A minap az elsárkányosodásról szóló írás - ahol arról volt szó, hogy ’nyílt kommunikáció… és mondjuk meg, valójában mit szeretnénk, mire vágyunk’ – megütötték a fülemet. Erről eszembe jutott az is, hogy sok párnál láttam már (szerintem inkább ránk, nőkre jellemző), hogy panaszkodunk, nem segít a párunk, nem veszi ki részét a házimunkákból, gyereknevelésből.

Aztán – ilyet is sokszor láttam, hogy – ha egyszer-egyszer felajánlja, úgy utasítjuk vissza, hogy az szinte füstöl. Mert miért pont most, miért pont ezt, pont így stb. Ezt persze külső szemlélőként könnyebben felismerjük és okosan megállapíthatjuk, hogy na, itt rontja el a nő, miért nem él a felkínált lehetőséggel, miért nem mondja meg nyíltan, hogy mit szeretne, mit várna el, mivel okozhatna neki örömet a párja.

Működünk a megszokásaink, driver-eink, ösztöneink szerint és nem tudunk kilépni belőlük. Pedig néha érdemes kipróbálni változtatni, szerintem legtöbbször garantált a siker. A férfiak sokszor mondják azt, nem értik, mi baja van a párjuknak, ha rákérdeznek, nem kapnak választ, vagy túlzott reakciót kapnak, ami már egyéb, felgyülemlett indulatokból, elhallgatott sérelmekből is eredezhet. Érdemes előre átgondolni, megtanulni megfogalmazni a gondolatainkat. Persze ez akkor hatékony, ha rövid, adekvát, pozitív és előrevívő. És az időzítésre is ügyelni kell! Azt kellene megtanulnunk, hogy amikor az indulatok, fáradtság, negatív érzelmek felől jönnek a jelek, akkor próbáljuk megállítani őket, magunkat  (számoljunk 10-ig, vagy igyunk egy teát, vagy tegyünk egy kört valahol), és fordítsuk át valahogy pozitív előjelűvé. Van, aki ezt ösztönösen is tudja, másoknak vért kell izzadniuk, ha fejlődni szeretnének ezen a téren. De lehet!!

Nehéz megmondani, kinél mikor mi a helyzet, nem elég hozzá egy történet. Lehet rossz napunk, senki  sem tökéletes, talán még mi magunk sem... Most akkor sárkányok vagyunk, netán elindultunk az elsárkányosodás felé, vagy fásultak lettünk, esetleg a hormonszintünk okolható, vagy valóban komoly párkapcsolati problémák szunnyadnak a mélyben? És akkor jönnék a saját, aktuális sztorimmal:

http://coachco.blog.hu/2015/09/21/engem_megfozott_a_ferjem