Sehol sem laknak, és mégis mindenhol… Utaznak és dolgoznak egyszerre… Az irodájuk nem több a laptopjuknál… Ők az úgynevezett digitális nomádok. Vajon milyen ez az életforma, és hogyan befolyásolja majd az emberek karrierképét, illetve a munkaerőpiacot? Néhány bekezdés erejéig ezekről esik szó.

Szoros értelemben véve azok számítanak digitális nomádnak, akik számára nem szükséges abban az országban élni, ahol az a cég vagy azok az ügyfelek találhatók, amelynek vagy akiknek dolgoznak. Általában véve olyan utazókról van szó, akik nemcsak utaznak, hanem közben dolgoznak is, és részben vagy egészben ebből a munkából fedezik az utazó életforma költségeit, sőt, előfordulhat, hogy maga a munka jár együtt életvitelszerű utazással. Többnyire néhány hetet vagy hónapot töltenek el egy országban, aztán továbbmennek, bár akár pár évre is felüthetik egy adott helyen a sátorfájukat, ha jól érzik magukat. A többségük mindazonáltal nem a tartós egy helyben maradásra rendezkedik be.

Jellemzően webes projekteken ügyködnek vagy a social media területén tevékenykednek, esetleg egy utazási ügynökség/szervezet a megbízójuk, netán fotózásból élnek, s újabbnál újabb helyszíneket és kultúrákat kapnak lencsevégre. A felsorolás némi kreativitással tovább bővíthető.

Ami közös ezeknek a munkáknak a többségében, hogy a munkavégzéshez szükséges eszközök kis helyen is elférnek és az illető könnyen magával viszi őket egyik helyszínről a másikra egy bőröndben/hátizsákban. Sok esetben egy laptopon kívül nincs is másra szükség, mert a megbeszélések lebonyolíthatók Skype-on vagy más hasonló alkalmazáson keresztül.

Szó sincs kivándorlásról

A digitális nomád életforma lehetővé teszi, hogy úgy ismerkedjünk meg egy másik kultúrával, hogy fel se kelljen tennünk magunknak az „itthon vagy máshol képzelem el az életemet?” kérdést. Mert ebbe bőven belefér az, hogy néhány hónap egy másik országban, aztán néhány hónap a szülőföldön a család és a régi barátok körében, és közben új állást sem kell keresni. S ez az életforma lehetővé teszi azt is, hogy úgy éljük ki a vándorvágyunkat, hogy ne kelljen lenulláznunk a megtakarításunkat egy nagyobb szabású út kedvéért.

Amire még szükség van a laptopon kívül

A kulturális kíváncsiság és nyitottság, az utazás szeretete és a laptopunk mellett szükség van még néhány dologra ahhoz, hogy digitális nomádként tudjunk létezni, hosszabb vagy rövidebb távon. Például rugalmasságra és szervezőkészségre, ami már a pakoláshoz is szükséges, hiszen a gyakori helyváltoztatásra nem 5 bőrönddel készül az ember, hanem inkább eggyel és esetleg még egy kisebb táskával (amibe a laptopnak is bele kell férnie, ugye), így inkább a praktikum, mint a hiúság szempontjai érvényesülnek a pakolásnál. Mindez természetesen a munkaszervezésre is vonatkozik, hiszen a határidőket tartani kell, bárhol van az ember – elképzelhető, hogy repülőn, buszon, buszpályaudvaron kell fókuszáltan dolgoznia és profi munkát letennie a – virtuális – asztalra.

Az iroda fogalma újraértelmezhető

Fontos, hogy belső motivációval és jó önszabályozó képességgel is rendelkezzen egy digitális nomád. Mert senki nem fogja rákényszeríteni, hogy reggel 9-kor nekiüljön dolgozni, nem toppanhat be bármikor a főnöke az ajtón – neki magának kell rávennie saját magát a munkára, ami nem is olyan könnyű,  amikor jó élménylehetőségek veszik körül az embert... Sőt, adott esetben még új ügyfelek felhajtására is motiválnia kell magát… A belső hajtóerőt nyerheti abból, hogy a bevételből finanszírozza az utazó életformát, vagy nyerheti a munka öröméből (ha azt csinálja, amit szeret), vagy hajthatja az új dolgok felfedezése iránti vágy (ha innovatív jellegű a munka). Kinek-kinek az önismeretére alapozva kell felismernie, hogy mi az, ami miatt megéri végigvinni az adott napot.

Az sem árt, ha el tudja viselni a magányt. Hosszú távú utazásra általában egyedül indul az ember, egyszerűen mert így könnyebb szervezni az utat, és szabadabban lehet kalandozni. Dolgozni és utazni egyszerre szintén nehezen kivitelezhető tartósan útitárssal, mert a munkavégzés maga is sok alkalmazkodást és körültekintő programszervezést igényel, ami mellé egy másik utazó igényeit és szükségleteit nehéz beilleszteni. Emiatt van az, hogy a legtöbb digitális nomád magányos farkas, legfeljebb a párjával utazik együtt. S habár az utazóknak jellemzően megvannak az eszközeik a társaságkeresésre (a hostelekben általában vannak más utazók, couchsurfing bulikon, expatcsoportokban is lehet hasonló érdeklődésű emberekkel találkozni, co-working helyeken ismerkedni stb.), a magányt egészen biztosan át kell élni időnként, és előfordul az is, hogy egy idegen kultúrában egyedül kell menedzselni egy nehezebb vagy kellemetlenebb élethelyzetet (pl. kórházba kerülés vagy egy rendőrségen tett látogatás egy rablás után).

Nemcsak a munkavállalóknak, hanem a cégeknek is jó konstrukció lehet

Természetesen a digitális nomád munkák jellemzően nem a klasszikus alkalmazotti munkaviszonyban fordulnak elő, hanem megbízásos alapon működnek. Tehát egy digitális nomád jellemzően nem fizetést kap, hanem beszámlázza a munkáját, azaz honoráriumért/megbízási díjért dolgozik. Az eszközeiről maga gondoskodik, és nemigen számíthat év végi bónuszra.

Viszont sokkal nagyobb szabadsága és kontrollja van az életében, mint a klasszikus értelemben vett alkalmazottaknak. Amint nem vagyunk egy épületben a felettesünkkel, illetve nincs kikötve, hogy egy fix idősávban kell dolgoznunk, a mi kezünkbe kerül annak meghatározása, hogy mikor, mennyi idő alatt és mennyi energiaráfordítással végezzük el a munkát. Minél nagyobb a földrajzi távolság a megbízó és a megbízott, a munkaadó és a munkavállaló között, ez annál inkább így van. Az ember kiülhet a laptopjával a tengerpartra, élvezheti a csodálatos látványt, miközben még fizetnek is neki (az, hogy legalább egy bizonyos szinten élvezze a munkát, azért is fontos, mert nemszeretem dolgot csinálni a tengerparton is – majdnem – ugyanolyan utálatos tud lenni, mint egy neonvilágítású, rideg irodában). Természetesen ez nem alkalmazható minden egyes munkakör esetében, viszont azoknál a feladatoknál, ahol nem a munkaidő mennyisége számít, hanem a leadott munka ténye, vagyis határidőkre kell dolgozni, már működhet.

A cikk szerzője jelenleg digitális nomádként él, a fotó munka közben készült róla

Ezek a munkakapcsolatok elsősorban a munkáról szólnak. Mivel nem a kényszerűség, hanem a kölcsönös együttműködés tartja össze őket, nem kapnak helyet bennük bizonyos furcsa munkahelyi dinamikák, amik a konzervatív szervezetekre jellemzőek lehetnek, például hogy a vezető élet-halál ura, vagy hogy a főnök a beosztottai minden pillanatát birtokolni akarja, és korlátlanul túlóráztat. Ha egy furcsa emberi játszma miatt kisiklik a kommunikáció, a munkakapcsolatnak hamar vége szakad, egyszerűen mert elkezdenek egymás mellett elbeszélni a felek, és nem készül el, nem jön össze a munka. A virtuális munkakapcsolatok csak hiteles kommunikációval és a nézeteltérések konstruktív és a másik szempontjai iránt nyitott rendezésével fenntarthatók.

Miért érheti meg egy cégnek digitális nomádokkal dolgozni, ha ezzel pont hogy nem lesz kontrollja a munkavállalóira? Először is azok a cégek, amik kevésbé tudnak versenyképes juttatásokkal szolgálni, a jó munkatársakért vívott harcban (mert ez már igenis harc) lépéselőnyhöz juthatnak, ha felajánlják a távolsági munkavégzés lehetőségét (amennyiben azt a pozíció lehetővé teszi, természetesen). Ugyanígy megakadályozhatják a jó munkaerő elvesztését, ha az utazási álmaik miatt felmondó munkavállalóknak felajánlják a pozíciójuk átszervezését és a távolsági munkavégzést (egyre többen mondanak fel akár egy 3-4 hónapos út kedvéért is, mondván, úgyis találnak majd maguknak helyet a hazatérésük után a munkaerőhiánnyal küzdő cégek közt).

S nem is kötnének rossz üzletet a cégek: a szerződéses munkatársaktól nem olyan bonyolult elköszönni, ha kiderül, hogy nem lehet számítani a munkavégzésükre, mint az alkalmazottaktól, ráadásul a menedzsereknek is inkább összekötő, mint ellenőrző szerepük lesz; nem kell senkinek a fél szemét a munkatársán tartania, hogy rendesen dolgozik-e, mert az, hogy leadja-e határidőre a munkát, vagy sem, magáért beszél.

A digitális nomád életformával több szabadság és kontroll kerül a munkavállalóhoz. Minél inkább elterjedtebbé válik ez az életforma, annál jobban átalakul majd a klasszikus munkáltató-munkavállaló viszony: hierarchikusból partnerivé.

Szabó Elvira

Kapcsolódó cikk:
Egy digitális nomád mindennapjai Brazíliában

A cikk szerzője jelenleg Brazíliában tartózkodik digitális nomádként. Többek között erről az élményről is ír blogjában, az ElviraSzabo.com weboldalon.
Iratkozz fel a weboldal hírlevelére vagy kövesd a szerzőt a Facebookon, hogy értesülj a friss megjelenésekről:
Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra

Egy érdekes adalék a témához:
Szinte mindenki hatékonyabb, ha távmunkában dolgozhat – Forbes.hu