A L’art pour L’art társulat szövegkönyvében a címben foglalt felütésre a válasz:

• Én is szeretlek!

Ennek a két témakörnek – a főzésnek és a körülötte felkavarodott érzelmeknek az egyik átfedési pontja gondolkoztatott el, talán azért, mert a találkozó végén mégis csak megnyilatkozó férjek egyáltalán nem a fentihez hasonló válaszokat adtak.

Az ő reakcióik a „jobb, ha nem is szólok semmit” mélységétől, szinte a „hát kell nekem a pofon” magasáig terjedtek. A hitetlenkedő hozzáfűzések hatására még rá is erősítettek, elismételték a meggyőződésüket, hogy nem szabad véleményezni (szerintük értsd: kritizálni, elemezgetni, zárójeles vagy később megszívlelendő javaslatokkal ellátni) az asszony főztjét, mert abból aztán iszonyú patália, házi háborúság, haddelhadd támad. Csak nyeldekelni kell a feltálalt ételt, lehetőleg ütemesen, szemlesütve és ügyesen tovább haladni a következő napirendi pont felé.

"Aki szeret egy embert, az megeszi a főztjét akkor is, ha odakozmált.

S ez teljesen racionális, hiszen úgy gondolja,

hogy a másik ember lelke fontosabb az ő gyomránál.

Különben is, a lélek a legfontosabb testrész."

Ancsel Éva

Nem friss, lángoló szerelmekről, hanem sok éves házasságokról beszélgettünk – 15, 25, 35 éves ismeretségek, régi kapcsolatok belső útvesztői villantották fel, a háziasszonyok hétköznapi küzdelmeinek egyik nagy mumusát, a ki főz és mit, alapvető problémáját.

Gondolom, abban alapvetően mind egyetértünk, hogy az átlagos házasságok nagyobb részében otthon a nő főz, és ezt nem azért teszi, mert ő konyhalánynak, szakácsnak, netán cukrásznak tanult. Hanem mert ez a tevékenység (elfoglaltság inkább, netán egyértelműen kötelesség?), a házimunkák elosztásakor valahogy rajta maradt, legtöbbször olyanféleképpen, mint szamáron a fül.

Ahány ház, annyi külön megoldás és szokás, de az a legritkább eset, hogy az asszony, aki persze úgyis otthon van[i], tehát nagyon ráér, tud, szeret és mindig is akart főzni. Sokkal gyakrabban, a konyhatündérré válás kényszer, egy a nőre ráerőltetett szerep, egy helyzet, amiből hosszasan és gyakran (esetleg minden áldott nap) meg kell próbálni a legjobbat kihozni.

 A gondolataiknak hangot adók véleménye hatalmas távolságokat ölelt fel az otthoni konyhai tevékenység személyes, rájuk vonatkozó jelentőségében, mennyiségében és minőségében egyaránt:

• csak főzzön valamit, igazán nem vagyok válogatós
• be kellett lássuk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy étterembe járjunk, tehát valakinek ezt is meg kell csinálni
• mind ebédelünk a munkahelyen, a gyerekek is az oviban, vagy a menzán, csak este legyen egy kis meleg, valami egyszerű, egytálétel, akármi, hússal

• gyakorolgatott, amíg otthon volt a kicsikkel, de nem szeret főzni, enni bezzeg
• azért legalább hétvégén főzhetne valami rendeset
• nagyon figyelni kell nálunk az összetevőkre, mert mindenki duci, igyekszünk inkább energiaszegény változatokban előállítani az alapvetően magyaros ízvilágot
• a család háztartásába besegítő nagymama úgyis ráér, és a főzést szívesen átvállalja, ráadásul ő a legtöbb ételt sokkal jobban és ízletesebben csinálja, mint a nejem
• ő nem tanulta el idejekorán a saját családjában, valójában nem is értek rá ilyesmire, már az anyja is három műszakban dolgozott
• eddig még senki nem halt nálunk éhen
• legtöbbször nincs is idő főzni, csak harapunk valami kis hideget, előkapunk ezt-azt a hűtőből, egy kiadós szendvics, vagy kettő gyorsan megoldja minden gondunkat
• útközben a dolgozóba menet vesz mindenki valami gyors ételt, van kifőzdéből a környékünkön bőven

• ha nagy az éhség rendelünk valamit házhoz, legtöbbször pizzát
• mindenféle félkész étellel feltöltöttük a fagyasztót, elég nagy a kínálat, váratlan vendégnél sem lepődünk meg
• nem egy sztár séf az asszony, de elmegy a főztje a többi közt, főleg ha valakinek nincsenek túl nagy elvárásai és nem túl kifinomult az ízlelése, nálunk mindig van kitéve az asztalra só, bors és chili, ecet, mustár és ketchup
• zacskós leves, zacskós tészta, feljavított konzerv, minek ide tudás, csak gyorsan, fiatalosan, ez majdnem olyan laza, mintha egész évben kempingeznénk
• csak természetes alapanyagokat használunk, otthon legalább nem mérgezzük magunkat
• a termelői piac és a biotermékek boltja az a két hely, ahol beszerezzük az alapanyagokat, amire a közös főzésekhez szükségünk van
• kizárólag frissen főtt ételeket fogyasztunk, nem magyaráznám körbe, de ez sokkal több és jobb energiákat hordoz
• olyan nagy adagokat készítünk, amekkorát csak lehet és később családilag vagy egyenként rájárunk, ameddig tart
• diétázunk, anyagcsere-betegséggel és különböző ételallergiákkal küzdünk, legalább kétféle menü sort kell elkészíteni minden közös étkezéshez

"Egy asszony, aki fel tudja sorolni, mi minden fontosabb neki, mint az, hogy ő adjon enni annak, akit szeret, hogy jelen legyen, amikor az ételt megkóstolja, mert arcáról azonnal le akarja olvasni, nem hiányzik-e neki belőle só vagy valami más fűszer – aki nő létére képes egy ilyen felsorolásra, annak fogalma sincs arról, hogy mit jelent szeretni." Ancsel Éva

Vajon hányszor jut eszébe a teremtés kedvetlen koronájának, aki a végén mégis csak megnyilatkozott, hogy csípős nyelvét megfékezve számításba vegye: a sütés - főzés egy különálló, és elismert (versenyképes, fizetős, keresett) szakma.

Ő szimplán elvárta, hogy a felesége ne csak a házon belüli kötelező rendfenntartási munkákat végezze, de főzzön. Mire az asszony megtanult a férje és a gyerekek kedvéért egy szakmát, úgy mellesleg magától (autodidakta módon), főleg a saját kárán, általában kínnal, a nem annyira létező szabad időben, csak otthoni használatra – ez azért szerintem elég nagy fegyvertény.

Főleg, ha párhuzamosan forszírozni kezdenénk, hogy a férj milyen szakmákat sajátított el csak otthoni használatra a családi béke kedvéért?

Legutóbb Anyák napja alkalmából láttam körbefutni azt a pár soros posztot, ami az otthoni anyai tevékenységeket ismert szakmák területeire bontotta (szobalány, szakács, ápolónő, tanárnő, gyóntató pap, sofőr, bohóc – és a sort még lehetne folytatni) a helyettesek kereséséhez.

Akkor éppen egyetlen férfi komment érkezett rá: „Persze, de a cechet az apa fizeti!”

Ez is elgondolkodtató, de tényleg így lenne?[ii]

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus 

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

[i] A munkavállalási korú nők 8-9%-a gyermekgondozási szabadságon van, gyes, gyed vagy gyet támogatással. - http://3sz.hu/sites/default/files/uploaded/frey_maria_-_munkaero-piaci_valtozasok_nemek_szerint_foglalkoztatasi_hivatal_kutatasi_foosztaly_2006._februar.pdf

http://www.azenpenzem.hu/cikkek/kimutattak-elkepeszto-mennyit-guriznek-a-nok/4658/

A férfiak nem egészen feleannyi időt töltenek az otthoni munkával. „Az 1980-as évek közepe óta jelentősen csökkent a háztartási teendőkre fordított idő, a házimunka jelentős részét azonban ma is nők végzik. Míg 1986-1987-ben – az időmérleg‑felvétel adatai alapján – egy nő átlagosan napi 208 percet fordított az otthoni teendőkre, addig 2009-2010-ben ez az érték már csak 183 perc volt. Növekedett ugyanakkor az az idő, amit a férfiak töltenek házimunkával: míg ők 1986-1987-ben csupán 62, addig 2009/2010-ben már 78 percet fordítottak az otthoni teendőkre. A számokból azonban jól látszik, hogy a férfiak házimunkára fordított ideje ma is csupán a fele annak, amit a nők ugyanezekkel a tevékenységekkel töltenek el – olvasható a KSH közleményében.” https://piacesprofit.hu/tarsadalom/a-jol-mukodo-haztartast-egyetlen-intezmeny-sem-tudja-helyettesiteni/

[ii] „Fontos és racionális okra hívja fel a figyelmet Sík Endre és Szép Katalin tanulmánya. A szerzők matematikai statisztikai módszerekkel becsülték meg a háztartásokban végzett munka pénzbeli értékét, különböző családtípusokra és kisgazdaságokra, a ráfordított munka és a főmunkahelyen kapott jövedelem alapján számított órabér figyelembe vételével. Anélkül, hogy itt az elemzés részleteibe bocsátkozhatnánk, csak a „fizetetlen” házimunka értékére vonatkozó néhány megállapítást ismertetjük. A férfiak átlagosan 29 százalékponttal keresnek többet a főmunkahelyükön, mint a nők; a nők azonban fizetetlen otthoni munkájukkal (főzés, gyermekgondozás, takarítás, mosás, vásárlás) 172%-kal többel járulnak hozzá családjuk boldogulásához; azaz a főmunkahelyi és a fizetetlen munkaérték együttesen a nők esetében magasabb. A nők az alacsonyabb főmunkahelyi jövedelmet több házimunkával kompenzálják. (Sík, Szép, 2000.) A kétkeresős háztartásokban a nők fizetésért ledolgozott munkaideje átlagosan 3-10%-kal marad el a férfiakétól, a házi munkaidejük viszont több mint 200%-kal meghaladja azt. Így a feleségek átlagosan 30%-kal hosszabb ideig dolgoznak, mint a férfiak. Noha az elemzés kereső házaspárokat hasonlít össze, nem kétséges, hogy a házimunka értéke kalkulálható akkor is, ha a feleség nem, vagy csak potenciális kereső. Várható jövedelme összevethető a család jólétéhez az otthoni munkájával nyújtott hozzájárulásával – ezt a „kalkulációt”, bár csak ösztönösen, számos családban elvégzik, s a feleség otthonmaradása így racionális döntés lehet.”

http://3sz.hu/sites/default/files/uploaded/frey_maria_-_munkaero-piaci_valtozasok_nemek_szerint_foglalkoztatasi_hivatal_kutatasi_foosztaly_2006._februar.pdf