2018. sze 24.

Én erre egyszerűen képtelen vagyok!

írta: SzEGy
Én erre egyszerűen képtelen vagyok!

hands-600497_640.jpg

Azt mondom, képtelen vagyok rá, de valójában sokkal inkább azt értem ez alatt, hogy az előttem tornyosuló feladatot, munkát túl nehéznek (az én erőmet meghaladónak és véletlenül sem kihívásnak) látom, ezért ki akarom kerülni. Esetleg meg sem akarom próbálni. Inkább indulásból feladom. Nem tudom, nem értem, nem emlékszem, hogyan is kéne megoldani, de nem is akarom rászánni az időm, sem az elemzésre, sem erre a feladatra. Ennyi hozzáfűzés után jogosan gondolkoztat el, vajon itt a képesség szót tényleg a saját jelentésében használjuk, tudásfajtát értünk alatta, ami valamilyen aktivitást tesz lehetővé a birtoklója számára, és én pont most ismertem be, hogy nekem ebből pillanatnyilag nincs elég?

„Bizonygasd saját korlátaidat, s bizony, szert teszel rájuk.”[i]

Talán, ha tovább hallgatnánk az ezeket követő gondolatokat világosabbá válna, hogy itt nem egy alapvető, általános gondolkodási képesség meglétének a mérlegeléséről van szó. „Nem versenyzek! Nem ér a nevem! Hagyjuk, te győztél! Tessék, örülj neki (ha tudsz) és menjünk tovább!”

Ezekkel együtt, már szinte biztosak lehetünk benne, hogy egyáltalán nem egy képességem mérete vagy hiánya az, amit a másik számára jól hallhatóan jelzek. Sőt éppen nem is az ezekbe vetett bizodalmam a téma, ami egyébként szintén rengeteg hétköznapi galibát okozhat.

„Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”[ii]

Azt szokták mondani, hogy az értelmi képességek vannak a legigazságosabban elosztva ezen a világon.

Hiszen az emberek többsége, teljesen figyelmen kívül hagyva a Gauss görbén ábrázolt normál eloszlást[iii], nemcsak, hogy úgy véli, neki éppen ebből pont elegendő jutott, hanem egyenesen azt is tudni véli, hogy ezen a téren a társainál bőven jobban el van eresztve.

Nem vagyok képes rá? Ugyan ki mondta? Írásban is adná? Most jelentkezzen az, aki egy lehetetlen, nehéz, embert próbáló szituációban nem lepte meg önmagát is azzal, hogy mi mindent bevállalt és mennyi addig elképzelhetetlen dologra lett hirtelen képes!

Peck szerint[iv], mindenki képes bármilyen hétköznapi feladat, probléma megoldására, feltéve, hogy rászánja a kellő időt az elemzésre, a megfelelő megoldások keresésére és a kivitelezésre. Természetesen közel nem ő az egyetlen, aki erre a következtetésre jutott:

„Van egy ima, amit minden embernek ismernie kellene.

A szövege egyszerű: hiszek magamban!”[v]

world-3258866_640.jpg

Miért látjuk mégis, bárhová nézünk a félrehajított tárgyakat – a szétszaladt cipzárt a melléhajtott menetet, a rosszul egymásba rakott, machinált, az egy mozdulattal szinte tönkre tett, kukába kívánt, vagy már el is hajított (bár nem selejt, nem olcsó és nem is kínai koppincs), alig használt hétköznapi tárgyainkat? A földhöz, asztalhoz vágott, bosszantóan, makacsul ellenálló, engedetlen tárgyak sorolását jobb félbe hagyni, mert ez a lista garantáltan végtelen.

Persze lehet valami egyéni abban, hogy milyen tárgyakkal küzdünk gyakrabban. Van olyan, akinek szinte kezelhetetlen a távirányító (némi malíciával* szólva, egyesek számára minden szerkezet bonyolult, amin egynél több gomb van), mások kezében a zárak és kilincsek makrancoskodnak menetrendszerűen, némelyek a gurtnikkal, gombokkal, függönykarikákkal állnak háborúban, míg páran az engedetlen fiókokkal küzdenek[vi].

A továbblépés reményében viszont jobb lesz, ha nem a tárgyaknál időzünk, hanem a képességeket választjuk szét ügyesen a hajlandóságtól, annál is inkább, mert ennek az utóbbinak a megléte igen sebesen ellenőrizhető. Kevésbé valószínű, hogy a gyermekünk hajlandó szembenézni az aktuális problémájával, ha látjuk a szoba sarka felé repülni az összegubancolódott fűzőjű cipőt, a formába rosszul beszorult puzzle darabot vagy a matek füzetet a házi feladat írás kellős közepén.

Miért kötöttünk ki a gyerekek példájánál? Nyilván azért, mert nem szeretjük állandóan vizslatni a tükröt. Ettől függetlenül a szomszéd szobából, a garázsból, a műhelyből felhangzó cifra káromkodás vagy szűnni nem akaró dohogás éppen úgy jelezheti, hogy Apa egy momentán megoldhatatlannak tűnő problémával szembesült. Míg ha a konyhából, vagy a varrógép mellől szállnak, ívelnek lendületesen a téren át a tárgyak, és hallatszik a nyomdafestéket szinte lepergető népiesen tarka kanyarítás, hát tudhatjuk, hogy alighanem Anya is.

Innen esetleg az is sejthető, milyen mintát követve lesz abból a rengeteg tökéletes, mindent tudó, egyre többre képes kisgyermekből, zseniálisan tehetséges óvodásból az a sok bátortalan, feladatkerülő és „képtelen” iskolás vagy fiatal.

building-2595135_640.jpg

Itt már nem az a kérdés, hogy van-e egy adott dolog elvégzéséhez elegendő képességünk, sokkal inkább kétséges az akaratunk, a hozzáállásunk, a szándékunk, a hajlandóságunk megléte.

Az elharapódzó, mindenhová beférkőző szemlélet, hogy ha nem ugorjuk át toronymagasan a lécet, akkor jobb is, ha kikerüljük, mert még tán levernénk. Pedig...

„ Csak az nem követ el hibát, aki nem csinál semmit.”[vii]

Mintha mostanság a gyakorlás a szükségszerűen vele járó hibákkal és kudarcokkal együtt direkt szégyenletes lenne, vagy mintha a sikeres többiekkel egyenesen veleszületett volna az a bizonyos cizellált, ragyogóra csiszolt képesség.

Később pedig az jöhet, hogy anya szeme fénye neki se fut, egyre kényelmesebb, lassan a fészekbe ragad, majd az önellátását is kiadná már gebinbe, nehogy még megerőltetődjön, bár az ehhez megkívánt erőfeszítés többszörösére is simán képes lenne, önmagát rászorítva.

Nem volna baj, ha észben tartanánk, hogy vannak az életben általános szabályok.

Az evolúció folyamatából rendre (az emberiség áldásos, áldatlan közreműködésétől függetlenül) kezdettől kihullnak azok a fajok, amik képtelenek a változáshoz való alkalmazkodásra.

network-3537401_640.jpg

Ami képtelen a változásra, az életképtelen.

Az emberi faj éppen a hatalmas alkalmazkodóképesség és a rendkívül széles határok között mozgó tűrőképesség miatt tudta pólustól pólusig belakni és benépesíteni a Földet. A hihetetlen alkalmazkodóképesség része az az extrém rugalmasság és tanulékonyság, ami bolygónk legsikeresebb főemlősévé tett minket.

„Képes vagy a lehetetlenre, mert az elképzelhetetlenen mentél át.”[viii]

 

  

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus

 

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

 

*Malícia - latin eredetű szó, jelentése csípős gúny, kajánság, rossz májúság, rosszindulat.

[i] Richard Bach: Illúziók, ford.: Simóné Avarossy Éva, Révbíró Tamás, 7. fejezet, Édesvíz Könyvkiadó Kft. 1992.

[ii] Henry Ford

[iii]A Gauss-féle normál eloszlás függvény lényege, hogy a nagy tömegű minta a mért tulajdonságok terén ún. harang-görbét ad ki. Eszerint a tulajdonságok szélső értékei mindkét oldalon a minta egyre kisebb százalékára jellemzőek, míg a minta (populáció) többségét a tulajdonságok középértékei jellemzik. Például, a népességben nagyon kevés 2 méternél magasabb és 1 méternél kisebb ember van. Az embere többsége 150-170 centiméter magas. Az értelmi képességek terén is hasonlóan rajzolható meg a görbe. Ha az átlagos IQ(intelligencia hányados/quociens) 100-nak tekintjük, akkor a népesség 34,4 -34,4 százaléka tartozik a normális tartomány alsó-illetve felső mezőjébe. A 130 IQ felettiek a kivételes képességűek, a 145 felettiek a szuperértelmesek, Magyarországon minden ezredik ember. 160-as IQ-val hazánkban mintegy 300 ember rendelkezik, s végül, az ún. ötszörös szórásba, azaz az ötödik, a 175 feletti kategóriába összesen három fő tartozik. E téren a férfiak és a nők között különbségek vannak. A nők a középső tartományokban erősek, azaz kevesebb a kiemelkedő képességű, de egyúttal kevesebb az értelmi fogyatékos, mint a férfiak körében. Forrás: www.art.pte.hu, Czeizel Endre előadás

[iv]Dr. M. Scott Peck: A járatlan út – A szeretet, a hagyományos értékek és a szellemi fejlődés új pszichológiája, Park Könyvkiadó, Hétköznapi pszichológia sorozat, 2001. Budapest

[v] Manna Owell

[vi] Akár csak A bátyám cipőjében (Loving Leah, 2009.) című film hősnője

[vii] „The only man who makes no mistakes is the man who never does anything” Theodore Roosevelt

[viii] „You can do the impossible because you have been through the unimaginable.” Christina Rasmussen

Szólj hozzá

evolúció gyereknevelés képesség probléma megoldás hajlandóság mintakövetés alkalmazkodóképesség