Átlagosan egy - két évvel az után, hogy az új házasok lakodalmi muzsikája elcsendesült, a tágabb család, a rokonok ismét köréjük gyűlnek. A külvilág lábujjhegyen közelebb húzódik és a bölcső fölé hajol, dicséri a kisded szépségét, és hangsúlyozza, mennyire hasonlítanak a vonásai az apjáéhoz.

Remélhetőleg a fiatal házasok ezt a gyermekvállalási döntést egymással nagy egyetértésben, átgondolt felelősséggel, lehetőségeiket, céljaikat reálisan mérlegelve és a baba érdekeit maximálisan szem előtt tartva hozták meg. Akárhogyan tervezték (vagy nem) is, most már fel kell nőniük ehhez a feladathoz.

Azok a párok indulnak sikeresen, jobb rajtpozícióból, ebben az új családi életszakaszban, akik a korábbi ciklus feladatát (itt) megfelelően és saját megelégedésükre teljesítették, ahol már hamarabb beállt az új egyensúlyi helyzet. Ők kialakították az új házasságban a viszonylag stabil szabályrendszert. Határaik jól tisztázottak, gondosan egyeztetett saját és közös céljaik vannak. Részletekbe menően kidolgozták a megismert helyzetekre azt a forgató könyvet, amivel az őket egymáshoz fűző tiszteleten, megértésen és szereteten alapuló házastársi kapcsolat rugalmas és működőképes maradhat.

Megkezdték az együttélés mellett a családi erőforrásaikkal való közös gazdálkodást, esetleg már túl is estek egy (sor) veszélyesen nagy beruházáson (itt) és pontra tették többek között az otthoni munkamegosztást (itt) is.

A szeretet teljes, támogató külső kapcsolatok hálóján észrevették és újraszőtték a nagy pörgésben itt-ott keletkezett repedéseket. Más kapcsolatokat átértékeltek és újrafogalmaztak, némelyeket talán a következő években lazábbra hagynak, eltávolodnak, szüneteltetnek.

„Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz. A múltban és a jelenben.”[i]

Ennek az új egyensúlynak és magának a házasságnak is komoly, nagy erő és szakítópróbát kell kiállnia a következő egy - két évben. Akkor is, ha egyébként minden a terv szerint halad, ha a baba és a kismama is jól van, egészségesen és megerősödve léptek át a szülés-születés traumáján.

„mi mind láttuk már a mennyországot, ott van a gyermekét először kezében tartó szülő tekintetében”[ii]

A kicsi érkezése, belépése a pár erőterébe hatalmas változásokat indít. A feleség innentől ideje legnagyobb részében a csecsemő szükségleteinek nonstop, 24 órás kielégítése körül forog.

A kicsit mindkettőjüknek meg kell ismerni. Nekik együtt kell óvni, védelmezni és istápolni ezt az apró és törékenynek tűnő életet. Biztosítani számára mindazt, ami a testi - lelki - szellemi fejlődéséhez szükséges. Az első időkben legfőképpen azt, a szeretet teljes, stabil, megbízható jelenlétet, rá irányuló figyelmet és gondoskodást, aminek folyamatos megtapasztalása a gyermek lelkében majd, a világba vetett bizalom alapját adja.[iii]

A társadalom ellenőrző és jelzőrendszere minden hivatalosan született babának utánanyúl. A körzeti gyermekorvosok és a védőnői hálózat a rendszeres súly ellenőrzések, a védőoltások előtti vizitek segítségével folyamatosan aktualizált információkat szereznek a kicsi állapotáról, az ápolás és gondozás folyamatáról, és a család meglátogatása során a környezeti feltételekről.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a csecsemő veszélyeztetettsége és a saját környezetének való kiszolgáltatottsága a cselekvőképtelensége miatt kifejezetten jelentős. Az egészségügy a gyermekjóléti alapellátással karöltve próbál gondoskodni, akár az elhanyagoló, halmozottan hátrányos helyzetű, veszélyeztető családokból való kiemelés szükségszerűségének jelzésével és szorgalmazásával, a babák megfelelő ellátásának biztosításáról. Előre vetítve a későbbi család fejlődési szakaszok komoly árnyait, a családon belüli gyermekgondozás és szocializáció, mint valódi teljesítmény külső megítéléséről, ellenőrzéséről.

A fiatal pár családi élete a szülés után azonnal más ritmust vesz, a napirend alapjaiban, gyökeresen meg kell, hogy változzon és a világuk minden más vonatkozása is a baba igényei köré rendeződik.

Az első hetek kavargásában a nappali „műszak” gyakorta sűrű éjszakázásba fordul. A két kialvatlan, sötéten karikás, pandaszemű fiatal szülő néha csak szédelegve vonszolja magát a nappal óráiban, míg a trónörökös édesdeden bepótolja az éjszaka kihagyott alvást.

Az anyát minden eddiginél jobban körbezárja az otthon, hiszen terhesen még simán beközlekedhetett bármelyik boltba. Na, de a baba, a babakocsi, az elengedhetetlen menetfelszerelés, sokkal nehezebb ügy, hát még az idő szorítása a két etetés között, az elmaradhatatlan, de elhúzódó büfiztetés. A jaj, kell még egy kis pótlás, vagy a hopp és megint végig bukott, oda a most felvett rugdalódzó, ó még a hajamon is van, akkor jöhet megint a tisztába tevés, átöltöztetés. A rajtaütésszerű, teljesen váratlan bealvások, és az ezt már nem hiszem el, megint jön a tej című fordulatos monodráma mellett ember, akarom mondani asszony legyen a talpán, aki (nem időben, hanem egyáltalán) el tud indulni valahová.

Az első időszakban a fiatal apuka minden tudatos jó szándék ellenére kissé perifériára szorul. Nem mellesleg, legtöbbször éppen nagyon igyekszik többet dolgozni, hogy a párja bevételekből kiesett jövedelmét a családja ne annyira érezze meg, az ezer új és halaszthatatlan beszerzendő mellett. Sokszor a kispapa próbál még jobban hajtani, hogy a kicsi számára akárhogyan is elérhetőbbé tegye, az összes szükséges (vagy csak az anya által nagyon kívánt) és hozzáférhető, a baba gondozását segítő, az egészségét támogató eszközök, anyagok megvásárlását.

Az új apuka és új anyuka alapvető (normatív) feladata ebben a család fejlődési szakaszban feláldozni a kényelmes, örömteli, olajozottan önmaga körül forgó világát és eddigi nyugodt, békés életvitelét, valamint anyagi biztonságát az odaadó csecsemőgondozás oltárán, felvállalva a saját teljes felelősségét az új élet gyámolító felvigyázójaként.

Az új család belső világának központi helyére az anya – gyermek kapcsolat kerül, de az ő kettőjük elvárásainak és temperamentumának egyeztetése, reakcióik összecsiszolódása sem feltétlenül megy azonnal jól.

A kinti világ pedig a baba megcsodálása, a bemutatás, a hathetes gyermekágyi időszakot követő köszöntő (névadó) üdvözlő partin túl, kicsit távolabbra kerül. Az apa egyfajta összekötő szerepet kap, ő lesz a kapocs, akin keresztül az anya érintkezhet régi életének egyes távolabb rekedt szereplőivel, helyszíneivel, tevékenységeivel.

Nem baj, ha az ifjú anyának néha felrémlik, hogy a házastársa, aki aktuálisan a komoly családfenntartó szerepébe lépett, és emellett fő támasza valamint (remélhetőleg egyetlen és hűséges) partnere, talán már a terhesség közepétől sűrűn rovásokat véshetne arra a pálcára, ahol a csakis rá irányuló figyelem hiányait és a csökkenő (elmaradt) közelségélményt jegyezgethetnék.

Így a férfi óvatos, de határozott közelben tartása és bevonása a kicsi körül az összes létező tevékenységekbe, a közös élményekbe és minden fellelhető örömbe akár létfontosságú lépés lehet a kapcsolatuk megőrzéséért és a házasság érzelmi kihűlése, a kötődés szálainak meglazulása ellen. Az alváshiány (állandósulása) miatti tompaság ellenére talán nem is lesz olyan nehéz ezt észben tartani, ha a feleség hozzáköti azokhoz a pillanatokhoz, amikor ő maga, az életüket teljhatalommal uralni kezdő kis jövevény bármilyen sűrű program kínálata mellett, magányosnak érzi magát.

A fiatalasszonynak (és természetesen az őt mindebben támogató társának is) erre az időre már elég érettnek kell lennie ahhoz, hogy a saját egyéni vágyainak teljesülésére irányuló korábbi terveit kissé távolabbra a jövőbe, vagy a jelenük hátterébe tudja helyezni, és ne csak elviselje, de élvezze is azt, hogy a közös életüket vadul irányító aprócska primadonna vagy mini macsó a mindennapi fejlődésben elvitathatatlan eredményeket mutat.

Napjaink leggyakoribbnak és így, már akár hagyományosnak is mondható családtípusa, a nukleáris[iv] család, előzetesen általában nem sok lehetőséget kínál a fiatal anyáknak a modell utáni tanulásra. Az új feladatok, a bimbózó, törékeny élet gondozása (minimális előzetes tapasztalattal és millió jó vagy nem is annyira átgondolt szándékú, természetesen egymásnak ellentmondó „segítő” hozzászólással) viszont rengeteg szorongás forrása.

Nem, ez nem olyan, mint egy akár vadul rázós vizsgaidőszak szorongása, mert szó nincs arról, hogy bármelyik nap, fényes vagy borús délelőttjén egyszerre megszűnhetne a kínlódásunk (mint amikor végre átestünk a vizsgán, és már minden mindegy alapon utána enyhült kicsit a kín).

Itt, ha beindul, hát mehet a szorongás folytatólag, a baba összes létező szükségletének kielégítése vagy viselkedésének furcsasága vagy (ki tudja, milyen normától való) eltérése kapcsán, éjjel, nappal, vég nélkül. Most miért sír? Mennyit evett egyáltalán? És mi van, ha nem elég tápláló a tejem? Hiszen már minden ötletemet kimerítettem, a cicin azonnal elalszik, a kiságyba betéve bezzeg azonnal felébred. Kinyomja, nem nyomja ki, van kaki, nincs produktum. Túl gyakran van, vagy nem olyan sűrű, esetleg nagyon is de. Utálja a fürdetést, vagy csak azt, hogy olyan idétlenül fogom. Minden zajra felriad, vagy én riadok fel arra is, hogy álmában nyög egyet, vagy arra, hogy nem hallom: biztosan lélegzik még? Adtam neki pótlást, vizet, teát, kamillát, görcsoldó cseppet, de nem eleget vagy túl sokat? Kell még pótlás, csak ez a fajta nem jó? Miért nem tud büfizni? Csak hason hajlandó aludni, de hát elnyomta a fülét! Nem marad hason, a Máriának se! Csak karon tud elaludni. Ebből megint kinéz nekem az éjszakai körtúra. Már nem bírom emelni a lábam, mi lesz, ha elájulok a fáradtságtól és elejtem? Beteszem magunkhoz az ágyba, de ha véletlenül elfordulok és ráfekszem, vagy ha leesik? Folyamatosan csuklik, de miért? Hány fok legyen a szobában és, ha engem a fáradtságtól ráz a hideg, mit adjak még rá, vagy most mit vegyek róla le? Kivihetem levegőzni? Nem tűri az öltöztetést, a kis sapkát, a kis kesztyűt, ordít. Ha megmozdítom, visít. Ha nem folyamatos a ringatás üvölt. És, mi lesz akkor, ha nem is veszem észre, de beteg?

Egy kis biztatás mindenképpen ráfér a fiatalasszonyra, naponta némi megerősítés, valakitől, aki talán már átélt hasonlót, hogy igen, ezt jól gondolja, nem, ezt már tényleg nem kellett volna. Ezen túl pedig neki, az édesanyának is kell, hogy jusson pár nem savanyú tej, paraffinolaj, baba popsi krém és fürdető hab szagú pillanat. Néha elég egy kis segítség a felügyeletben, amíg az anya egyedül elszaladhat a közeli boltba, vagy kiszakíthat egy saját félórát a napi mókuskerékből. Esetleg éppen az elérhető, az új családdal elég közeli kapcsolatban élő nagyszülők jelentik ezt a segítséget. A nagyszülők, akiket az unoka érkezése, közelsége, a családfa legújabb, legfrissebb hajtásában való gyönyörködés kifejezetten vitalizálhat, új, nagy energiákkal tölthet fel, és ők ezzel, az újra megtalált friss lendülettel vethetik bele magukat a felnőtt életünk legszebb és leghálásabb szerepébe, a nagyszülőébe.

A szárnyaknak össze kell érni: az én szárnyamnak, a fiaménak és akik utánunk jönnek. A vándorlást, a fészkeket ez köti össze, a kis fényt a nagy fénnyel, az utakat, melyeket berepülünk. Ezért nem félünk mi az elmúlástól, ami nincs is. Hiszen nemzedékek továbbrepülnek, s bennük mi is." (Fekete István)

A fiatal házaspárnak mindenképpen működőképes, jól mozgósítható, segítő kapcsolatokra van szüksége, ahol meghallgatják, megértik és segítenek szétválogatni, feldolgozni, értékelni az új szülői szereppel, az anyasággal, apasággal begyűjtött tapasztalataikat, a szüléstől az egész napos, áldozatos erőfeszítésekig.

Az új szerep kívánalmainak való megfelelés cseppet sem könnyű egyik ifjú szülőnek sem, mégis le kell győzniük a bizonytalanságokat, rá kell találni a saját erősségeikre, és együttműködve meg kell harcolni azért, hogy a saját frusztrációikon túl megtalálják immár hárman, a családi életüknek ebben a szakaszában is az egyensúlyt és a harmóniát.

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus 

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

 [i] Felhőatlasz (Cloud Atlas) című amerikai, szingapúri, német, hongkongi film 2012.

[ii] Igazából mennyország (Heaven is for Real) című amerikai filmdráma, 2014.

[iii] Mesterkurzus - A család harcmező és békesziget, Prof. Dr. Bagdy Emőke előadása - https://www.youtube.com/watch?v=bD9DYagC6oY

[iv] Nukleáris család – jelentése családmag, kis család, amelyben csak az a két generáció, a szülők és az ő gyermekeik élnek együtt egy háztartásban, egy fedél alatt, akiket házassági, vérségi kapcsolat, esetleg örökbefogadás köt egymáshoz. Demográfiai, szociológiai fogalom.