Szerencsés, akit legalább egy igaz barát végigkísér az élet küzdelmes viharaiban. Mert mindig van/lesz, aki meghallgasson (vagy ha arra van szükség, egyszerűen csak velünk együtt hallgasson), segítő kezet nyújtson, vagy épp osztozzon az örömeinkben. Kisgyerekes anyukaként azonban sokszor nemcsak magunkat, hanem a baráti kapcsolatainkat is hajlamosak vagyunk elhanyagolni. Ezzel tulajdonképpen megint csak saját magunkat soroljuk a prioritási lista végére, mivel testi-lelki jóllétünk nagymértékben függ szociális, ezen belül baráti kapcsolataink minőségétől. Egy őszinte, mély és tartalmas baráti kapcsolat – ahogyan egy párkapcsolat is – természetesen képes túlélni egy-egy  “hullámvölgyet”. A barátság egyik lényeges alapját képezi ugyanis a megértes és a türelem; ne feledjük azonban, hogy a kölcsönösség is.  Baráti kapcsolataink – mint ahogyan a párkapcsolatunk – is bőségesen meghálálják tehát a beléjük fektetett energiát.

Milyen erőforrásokat képes mozgósítani a barátokkal közös időtöltés?

Már önmagában az a tény, hogy tudjuk, van akire számíthatunk egy-egy nehezebb pillanatban vagy élethelyzetben, komoly stressz-csökkentő hatással bír. Ha problémáink adódnak, egy őszinte barát figyelme aranyat ér. Sokszor ugyanis már az oldhatja a feszültséget vagy képes más perspektívába helyezni egy-egy problémát, ha “kibeszélhetjük” magunkból. Ha ehhez még hozzávesszük egy-egy jóízű, közös baráti nevetés lelkünkre és immunrendszerünkre gyakorolt kedvező hatását, nem kétséges, hogy megéri időnként kiszakítani magunknak egy-két “barátnőzős” órát a pelenkázós, sokszor enervált hétköznapokból. Ezért is kellene minden alváshiányos, izolált kisgyerekes anyukának – természetesen az alvás és egyéb kikapcsolódási lehetőségek mellett – “receptre felírni” a barátnőkkel való rendszeres találkozást, ami számos konkrét pozitív hozadékkal is bír:

1. Újra húszévesnek érzed magad (már ha épp nem annyi vagy, hanem egy kicsit már több...), és képes vagy ugyanúgy, ugyanannyit nevetni (akár ugyanazokon a sztorikon is), mint akkor. Ez jelentős mennyiségű plusz energiával tölt fel (amit aztán a gyerkőcök rekord idő alatt le is merítenek majd, de sebaj) és rájössz, micsoda szuper “megújuló energiaforrások” is a barátaid.
2. Figyelmes és megértő hallgatóságra lelsz, akikkel hasznos és tartalmas beszélgetéseket lehet folytatni (a játszóteres “eszmecserékre” sokszor sem az előbbi, sem utóbbi nem jellemző, mivel az anyukák figyelmének jelentős részét leköti a gyerekek tevékenységének folyamatos monitorozása).
3. Hátradőlhetsz és nyugodt körülmények között elfogyaszthatsz egy kávét/süteményt (esetleg egy ebédet) anélkül, hogy közben valamelyik gyereknek épp pisilnie vagy kakilnia kellene.
4. Rájössz, hogy nélküled is teljesen jól elvannak az – egyébként is egyre inkább önállósodó – kis energiabombák. Persze közben folyamatosan azon aggódsz, vajon kap-e időben enni-inni a gyerek, kicserélték-e a pelusát, esetleg még telefonálsz is egyet, hogy megnyugtasd magad (persze hogy kapott, persze hogy kicserélték...).
5. A problémáid egy része “relativizálódik”: hálát érzel például azért, hogy egyelőre “csak” az ovis, nem pedig iskolás/kamaszkori kihívásokkal kell megbirkóznod. Rájössz arra is, hogy nem csak neked okoz gondot a gyerekek mellett a lakás rendben tartása, sőt, a többiek beszámolója alapján tudatosul benned, hogy a helyzet ennél sokkal rosszabb lesz, ha lejár a GYED/GYES, és visszamész dolgozni.
6. Felismered, hogy nem csak neked sokasodnak az évek előrehaladtával az egészségügyi problémáid; nem csak neked fáj a hátad, derekad, hullik a hajad, romlik a memóriád stb. Nem vagy egyedül e téren sem...

Plusz egy érv: Rájössz, hogy nem csak a te férjed húzza-halasztja az elromlott dolgok megjavítását, sőt. Tulajdonképpen egész rövid idő alatt megszereli, ami igazán sürgős vagy fontos.

Márai azt mondja: “nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.” Vigyázzunk hát ezekre az értékes kapcsolatokra;  legyünk  hálásak a sorsnak a barátainkért és azért, hogy bármilyen régen találkoztunk is utoljára, akkor is ugyanúgy tudjuk folytatni a beszélgetést, mintha épp tegnap hagytuk volna csak abba...

Széll Natália

Közgazdász, blogger trainee

Elindult az Elég jó anya weboldal, csatlakozz Fb oldalunkhoz!