – ha szeretnénk hatásosabban szerepelni, észrevehetővé válni, jobban érvényesülni -, akkor mire érdemes figyelni. Milyen jeleket küldünk, azok mennyire jönnek belülről, mennyire valóban a mieink  és mi milyen jeleket veszünk figyelembe, dekódolunk, fordítunk le magunkban másokról.

Vezetőkkel, karrier témában hozzám fordulókkal dolgozva szoktam folyamodni ahhoz, nézzük meg, milyen csatornái vannak a hatásgyakorlásnak, milyen módon hatunk más emberekre. Ezeket érdemes végignézni, átgondolni:

  1. vizuális csatorna: a külső megjelenés, első benyomás, általában a kifelé közvetített, mutatott külsőnk;
  2. verbális csatorna: a szóbeli közléseink, szóhasználatunk, beszédmódunk;
  3. a tetteink, az aktív cselekvéseink (ezek következetessége, összhangja);
  4. jelenlétünk súlya: mennyire vagyunk észrevehetőek, úgy összességében mit mutatunk, közvetítünk, mennyire áll ez össze, mennyire következetes;
  5. illetve mennyire hagyunk nyomot magunk után, mennyire érződik a hatásunk valahol, ahol viszonylag több időt töltünk, töltöttünk.

 

(A fentieket Simon Tyler: A karizmatikus vezetés könyve című mű alapján írtam át  és alkalmazom a magam módján úgy, hogy az üzleti és a hétköznapi életben is hasznát tudjuk venni.)

Arról is ebben a könyvben olvastam, hogy a New York Egyetem készített egy kutatást arra vonatkozóan, egy találkozás során mennyire fontosak az első benyomások. Arra jutottak, hogy az első 7 másodpercben 11 döntést hozunk magunkban a másikról! Sok tényezőt vesz figyelembe az okos, beépített, sokat látott, művelt vagy alulművelt rendszerünk, ’szoftverünk’: elsősorban a megjelenés, gesztusok, arckifejezés (akár az arcberendezés, a kialakult ráncok, a természetesség vagy erőltetett arcjáték stb.), testtartás, hangszín, az első megszólalás alapján.

Ránézünk valakire és látjuk az öltözetét, a frizuráját, a sminkjét, az ápoltságát és már ebből rengeteget megtudhatunk róla: mennyire követi az elvárásokat, milyen lehet az anyagi háttere, mennyire foglalkoztatja a külseje, mennyire akar megfelelni a konvencióknak, van-e saját stílusa, milyen a szépérzéke, milyen ízlése van, mennyire természetes és mennyire érzi jól magát a bőrében. Mennyire harmonikus, vagy érezzük rajta, hogy ez valami felvett, erőltetett álarc, jelmez.

Sok dolgot gondolhatunk ezek alapján egy emberről, például:

  • elegáns
  • laza
  • stílusos
  • rendben van úgy, ahogy van
  • pacuha, slendrián, ápolatlan
  • bohém, vidám
  • kiegyensúlyozott
  • extravagáns
  • semmilyen
  • egyéniség, különleges személyiség
  • ódivatú
  • szívdöglesztő, szexi
  • szürke
  • színes (minden értelemben)
  • szerencsétlen
  • széteső
  • stb.

Hogy mit szeretnék ezzel mondani?

Egyrészt azt, hogy jó, ha tudjuk valamennyire magunkról, mi milyenek is vagyunk, milyen az egyéniségünk. Ha nagyon meg akarunk felelni az elvárásoknak és magunkra akarunk erőltetni valami egészen mást, az lehet, hogy egy ideig működik majd, de nem lesz komfortos, valahol ’szorítani’ fog. Ne akarjunk egészen mást, de ne legyünk merevek sem, kis változtatásokra érdemes törekedni, olykor egy egészen pici dologgal csodákra lehetünk képesek (egy új frizura, egy pici smink, egy fokkal ápoltabb külső, pici stílusváltás).

Másrészt azt, hogy nem mindegy, mikor milyen üzenetet kívánunk közölni a külső megjelenésünkkel: nem ajánlatos összetéveszteni a szombat esti bulit az állásinterjúval, a munkahelyet a romkocsmával (persze van az a munkahely, ahol ez nem gond), az üzleti tárgyalást az edzőteremmel. Tudom, hogy vannak csúcsvezetők, hírességek, akik már mindent megengedhetnek maguknak, sőt, a brand-jük része az, hogy kilógnak a sorból és formabontók, de az a nagyon elenyésző kisebbség. Ha valaki nagyon hangsúlyozza, hogy róla ne a külseje alapján ítéljenek, de közben valahogy mégsem mennek a dolgai, folyamatosan elégedetlen a teljesítményével és önmaga elfogadtatásával, akkor egyszer kipróbálhatná azt is, bejön-e, ha esetleg változtat kicsit ezen a hozzáállásán (na és persze a külsején).

Mit akarunk közölni és azt hogyan tesszük?

Azt is sokszor hallottuk már, hogy egy elhangzott információból, pláne, ha az kicsit hosszabb is egy mondatnál, 80-90 %-ban a hangulat, az érzés marad meg bennünk, míg maga az átadni kívánt információ csupán 10-20 %-os (de inkább max. 10%!) eséllyel (lehet, hogy a tanárok már ennél rosszabb statisztikákat is láttak már). Ezeket a tényeket aztán alaposan kihasználják, felhasználják azok, akik minél több embert szeretnének meggyőzni, megvenni, befolyásolni: a politikusok, a reklámgyártók, a filmesek, a médiákat előállítók, tartalommal feltöltők és egyéb 'veszélyes elemek'.

Erről a témáról láttunk most egy kiállítást Bécsben, a Leopold Múzeumban. A politikai manipulációról készítettek művészek installációkat. Íme egy példa a sokból:

 dsc_1570.JPG

A politikai és egyéb manipulációkat most hagynám, a témától eleve kiráz a hideg, nem is ide való. Azt pedig csak érintőlegesen mondom, hogy a szóhasználat és az előadókészség mennyire hatásos tud lenni, milyen szerencsések azok, akik eleve jó készséggel rendelkeznek. Erről a témáról már írtam egyszer, milyen érdekes, épp ma két éve... sőt, ha beleolvastok, más aktualitást is találhattok benne.

Azon túl, hogy a szavainkkal sokat elárulunk magunkról, jó ha tudjuk, ezt a területünket tényleg jól lehet fejleszteni, gyakorlással még a leglehetetlenebbnek tűnő szituációkból is jöhetünk ki jól (lásd A király beszéde c. csodálatos filmet!).

Bécsi élmények és az előzőek kapcsán egy kis szubjektív (ha úgy tetszik, nő hatás alatt)

Nagyon szeretek beleszagolni egy-egy város hangulatába, mindig nagyon élvezem, ha utazhatok és van arra is idő, hogy csak úgy legyek valahol, ülhessek egy parkban, egy kávézóban és nézegethessem az embereket, netán biciklivel körbejárhassak helyeket, városokat (ahogy ez megadatott és nagy élményt jelentett korábban Hollandiában, Ausztriában több helyen, Berlinben, Bécsben). Elképzeljem, milyen lehet ott az életük, mivel foglalkoznak úgy általában, milyen problémáik lehetnek nekik és úgy általában, milyen lehet az életminőségük a miénkhez képest.

Bécs számomra mindig élmény. Mindig jó kulturális programok vannak, nehéz kiválasztani, milyen kiállítást nézzünk meg (most Schiele és Klimt nyertek a Leopold-ban), szeretem a bátor építészetét, a különleges épületeket, a nagy parkokat, a sok bicikliutat, a sokféle Duna sokféle partját (csatornák, szigetek, néhol mintha a Balaton partján lennénk, sokkal inkább belakják, használják a folyót, mint mi).

dsc_1558.JPG

/A képen a Bécsi Egyetem (WU) modern épülete/

dsc_1575.JPG

Nagyon látványosan átjön a magasabb életszínvonal is (pl. lejártuk a lábunkat és ennek ellenére csak egyetlen second hand bolttal találkoztunk), az, hogy sokkal változatosabb, vegyesebb a nép, magas a színes - nálunk manapság egyszerűen csak migránsoknak nevezett - arab-ázsiai-afrikai kinézetű, származású emberek aránya. Ebbe a témába nem mennék bele, csak mint hangulati elemet hoztam ide. Imádom a Nuschmarkt-ot, a szemtelen törökökkel, akik mindig beetetnek, aztán mindig bedőlünk nekik és elköltünk egy rakás pénzt olívabogyóra és magokra, kandírozott gyümölcsökre. Azt is bírom, hogy bárhol eszik, iszik, kávézik az ember, mindig jót kap, garantált a minőség. Bár ebben ma már mi is sokat fejlődtünk.

dsc_1574.JPG

/A múzeumi negyed szombat délután - az előző képen ugyanez, a másik oldalról nézve/

De Budapest is hihetetlen jó hely. Kicsit olyan, mintha Bécs testvére lenne. Hasonló korú, hasonló ’genetikai’, kulturális és egyéb adottságokkal rendelkező, hasonló földrajzi, természeti jelleggel megáldva, de aztán egyszer csak más útra tévedt testvér. Az a pont, ahol nagyon kettévált a két ’gyerek’ útja, az a második világháború utáni szakadás. A két politikai rendben, érdekszférában sajnos nem ugyanabba az ’osztályba, iskolába’ kerültünk. És ennek hatása, még ha próbálkozunk is, ki is kerültünk a béklyóból (majdnem azt írtam, kitörtünk, de ez nem fedné a valóságot), azért máig érződik, ránk nyomja a bélyegét. De ettől mi kicsit egzotikusabbak is lettünk, sőt, lehet, hogy izgalmasabbak is. Persze kicsit balkániak is, a szó nem annyira jó értelmében, de hát ezt teszi a rossz iskola… És persze, ahogyan a családi viszonyok is általában, ez is bonyolultabb még, más dolgok is befolyásolják mai napig, de a lényeg – legalábbis az én számomra ma - valami ilyesmit jelent, így összegezhető.

dsc_1553.JPG

/Ez is saját kép mint az előzőek, csak kicsit homályos - de nagyon szép volt, elhihetitek! Rengeteg turista volt a Duna-parton, gyönyörködtek a látványban /

Az pedig, hogy hogyan jön ez a hatásgyakorláshoz? Talán azzal köthetem össze a kettőt, hogy milyen fontos is az identitásunk, a gyökereink és mennyire jó, ha látjuk magunkat kicsit kívülről, kicsit eltávolodva és mögé nézve a dolgoknak. Fejlődni pedig mindig lehet és az a jó, ha megvan rá a szándék.

És kell a jó iskola!!

Szép Húsvétot, szép napokat és jó élményeket kívánok mindenkinek!

 

Koskovics Éva

coach

 

Szólj hozzá

karrier életmód coaching karrierépítés