Az emberi faj évezredekkel ezelőtt sokat küzdött a fennmaradásáért (ma pedig paradox módon önnön elburjánzása ellen kell lassan küzdenie). Ez a küzdelem olyan módokon formálta az emberi vágyakat és viselkedést, amelyek a múltban elősegítették a fennmaradást, és amelyek velünk maradtak a modern korban is. Ám azok a motivációk, amelyek egykor hasznosak voltak, a modern életstílus vívmányai közepette túlzásokba visznek minket, olyannyira, hogy az már káros a testi és lelki épségünkre. Ha nem vagyunk résen…

A vágyakozás az agyból indul

Bizonyos dolgok azért spanolnak fel minket, mert jutalmazók a számunkra. A pszichológiai értelemben vett jutalom olyan dolgokat jelent, amelyek hatására elégedettség tölt el, pozitív lelkiállapotba kerülünk, adott esetben nemcsak lelkileg, hanem testileg is a javunkat szolgálják. Ezek jellemzően a múltban valamilyen formában hozzájárultak a túlélésünkhöz, illetve a fajunk fennmaradásához. Például pszichológiai szempontból jutalmazó számunkra, amikor a közösségünk vagy a családunk megbecsülését fejezi ki irántunk valami kapcsán, amit teszünk (a múltban az egyén túlélése jelentős részben a csapat közös túlélésétől függött, és attól, hogy az egyénnek helye volt egy csapatban!), ezért motiváltak vagyunk arra, hogy a számunkra fontos emberek elismerését kivívjuk. S természetesen az evés, „az étel megszerzése” is jutalmazó számunkra, elég nyilvánvaló okokból.

Az emberi agyban van egy vegyület, ami arra szolgál, hogy az emberben vágy ébredjen azok iránt a dolgok iránt, amik hasznosak a túlélése szempontjából – ez a szer a dopamin. A dopamin egy ingerületátvivő anyag, és a középagyban termelődik. Amikor a túlélésünkhöz szükség lenne valamire, például egy kis kajára, akkor a középagyban termelődő dopamin elárasztja az agy figyelemért, tervezésért, cselekvések kivitelezéséért felelős területeit (amelyek elöl, a homlokunk „mögött” lévő prefrontális kéregben találhatók), és ezzel azt szolgálja, hogy felébredjen bennünk a motiváció a szükséglet kielégítésére. A dopamin tehát felébreszti bennünk a vágyat arra, hogy elérjünk valamit, hozzájussunk valamihez, majd az erőforrásainkat, a tervezési képességünket és a cselekedeteinket ennek szolgálatába állítja.

Nem véletlen, hogy az egyik legerősebb függőséget okozó drog, a kokain a fent leírt dopaminrendszerre van hatással… vagyis az agyunkba kódolt jutalmazó, vágyakozó mechanizmusokat befolyásolja. Amiktől beindul az agyunkban a dopamintermelődés, azokat bizony nagyon akarjuk. Nagyon rá tudunk kattanni ezekre. És amik a múltban hasznosak voltak a túlélésünkhöz, azok beindítják a dopamintermelődést (éppen arra szolgál a dopamin, hogy elkezdjük akarni ezeket a dolgokat, és arra összpontosítsuk az energiáinkat, hogy megszerezzük őket).

Ezeket a dolgokat a modern korban is akarjuk, és a modern kor életstílusa és innovációi jelentős részben ezeknek a mélyről jövő, az őskorból eredő szükségleteknek a kielégítését szolgálják. Az alábbiakban megnézzük, melyek ezek a szükségletek, és hogyan eshetünk miattuk túlzásokba.

A modern életstílus jellemzői, amik mögött az őskorból eredő szükségletek állnak

1. Cukorban tocsogó ételek

A megfelelő mennyiségű és minőségű étel megszerzése és bevitele kulcsfontosságú volt a túléléshez – az agynak glükózra van szüksége a megfelelő működéshez. Nem véletlen, hogy az ezredfordulós városokban minden második sarkon cukrászda és pékség áll és hívogatja az arra járót, pontosan olyan tápanyagokat kínálva, amikért az őskorban annyit küzdöttek elődeink. Most pedig mindezek a tápanyagok egy karnyújtásnyira vannak, vagy csak egy pénztárcanyitásnyira. Ám a túl könnyen megszerezhető cukorbombáktól szép lassan elhízik az emberiség…

2. Kényelmes, meleg otthon és autó

Azok, akik védett, meleg helyre jutottak, valószínűbben érték meg a holnapot, mint azok, akik a szabad ég alatt rekedtek a viharban. Emellett az őskori vadászoknak nagy távolságokat kellett megtenniük a zsákmányért, így nem csoda, hogy modern kori leszármazottaik odavannak a hiperszuper szállítójárgányokért. S az sem csoda, hogy fűtött és kényelmes otthonra vágyunk – ettől alakul ki bennünk a biztonságérzet. Viszont miközben bekvártélyozzuk magunkat a kényelmes kuckónkba és az igényeinkhez szabott szállítóeszközöket használunk, észrevétlenül eltunyulunk és felhagyunk a testmozgással. Őskori elődeink a fejüket csóválnák és csodálkoznának, hogyan jut étel az asztalunkra (amíg meg nem látnák, micsoda jól működő rendszert dolgoztunk ki erre a problémára).

3. Tárgyak, amik a hatékonyságot és az újdonságigényt szolgálják

Érdekes módon nemcsak a biztonságra, hanem az újdonságra való igény, a kíváncsiság is az emberbe kódolt. Enélkül nem hódított volna meg új területeket, nem próbált volna ki újfajta táplálékokat. Emellett bennünk él a hatékonyságra, az eszközeink tökéletesítésére irányuló törekvés, aminek köszönhetően egyre jobb vadászokká váltunk, majd kipróbáltuk a mezőgazdasági termelést, és idővel a közösségeink szerveződését is az összehangolt mezőgazdasági termeléshez igazítottuk. Az újdonságok és az egyre jobb eszközök iránti vágy jelenti a fogyasztói társadalom evolúciós alapját: újabbnál újabb termékeket vásárolunk, amik egy kicsit mások és egy kicsit jobbak, mint az előzők – nem olyan szokványosak, kevésbé tökéletlenek. Ám ez a társadalom, és a mögötte lévő felfogás, elképesztő környezeti terheléshez vezetett, és ahhoz, hogy már képtelenek vagyunk tárolni és kezelni a leselejtezett tárgyakból képződő hulladékot.

4. Az internetes tartalmak habzsolása

Az ember úgy van összerakva, hogy ha hosszabb ideig nem találkozik új ingerrel, csak a szokásos dolgokkal, akkor unatkozni kezd. Ekkor lecsökken az agyi aktivációs szintje, ami nem kellemes a számára. Míg ha valami friss újdonsággal találkozik, amire felfigyelhet, az éberségi szintje nő, és az agyi aktivációs szintje is megemelkedik. Emellett fontos számára az információk összegyűjtése is – a múltban fel kellett mérni a terepet egy sikeres vadászathoz, fel kellett mérni a szomszédos törzsekkel kapcsolatos szövetségi rendszert vagy épp ellenséges viszonylatokat. A fennmaradás záloga a múltban és a jelenben is: az információ. Manapság már rengeteg információ és új történésről szóló híradás elérhető az interneten – olyanok is, amik a mi életünk számára nem relevánsak, unaloműzőnek viszont jók. Sokan a híreket olvassák vagy a Facebookot görgetik, ha nem jut eszükbe jobb. Észre sem veszik, mennyi idejük elfolyhat erre, illetve hogy ez adott esetben csak pótcselekvés.

5. Közösségi háló

A közösségi háló talán a leghuszonegyedikszázadibb vívmány, mégis egy sok ezer éves, kulcsfontosságú igényt elégít ki: azt, hogy egy csoport tagjának érezzük magunkat, kapcsolódjunk másokhoz, és pozitív visszajelzést kapjunk a csoport tagjaitól. Mint írtam, az egyén túlélése jelentős részben attól függött, be tudott-e tagozódni egy csoportba. A közösségi hálón könnyedén megkaphatjuk azt az érzést, hogy kedvelnek és tartozunk valahova – még ha kattintásokon keresztül is történik mindez. Amellett, hogy a közösségi hálón is órákat lehet „elszórakozni”, rendkívül felerősítheti a pozitív visszajelzés iránti igényünket. Azt, hogy a „lájk” szó mi mindent fejez ki, alighanem a huszonegyedik századi nyelvészek egy kedvelt kutatási témája lesz…

2 képesség a csapdák elkerüléséhez

Ha az olvasóban az az érzés alakult ki, hogy észrevétlenül őskori vágyak és szükségletek kielégítésének rabszolgája a modern korban is, akkor részben igaza van… De szerencsére belénk kódoltak olyan képességek is, amelyek segítenek abban, hogy a megfelelő mederbe tereljük ezeket a vágyakat.

Egyrészt kövessük figyelemmel önmagunkat. Az önmegfigyelés képessége révén megláthatjuk, ha valamelyik szükséglet kielégítése aránytalanul nagy szeletet vesz el az életünkből, vagy valójában nem szolgálja a fejlődésünket, sőt kárunkra van.

Másrészt az ember rendelkezik az akaraterő képességével, ami szintén az agyunkba kódolt (a már említett prefrontális kéregbe). A prefrontális kérgünk segítségével képesek vagyunk a tervezésre, az erőforrásaink megfelelő elosztására, ellen tudunk állni a javunkat nem szolgáló kísértéseknek és késztetéseknek, el tudjuk halasztani a szükségleteink kielégítését. Vagyis képesek vagyunk az önszabályozásra.

A modern korban nemcsak az őskori vágyakat kielégítő vívmányokat tudunk előállítani, hanem egyre jobban értjük az emberi működés sajátosságait is. Megérthetjük, hogy ami kis mennyiségben orvosság, az nagy mennyiségben méreg. És kézbe vehetjük az adagolást.

Szabó Elvira prózaíró, könyvszerkesztő, pszichológus

Első könyve Patchwork címmel 2019-ben jelent meg.

A szerző pszichológiai témájú Facebook-oldala: Gyökerek és szárnyak

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

 A cikkhez felhasznált irodalom:
Kelly McGonigal: Akaraterő-ösztön. Hogyan működik? Miért fontos? Hogyan erősíthető? Ursus Libris, Budapest, 2015. Az „Agy nagy hazugsága” c. fejezet, 135–165.