2016. máj 10.

Gyereknevelés: kötéltánc az elveinken

írta: Czecz Fruzsina
Gyereknevelés: kötéltánc az elveinken

A blogom facebook oldalán gyakran találkozom a "Korábban elveim voltak. Most gyerekem van." mondattal valamilyen formában. Sokan írnak olyan hozzászólást, ami az elvek betartásához / feladásához kapcsolódik, ez a téma szinte mindenkit megmozgat.

Az első gyerek megszületése előtt nagy erővel fogadkozunk: én nem fogom úgy csinálni, mint a szüleim, mint a Feriék, mint a Mariék.
Nem jöhet be az ágyunkba a gyerek,
én ugyan nem fogom egész éjjel ölben hurcolni,
én aztán tuti nem kocsikázok éjfélkor, hogy elaltassam,
engem nem tud majd rávenni mindenféle hülyeségre a boltban, 
én nem tömök a szájába cumit, 
én bezzeg nem fogom a TV-t babysitternek használni,
én nem rohangálok utána a vacsorával,
az én gyerekem ugyan nem fog evés közben játszani, 
én bizony nem veszek a gyereknek semmiféle kütyüt,
nálunk ugyan nem lesz olyan kupi a gyerek miatt, mint a szomszédoknál... 

Aztán megérkezik az új családtag, és felforgatja a napjainkat, a korábbi terveinkkel, elveinkkel együtt. 
Nem is gondolnánk, milyen hamar válaszút elé állít minket: betartjuk, vagy feladjuk, amit megfogadtunk? 

A lényeg ekkor a rugalmasság

Hiszen amikor valamit előre eldöntöttünk, számos tényezővel nem számoltunk. Nem ismertük a gyerekünket, és magunkat sem az új, szülői szerepben. Csak tervünk, sejtésünk lehetett a köztünk lévő szoros kapcsolatról, ami sokmindent felülír. Nem gondoltunk arra sem, hogy néha szükség lehet "vészmegoldásokra". 

Mindenhonnan azt halljuk, hogy következetes szülőnek kell lenni, különben hülyét csinál belőlünk a gyerek és a fejünkre nő. Szerintem is a következetesség az egyik (nagyon nehéz, de lényeges) kulcsa a gyereknevelésnek. 
Viszont fontos, hogy néha megengedjük magunknak a saját szabályaink felülvizsgálatát.
Szabjuk őket gyerekre és konkrét helyzetre.
Mérlegeljük: mi a fontosabb? Az, hogy ne játsszon az asztalnál, vagy hogy végre jóllakjon? 
Minek milyen rövid-és hosszútávú következménye van? 

A "vészmegoldásnak" nevezett esetek külön kategóriába tartoznak, talán ezek a legérzékenyebbek.Nem kell amiatt rosszul éreznie magát egy szülőnek sem, ha például egy fontos telefon erejéig leülteti tableten játszani a gyereket. Van olyan hívás, amit tényleg csak 9-16 óra között lehet elintézni, és van olyan üzenet, amire tényleg sürgősen kell válaszolnunk. Kevés, de van. 
Ha előre egyeztetjük a kicsivel, hogy a "tablethasználati akció" addig tart, amíg telefonálunk / e-mailt fogalmazunk, tudni fogja a szabályokat, és számít rá, hogy nemsokára kikapcsoljuk a gépet. Várhatóan egyezkedni és zsarválni fog még egy, és még egy meséért/játékért, de ennek már érdemes határt szabni.

Így a rugalmasságban maradnak korlátok is. A gyerek érzékelni fogja, hogy ez ritka eset volt, és örülni fog, hogy legalább egy kicsit nyomogathatott. Ha a sürgős munkánk végeztével tényleg kikapcsoljuk a kütyüt, látja, hogy betartjuk, amit ígértünk, nem érdemes további percekért könyörögnie. 

Az, hogy néha (!) megszegjük a saját magunk által állított szabályokat, nem azt mutatja, hogy rossz, következetlen szülők vagyunk. Inkább annak a jele, hogy vállaltuk a nehezebb utat - mert rugalmasnak lenni nehezebb, mint folyton ugyanazt szajkózni, és nem törődni az adott szituáció sajátosságaival.
Felismertük, hogy az aktuális helyzetben változtatnunk kell.
Felmértük a gyerek és a saját igényeinket.
Alkalmazkodtunk a körülményekhez.
Meg tudunk oldani váratlanul jött problémákat is.
Ettől az elveinket nem dobtuk ki, nem változott az alapvető értékrendünk.
És ezt a gyerekünk is pontosan tudja, érzi. 

A folyamatos, közös kötéltáncban együtt biztosan meg tudjuk találni az egyensúlyt. Ahol a gyerek és a szülő egyaránt kényelmesen érzi magát és megmarad a jó hangulat is. 

tightrope-walker.jpg

Czecz Fruzsina
pszichológus

Ha további témákra is kíváncsi vagy, csatlakozz a "Gyerekkel vagyok blog" facebook oldalához!

 

Szólj hozzá

gyereknevelés elvek rugalmasság gyerekkelvagyok Gyerekkel vagyok