Görbe hátú kis ember, csörgő nejlonszatyrokkal, messziről is átható fokhagymaszaggal. Zavarodottan körülnézett, majd ideges, szinte bocsánatkérő mozdulattal leült mellém a HÉV-en. Zörögve rendezgette maga körül a csomagjait, az egyikből elővett egy doboz kefírt, kiskanalat és hozzálátott az evéshez. Nyugtalanul és gyorsan, minden egyes falat után köhécselve kanalazott. Érezve zavarát, nem néztem rá.

Miután az utolsó kanál kefír is elfogyott, csörögve elcsomagolt, még jobban összehúzta magát és elszenderedett. Ránéztem. Ruhája kopott volt, de rendezett. Bal keze gyűrűsujján arany karikagyűrű. Ez az iménti jelenethez sehogy sem illő tárgy, mint egy kérdőjel, továbblendítette a fantáziámat. A külseje, a mozdulatai magányról árulkodtak, vajon miről szólhat a gyűrű? Ha felesége van, miért a vonaton költi el – rendkívül izgatottan és sietve - egyszerű ebédjét?

Közben a végállomásra érkeztünk. Pár pillanattal tovább aludt, mint ahogy a vonat megállt. Én ültem belül, s mert nem akartam felrázni, vártam egy keveset, felébred-e. Felriadt, hirtelen, mint egy madár, gyorsan összeszedte a csomagjait, s anélkül, hogy körülnézett volna, elindult az ajtó felé. Mielőtt leszállt, váratlanul rám pillantott. Alulról fölfelé, mint aki felméri, hogy vajon zavar-e, amiért várnom kellett rá. A pillantása egyszerre volt vizslató és alázatos. Majd szó nélkül leszállt, fokhagymaszagával, zörgő csomagjaival elbotorkált az állomásépület felé.

Elgondolkodtam, vajon milyen lehetett az életútja? Honnan jött, merre tart, mennyit észlel a világból? Hol tanulta meg, hogy ennyire össze kell húznia magát, mitől lett ilyen hajlott a háta, fürkésző, szorongó a tekintete? Vajon milyen valóságot takar a jegygyűrű?

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

A Lelkizóna írásait kövesse a facebookon, hogy ne maradjon le a legújabb bejegyzésekről!