2017. aug 20.

Könnyűlövészetből a kastélyba

írta: Éva28
Könnyűlövészetből a kastélyba

 

Jót beszélgettem egy igazi karrierváltóval, aki nem bánta, ha megosztom a történetét. Egy 28 éves ifjú férj, lokálpatrióta, aki már sokat tapasztalt és sokat tanult - olvassátok Gyuri történetét Tolcsváról, Olaszliszkáról

Szinte már természetesek azok az élethelyzetek, amikor a 30-40-es korosztállyal beszélgetve hallom, hogy keresik a helyüket, nem tudnak, nem mernek elköteleződni a párkapcsolatokban, sokan még a szülőknél laknak, hiába van esetleg jó szakmájuk, diplomájuk, mégsem találják az igazi helyet, ahol jól éreznék magukat, ahol motiváltan, hosszabb ideig tudnának dolgozni, élni. Fogják magukat, sokan elmennek messzire, de az sem lesz jó, boldogtalanok, viszont a visszatérést kudarcként élnék meg.

Úgy adódott, hogy egy Mádon rendezett program keretében ellátogattunk két közeli településre, Olaszliszkára és Tolcsvára. Megnéztük az Olaszliszkán lévő Csodarabbik Útja emlékhelyet, a régi zsinagóga mementóját, illetve Tolcsván a Herba Kastélyt. Ez utóbbi önmagában is nagyon szép és érdekes hely, de ráadásul igazi női programra, krémkészítésre is volt lehetőségünk (merthogy női csapat voltunk). Imádtuk!

Tolcsva, Olaszliszka, Gyuri

A ’kenceficés’ program előtt a csodaszép, közel négyszáz éves kastélyt egy szimpatikus fiatalember, Kvaszinger György mutatta meg nekünk, elmesélve az épület történetét, megmutatva minden érdekességet, körbevezetve csapatunkat a szobákon, a kerten, a gyógynövény ágyások között.

Mivel azonnal ráéreztem, hogy Gyuri nem csupán egy egyszerű alkalmazott, aki az elvárások szerint végzi a munkáját, hanem egy olyan helyi születésű fiatalember, aki valóban imádja ezt a vidéket és teljes lelkesedéssel tudja továbbadni a tudását (lévén magam is a környék szülötte és ugye ezt a közös gyökeret az ember valahogy mindig megérzi), ezért elhatároztam, nekem őt jobban meg kell ismernem.

Így a tábor után pár héttel visszatértem Tolcsvára és leültünk beszélgetni. Most elmesélem, mit tudtam meg róla, milyen fontos tanulságokat vontam le a beszélgetésünkből.

Gyuri Olaszliszkán nőtt fel, a Tolcsvához nagyon közeli Bodrog-parti településen, melynek a nevét sajnos a többség egy szomorú ügy kapcsán ismerte meg néhány évvel ezelőtt. Pedig Olaszliszka egy valaha virágzó, csodás fekvésű kis település a Tokaj-hegyaljai borvidéken, közel Tokajhoz, Sárospatakhoz. Nevét a IV. Béla által ide telepített idegen szőlőművesekről kapta. Így lett a Lyska névből előbb Liszka Olaszi, majd Olaszliszka, amely Mátyás királynak köszönhetően szabad királyi vásárváros címmel büszkélkedhetett.

Mielőtt belefeledkeznék a környék és a környékbeli települések hihetetlenül változatos és érdekes történelmébe, kezdve az Árpád-kori legendáktól a Rákócziak és egyéb nemesi családok, királyok által épített várak, kastélyok, birtokok, illetve a hegyaljai csodarabbik történetein keresztül a legújabb kori sikertörténetekig (és kevésbé sikeres, szomorú sorsokig), inkább folytatom Gyuri történetét.

Azért tartottam fontosnak megírni a beszélgetésünket, mert számomra az ő eddigi, rövid életútja (hisz még nagyon fiatal), sok tanulságot hordoz:

  • Miért fontos a gyerekkori, fiatalkori vágyak, álmok megvalósítása, kiélése?
  • Mit is jelent a szülői háttér, a családi örökség?
  • Miért is fontos, hogy ismerjük fel értékeinket, lehetőségeinket és becsüljük meg azokat?
  • Ha megtehetjük, igyekezzünk tanulni másoktól és fogjunk össze azokkal, akik hasonló értékrendszert közvetítenek, mert együtt többre vagyunk képesek!

Elindulás, álmok, karrier, a szülőföld vonzereje

Elmesélte, hogy őt mindig is megragadta ez a táj, a Zemplén hegyei, fekvése, a Bodrog, a vadregényes folyópart. Ugyan ma már egyre többen járnak ide, még mindig kicsit elzárt, felderítetlen vidéke az országnak.

Azt mesélte, benne mindig volt egy olyan érzés, hogy valami kiemelkedő dolgot kellene létrehozni, valamiben nagyon jónak kellene lenni. Érdekes módon soha nem szerette követni a tömeget, a divatos áramlatokat, de az a vonzerő, amely a fiatalokat sokszor a nagyvárosokba viszi, őt is elkapta. Ő is megélte azt, amit a fiatalok többsége, akik úgy érzik, ezen a vidéken nincsenek lehetőségek, ezért elmenekülnek, nagyrészt a fővárosba, vagy külföldre.

A Tokajban érettségizett fiatal fiú – mivel mindig vonzódott a katonai élethez (kifejezetten érdekelték a fegyverek), honvédségi pályára lépett, tiszthelyettesnek tanult, majd könnyűlövészként végzett. Ezután budapesti szolgálat következett, rajparancsnokként. Először ez kalandosnak tűnt, de később – főleg a fővárosi szolgálat és élet során - ráébredt, itt ő nem valaki, hanem egy valaki a sok közül, nem tud érvényesülni, nem lehet kitűnni és főleg: nem tudja azt az életet élni, amit szeretne. A városi közeg kifejezetten zavarta, nem érezte magát benne otthon, rettentően hiányzott a szeretett vidék, az a nyugalom és tisztaság, a természet-közeliség, amiben felnőtt.

Később átkerült ugyan egy közelebbi, vidéki városba, Debrecenbe, de ez sem tetszett, nem volt az igazi, messze volt a régi, katonai életről szőtt álmoktól és főleg messze a szülőföldtől. Az is kiderült, hogy a város, ha még kisebb is mint Budapest, Gyuri számára nem vonzó hely, hosszú távon nem tudná ott elképzelni az életet.

Hazatérés, visszatalálás, karrier építés

Végül 2 évvel ezelőtt leszerelt, hazaköltözött. Először csak a családi háttér, családi gazdaság volt meg, nem tudta, lesz-e más munkája. De vállalta a bizonytalanságot. Nagy szerencsének éli meg, hogy sikerült elhelyezkednie Tolcsván, a Herba kastélyban, ahol kertészt-gondnokot-karbantartót kerestek éppen.

Családja is szőlészkedik több generáció óta. Három évvel idősebb testvére irányítja, vette át édesapjuktól a családi borászatot. Ő egyébként szintén Budapestről költözött haza (néhány évi államigazgatási, minisztériumi munkát követően).

Gyuri egy pályázati lehetőséggel élve bodzatermesztéssel kezdett foglalkozni, amihez megszerezte a szükséges mezőgazdasági végzettséget is. Ebben számíthat kertészmérnök édesanyja segítségére is, akihez mindig fordulhat, ha bármi szakmai kérdése adódik.

Szerencsésnek vallja magát: megélhetése, egzisztenciája biztosított, több lábon áll, a kastélybeli munka mellett el tudja látni saját vállalkozását is és ezt főnöke is elfogadja, tudomásul veszi. Nyolc hektár bodzával azért akad tennivaló bőven.

A kéthetes házas ’interjú alany’ azért is szerencsés, mert párját is itt, egy közeli településen találta meg, sőt, az ifjú feleség is itt dolgozik a kastélyban. Hárman viszik a kastély ügyeit Somogyi Krisztina vezetésével, mindenki mindent csinál, ahogyan erre szükség van egy ilyen helyen. Azt meséli, mindig nagy vágya volt a vendéglátás. Örül neki, hogy közelről láthatja, tanulhatja, hogyan működik egy ilyen vállalkozás. Még ha nem is a teljes spektrum, hiszen nem a klasszikus vendéglátásra vannak berendezkedve, mert szálláshely és étkeztetés itt nincs. Vannak viszont különleges, csoportoknak, vállalati szervezeteknek ide szervezett programjaik, borkóstolóik.

Gyuri teljes mértékben azonosul a tulajdonos elvárásaival, érti, hogy az a cél, legyen rentábilis a kastély működtetése. Ehhez sokkal több vendég, ide szervezett programok, események kellenek, amihez viszont sok reklámra és promócióra lenne szükség. A reklám viszont nagyon drága, arra nem tudnának annyit költeni, amennyi ezt megoldaná. Azt viszont látja, már most biztosan tudja, hogy az a legjobb reklám, ha jó szájízzel, pozitív élményekkel mennek el a vendégek!! (Megjegyzem, ennek most én vagyok az egyik élő tanúja…). Fontos lenne, hogy aki ezen a vidéken jár, tudjon róla, hogy itt van ez a kastély és érdemes legyen neki ide is ellátogatnia.

Azt mondja, kellett ez a néhány év, mert ezek által vált a mai önmagává. Kiélte a vágyait, álmait, elég volt, ahhoz viszont szükség volt ezekre, hogy nem sóvárog utánuk, felismerte, más az útja, más céljai vannak.

Saját élmények, Tokaj-Hegyalja fejlődése

Mivel magam is – jó néhány évvel ezelőtt, még az előző rendszer idejében – megéltem a szülőföldről, Mádról való elköltözést – ugyanakkor máig nagyon kötődöm hozzá, ezért végig nagy figyelemmel követtem ennek a térségnek az alakulását, fejlődését, és erről rengeteget tudnék (tudok) mesélni, írni. Szerintem kevés ilyen óriási fejlődésen keresztülment térség van az országban. A táj csodálatos, valóban kultúr-táj a maga rendezett, változatos szőlőültetvényeivel, borászataival és más történelmi, építészeti értékeivel.

Az elmúlt 2-3 évtizedben annyi izgalmas borászat, új, vagy régi, felújított épület, gasztronómiai és turisztikai hely lett a környéken, hogy ha valaki csak pár napra jön ide, akkor nagyon nem egyszerű a választás, mit és hol csináljon. 20-25 éve szinte egyáltalán nem voltak szállások, alig akadt egy-két étterem, a várak romokban, az állami borászat és a családi pincészetek – hogy is mondjam szépen – meglehetősen visszafogott és szerény, nagyrészt műanyag kannákban kínált borokkal várták az érdeklődőket. Igaz, az érdeklődők sem nagyon tudták, milyen lehet az, amikor egy tokaji nem csak a cukortartalomról, a hordós ízről és arról ismerszik meg, hogy úgy üt, mint semelyik másik hazai ismert borunk.

Nekem az első nagy élmények a Szepsy István borai, az ő első nagyszabású, bátor próbálkozásai, reformjai, aztán a bejött külföldi befektetők által emelt, illetve felújított, igazi értéket, nívót képviselő épületek voltak. És mint első, különleges étterem, épp itt, Tolcsván, egy francia csodabogár, egy hihetetlen figura, mindenki által csak Pascal-ként emlegetett ’fazon’ étterme, az Ős Kaján Étterem. Sajnos ez már nem üzemel, helyette viszont jó néhány újabb, kiváló hely található a környéken azok számára, akiknek a gasztronómia is fontos.

Szóval, mondhatni, töretlen a fejlődés. A helyi borászok közül is sokan felismerték a lehetőségeket, alkalmazkodtak az új irányzatokhoz, felvették a fonalat. Részben a külföldi minták, befektetések, részben – mint általánosan, mindenki által konszenzusos célként megfogalmazott tétel – a tokaji rangjának, világban elfoglalt kiemelt helyének visszaszerzése, továbbá hazai befektetők érkezése és nem utolsó sorban az EU-s támogatásokból megvalósult fejlesztések eredményeként az elmúlt időszak fejlődése máig sem állt meg, töretlen. Óriási értékekkel gazdagodott a gyönyörű vidék. Aki még nem járt erre, nem is tudja, miből maradt ki!

Egy hullámhosszon Gyurival, jövőbeni álmok

Gyurival nagyon egyetértettünk abban, hogy az lenne a legjobb, ha ezt a fejlődést a helyiek is mind nagyobb arányban megélhetnék, élvezhetnék a gyümölcsét, ha mindez az igényesség jobban átmenne az itt élő emberek fejébe is, ha ők is megértenék, hogy ez jó, ezt értékelni kell. Persze ehhez az kellene, hogy számukra is egyre több lehetőséget nyújtson a fejlődés, ők is kaphassanak valamit (kézenfekvően elsősorban munkalehetőséget, vállalkozási lehetőségeket) a meglévőkre, a beindult folyamatokra épülve.

Jó lenne, ha a flakonos bor még kevésbé jelképezné a borvidéket, az minél jobban visszaszorulna, és azok - a már kultikusnak számító - helyek, mint az encsi Anyukám Mondta Étterem, vagy a mádi gasztronómiai helyek (Első Mádi Borház, Gusteau, Percze), a sok neves borászat, valamint a kulturális programok, fesztiválok – Erdőbényétől Tállyán át a Jó éjt Mádig - jobban együttműködnének, egymásra jobban építenének és még ismertebbé válnának.

Reméljük, lassan bebizonyosodik, hogy minél jobban megy a teljes régiónak, annál jobb lesz itt élni is az embereknek, annál több lesz a munkahely és annál kevesebb fiatal fogja inkább választani a várost, a külföldet.

A magam részéről nagyon szurkolok Gyurinak, a Herba Kastélynak és társainak, az összes elkötelezett, minőséget képviselő tokaji borásznak és helyi vállalkozónak!

És fogadjátok meg Gyuri karrier tanácsait, saját tapasztalatait:

  1. Merjétek megélni az álmaitokat, de ne ijedjetek meg attól, ha mégis úgy érzitek, nem ez az utatok!
  2. Építsetek a meglévő háttérre, azokra, akik támogatnak titeket!
  3. Becsüljétek meg értékeiteket és alapozzatok ezekre!
  4. Tanuljatok azoktól, akiktől érdemes, legyetek nyitottak, együttműködésre készek!

Ilyen egyszerű…

 

Szólj hozzá