Alkotás és kreatív énidő - minden körülmények között!
Nincs időm rá! Erre végképp nincs. Mert sok a munka, az elintéznivaló, a család, a háztartás, a kötelességek... Alkotás? Kreativitás? Nem, tényleg nincs időm ilyesmire... Ugye, ismerős mondatok ezek? Pedig nagyon fontos lenne, hogy mindenki időt, lehetőséget, teret teremtsen a saját kreativitása megélésére. Hogyan lehet ezt megtenni a rohanó mindennapokban? 5 tévhit - és cáfolata - a kreativitás egyéni megélésével kapcsolatban. Az alkotás és a kreatív énidő igenis megteremthető - minden körülmények között!
Első tévhit: csak a művészek kiváltsága
Erre születni kell. Nincs tehetségem hozzá. Sosem volt kézügyességem. Ezek a korlátozó belső mondatok valóban célt is érnek. Felnőttek tömege éli le úgy az életét, hogy nem szán időt a saját kreativitása megélésére, kibontakoztatására. Ugyanis masszívan tartja magát még mindig az a tévhit, hogy az alkotás és a kreativitás a művészek kiváltsága. Pedig nem. A magas, akadémiai szintű, tanult művészi alkotótevékenységek csodálatosak tudnak lenni, de az alkotás nem feltétlenül kell, hogy arra irányuljon, hogy lenyűgöző, páratlan, magas művészi értéket képviselő végtermék jöjjön létre. A lényeg a kreatív folyamat. És a belső viszonyulásunk ehhez a folyamathoz. Mert mit is nevezünk alkotásnak? Merjük-e mondani, hogy a tökéletes eperlekvárunk egy csipetnyi levendulával megbolondítva egy alkotás, amiben szívünk-lelkünk benne van? Elhisszük-e, hogy a naplóírásra szánt idő valódi kreatív énidő, nem csupán kamaszos időpocsékolás? Tudatában vagyunk-e annak, hogy a zsebkendőnyi kiskertünk esztétikus és egyedi kialakítása a saját kreativitásunk nagyszerű példája? Ez a hétköznapi kreativitás, ami mindenkiben megvan! Teret kell engednünk neki és figyelni arra, hogy kellőképpen ösztönözzük magunkat, hogy azok a hétköznapi tevékenységek, amelyekhez vonzódunk, amelyekben örömünket leljük, minél inkább a saját kreativitásunk alkotóterepévé váljanak!
Második tévhit: ihlet kell hozzá
Természetesen jó ha van, különösen ha valóban művészi tevékenységről van szó. De az ihlet nem minden. Nem biztosítéka az élvezetes munkafolyamatnak és a kiváló végeredménynek sem. Sőt, minél inkább hivatkozunk arra, hogy még nincs itt és várunk rá, ez a kifogás annál inkább válik magának az alkotásnak a gátjává. Egy nagyon termékeny író, Leigh Michaels, akinek már több mint 80 regénye jelent meg, egyszer azt mondta:
Arra várni, hogy megjöjjön az ihlet az íráshoz, olyan, mint a repülőtéren állni és várni a vonatot.
Az alkotás körülményei szinte sohasem ideálisak, ezért jobb nem várni ezt az idealizált állapot, mert sosem jön el. Az ihlet sok esetben csak ködös mítosz, amit mi magunk tartunk fenn önvédelemből.
Harmadik tévhit: sok idő kell hozzá
Ez szorosan összekapcsolódik az ihlet mítoszával. Majd ha sok időm lesz! De miért kellene erre várni éveket, évtizedeket? Miért ne lehetne most is megélni, amikor kevés időnk van? Miért zárnánk el magunkat az élvezetes, énképünket pozitívan építő, kreativitásra lehetőséget adó tevékenységektől csak azért, mert nem tudunk egyhuzamban hosszú órákat, egész napokat vagy heteket szánni a nagy ötletünk kivitelezésére? Az első tennivaló: feltérképezni, hogy egyáltalán miben tudunk mi kreatívak lenni a mindennapokban. Milyen dologra tudjuk azt mondani, hogy az nekünk valódi alkotótevékenység? Főzés, kertészkedés, írás, rajzolás, színezés, varrás, kézműveskedés, lakáscsinosítás, öltözködés, gyereknevelés, fotózás, rendrakás, éneklés... hosszan tudnám még folytatni a sort. Szinte bármiben lehet kreatívnak lenni a hobbi-tevékenységektől a háztartási teendőkig. A kérdés valójában nem az idő. Sokkal inkább az a szemléletbeli paradigmaváltás, hogy amit csinálunk, azt abban az idősávban, amikor úgyis csináljuk, mert szokásunk csinálni - a saját kreativitásunk lehető legjobb kihasználásával tesszük-e.
Negyedik tévhit: a munkában nincs helye
Sokszor találkozom ezzel a tévhittel. Már miért ne lenne helye a munkában a kreativitásnak? Bárki munkájában! A legunalmasabb irodai munkától kezdve a fizikai munkán keresztül a szellemi vagy a szolgáltatási tevékenységekig mindenhol, minden munkában lehet helye a kreativitásnak. Napi szinten az apróságokban - pl. a napi teendőlistámat úgy írom le egy cetlire reggel, hogy mindig máshogy dekorálom ki a cetlit néhány tollvonással. Vagy az ügyfélnek küldendő bemásolt egyenlevelek helyett olykor változtatok a szövegen - néhány új szófordulat és lehet, hogy még jobb lesz a formalevél, mint eddig volt. Szóban is kommunikálsz emberekkel a munkád során? Akkor ez tényleg kiváló terepe a kreativitásnak: a minél egyénre szabottabb, pontosabb, választékosabb kommunikáció a saját verbális kreativitásod megélésének a mindennapi terepe lehet. De időnként kampányszerűen, globálisan is tudjuk alkalmazni a munkában: ilyen a régóta, rutinszerűen működő rendszerek és munkafolyamatok átvilágítása és megreformálása, hatékonyabbá tétele, megújítása - ez ugyanis szinte minden munkaterületen kiválóbb eredményeket hozhat. És mi más lenne ez, mint kreatív alkotófolyamat? Egy új, más, jobb minőség létrehozása. Keresd a munkádban a lehetőséget a kreativitásra!
Ötödik tévhit: nem lehet tudatosan kezelni
Nem összekeverendő az, hogy a kreativitásunk megélése valóban ösztönös, sodró, magával ragadó állapot, flow-élmény lehet; viszont az, hogy ehhez biztosítsuk a keretet és a feltételeket, nagyon is tudatos döntések eredménye. Ha nem gondoskodunk tudatosan a saját alkotóenergiánk megélésének feltételeiről, akkor más ezt biztosan nem teszi meg helyettünk. Két praktikus dolgot tanácsolok: 1. Különítsünk el a napi-heti-havi időbeosztásunkban dedikált időt az alkotótevékenységre - még ha csak egy-egy óráról van szó, akkor is sokat teszünk ezzel magunkért, a saját jóllétünkért. Kezeljük ezeket az alkotótevékenységre szánt idősávokat ugyanolyan mozdíthatatlanul fontos idősávként, mint pl. egy tárgyalást. 2. Különítsünk el egy darabka idősávot rendszeresen, legalább hetente-kéthetente egyszer, ami strukturálatlan idő legyen: magyarul semmittevés. Ilyenkor gondolkodhatunk, ötletelhetünk, álmodozhatunk, inspirálódhatunk, szemlélődhetünk - de nem kell konkrétan semmit sem csinálnunk. Ezek a strukturálatlan idők a nagy ötletek, új megoldások nagyszerű keltetői lehetnek.
+ 1 inspiráció:
Önmagunk, mások vagy a körülmények pillanatok alatt kiválóan el tudnak téríteni minket a kreativitásra irányuló próbálkozásainktól. A kezdeti időkben jó ezt az eszünkbe vésni:
Az alkotás alig több, mint ellenállni a kisebb-nagyobb zavaró tényezőknek. E. B. White
Ur Anita, coach
További írásaimat az Örömterv blogon olvashatod.Még több információt rólam itt találsz.
Ha pedig szeretnél még több Lelkizóna-cikket olvasni a pozitív pszichológia témaköréből - szubjektíven, akkor csatlakozz a facebookon!
