2015. sze 20.

"Itt a seprő! Cirokseprő!"

írta: M. Révész Zsuzsa
"Itt a seprő! Cirokseprő!"

Pár napja még olvadoztunk a kánikulától, ám a közelgő ősz jelei tagadhatatlanul megjelentek itt is, ott is. Minap egy férfi hangos kurjantására riadtam munka közben: „Itt az ősz, hullanak a levelek, asszonyok, emberek, cirokseprőt vegyenek!”

Alig mertem hinni a fülemnek, mintha visszapergett volna az idő, hirtelen nem is tudtam, hol vagyok. „Emberek”, azaz férfiak? Ilyet utoljára gyerekkoromban hallottam.

Keserédes nosztalgia telepedett rám, ahogy előhívódott emlékezetemből egy régi nyár, falun. A bús, halványkék szemű szomszédasszony, édes nagyanyám legjobb barátnője, Mariska néni mesél: „Hát nem jött haza az ember. Biztos mulat. De nem is bánom, ha kialussza magát valahol, mer’ akkor kevesebbet kapok.” Értve ezalatt a verést. Emlékszem, ijedt, nagy szemekkel ültem nagyanyám lábánál, aki csendesen ennyit mondott: „Ne törődjön vele Mariska, úgyis hazakerül estére.” A válasz egy mély sóhajtás volt…

Nem is túl régen, egy nő csak nő volt, nem ember. Szerencsére én már más világban nőttem fel…de úgy tűnik, a múlt kísért. Nemcsak a cirokseprű-árus szavajárására gondolok, hanem minden olyan helyzetre, ahol valaki testi fölényével, akárhonnan származó hatalmával visszaél. Ahol az erőszakot erőnek nevezik. 

Nem vettem seprűt, hiába készült friss, erős cirokból, hiába volt olcsóbb, mint a boltban. A múltnak ebből a szeletéből nem kérek. Még akkor sem, ha házhoz jön. Fújja messzire az őszi szél, akár a száraz falevelet!

leaf-382771_1280.jpg

 

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

A Lelkizóna írásait kövesd a facebookon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

Szólj hozzá

lelekmorzsak