2018. sze 30.

Az érzelmi intelligencia öt eleme

írta: Éva28
Az érzelmi intelligencia öt eleme

bus-stop-1516549_1280.jpg

Talán már nem csak a romantikus regények lapjain elfogadott az a tény, hogy az értelem és érzelem kettőssége minden területen, még az egzakt tudományok esetében is érvényesül.

Egyre jobban megértésre találnak a lelki tényezőkből, az érzelmeinkből fakadó faktorok, megértjük, hogy az érzésekre, az intuícióinkra hallgatni nem a gyengeség jele, hanem sokszor inkább a kreativitást, a nyitottságot, a pozitív hozzáállást jelentik.

Sokszor írtunk már az érzelmi intelligenciáról, arról, hogy egyre világosabbá válik a képlet, miszerint az életben való boldogulás egyre inkább ennek a faktornak a függvénye, mint a születési adottságként kapott intelligenciáé, vagy a tanult, kognitív tudásé, tapasztalatoké. A csúcsok csúcsa természetesen az, amikor valaki mindkettővel jól áll: akkor jó esélye van a boldog emberi kapcsolatokra, a sikeres szakmai boldogulásra, karrierre és a tudatos, kerek, kiteljesedett életre. És itt semmiképp sem csak a kiemelkedő, világraszóló sikerekre gondolunk, ehhez nem kell egyetemi végzettség, nem mérhető gazdagságban, ez más formákban jelentkezik.

A korábbi blogbejegyzéseink is bizonyították, hogy a téma időszerű és érzékeny. Részemről a legfontosabb tapasztalata az volt, hogy a reakciók egyértelműen bizonyították, van mit keresni ezen a téren közelebbi és távolabbi környezetünkben egyaránt (és itt nem csak a blog-olvasókra utalok), illetve nagy a felelősségük azoknak, akiktől vesszük, kapjuk a mintákat. Már csak egy kis tudatosítás, odafigyelés, felelősségvállalás rengeteget segíthetne.

gulls-2662550_1280.jpg

Ha az a kérdés, mit kellene elsőként tudatosítani, mire kellene felnyitni az emberek szemét, akkor az érzelmek fontosságát emelném ki. Nem is biztos, hogy tudatában vagyunk sokszor, érzelmeink általános és aktuális állapota mennyire befolyásolhatja működésmódunkat, gondolkodásunkat, hosszabb távon pedig egészségünket, boldogságunkat.

Biztos ismerős az az érzés, amikor egy nap érzed, ma valahogy minden olyan simán megy, nem akadsz fenn semmin, mindenki kedves hozzád, a főnök is normálisabb, mint máskor. Könnyen lehet, hogy reggel egy apró élményed indította el ezt a folyamatot, ami talán akkor nem tűnt nagy jelentőségűnek, de megajándékozott egy olyan érzéssel (elégedettség, vidámság, a jó világba vetett hit, kedvesség stb.) lelkiállapottal, ami benned maradt és valamilyen módon sugárzott belőled. Ezáltal másokra te magad is ilyen hatást gyakoroltál és valószínűleg magadnak köszönhetted, hogy pozitívan reagáltak rád mások, nem vettél észre negatív jeleket (nem voltál rájuk vevő ebben az állapotodban) és egyszerűen 'megfertőzted' vele a környezetedet is.

Erre az egymásra hangolódásra, ennek titkára már Edgar Allan Poe, a XIX. század első felében élt, fantasztikus életművet maga után hagyó amerikai költő is ráébredt, és így fogalmazta meg:

„Ha szeretném kideríteni, mennyire jóságos vagy gonosz valaki, vagy épp mit gondol abban a pillanatban, igyekszem saját arckifejezésemet minél pontosabban az övéhez igazítani, aztán pedig várom, milyen gondolatok vagy érzések támadnak a fejemben vagy szívemben, amelyek leginkább megfelelnek annak a kifejezésnek.”

heart-3139229_1280.jpg

De miért kell egyáltalán belelátni valakibe, miért kell megértenünk egymást és miért kell egyáltalán törődni egymással, kommunikálni, ha nincs hozzá kedvünk, miért nem élhetünk másoktól függetlenül?

Valójában élhetünk, csak akkor számolnunk kell azzal a következménnyel, hogy egyedül maradunk, nem fogadnak be a különböző közösségek és elmagányosodunk (még akkor is, ha fizikailag nem egyedül élünk), kiégünk.

A nagy kérdés: honnan ismerszik meg, hogy valakinek magas az érzelmi intelligencia szintje (EQ-ja)?

Több összetevője van, azon belül is több megjelenési formája.

Ha szeretnénk tudni, milyen magas a saját EQ-nk, vagy meg szeretnénk érteni, mikben nyilvánul meg ez a tulajdonság, akkor a következő öt terület feltérképezését javaslom:

  1. Kapcsolatok, kommunikáció - Általában milyenek az emberi kapcsolataid, milyen könnyen kommunikálsz másokkal, át tudod-e adni a mondandódat őszintén, játszma-mentesen másoknak.
  2. Empátia - Mennyire vagyunk empatikusak másokkal, mennyire tudunk együttérzőek lenni, ráhangolódni másokra akkor is, ha nem áll érdekünkben.
  3. Önazonosság, hitelesség - Mennyire magabiztos, önazonos az egyéniségünk, egyáltalán, van-e hiteles, saját értékrendszeren alapuló, többé-kevésbé következetesen működő egyéniségünk. 
  4. Alkalmazkodó képesség - Mennyire tudunk alkalmazkodni a változásokhoz, hogyan tűrjük, hogyan kezeljük a stresszt, tudunk-e a saját hibáinkból tanulni.
  5. Kreativitás, pozitív hozzáállás, nyitottság - Mennyire vagyunk kreatívak, mennyire pozitív a hozzáállásunk az élet kihívásaihoz, milyen a problémamegoldó képességünk.

Ha ki kellene emelni egyetlen tényezőt a fentiek közül, talán az empátia lenne az, amire én voksolnék. Egyrészt nem is választhatóak el egymástól mereven ezek a tudások, érzékenységek, kompetenciák, másrészt én úgy gondolom, az empátia az alapja a többinek.

Nekem nagyon tetszik Daniel Goleman megfogalmazása, aki az empátiát úgy értelmezi, az nem más, mint egyfajta biológiai társastánc. Valahogy így:

Kutatások sora bizonyította, hogy csupán a testtartásból, testbeszédből, arcjátékból kiindulva érzékelni tudjuk egymás érzelmeinek állapotát. Tehát ha valakire rá akarunk hangolódni, vagy szándékaink ellenére, mondjuk annyira érzékenyek vagyunk, hogy akaratunk ellenére ráhangolódunk, akkor talán észre sem vesszük, hogy azzal kezdődik a dolog, hogy átvesszük, utánozzuk a másik testének megnyilvánulásait. Aztán jön az érzés is.

Érdekes, hogy állítólag negatív érzések, például a harag esetében ez a hatás jobban érvényesül! Ha ez igaz, akkor gondoljunk bele, milyen kártékonyak a negatív üzenetek, negatív érzelmek! 

hamburg-1508635_1280.jpg

Jó lenne, ha tudnánk magunkat látni kívülről és észlelhetnénk (sokszor észleljük is, más kérdés mennyire tudatosodik), ha a másik ránk akasztja a saját negatív érzelmi állapotát! Ha csak annyit mondok, gondolkozz el rajta, milyen hatással lehet a gyerekre, amikor a tanár idegesen, stresszesen megy be az osztályba, vagy milyen hatással van rád, ha a párod zaklatottan ér haza a munkából, vagy a gyereked dühösen, táskáját a sarokba dobva lép be az ajtón... a gyűlöletkeltő óriásplakátokról nem is beszélve.

Tehát jó ha tudjuk, a ránk ragadó érzelmek komoly következményekkel járnak, járhatnak. Mi lenne, ha ezt jó irányba fordítanánk, ha ezzel a tudattal élnénk az életünket?

Mi lenne, ha le lehetne csavarni a közéletben uralkodó negatív érzelmeket, ha változtatni tudnánk a minket bombázó hírek szóhasználatán és stílusán, ha az üzeneteket eltolhatnánk pozitív irányba?! Képzeljétek, milyen érdekes lehetne, ha ezt ki lehetne próbálni egy országban?! Nálunk! Ha az lenne a cél, hogy a negatív érzelmek helyett pozitív érzelmekhez juttassák a társadalmat. Persze csak amennyire ez lehetséges, reális. Érdekes lenne megvizsgálni, látni, mi volna a következménye, miben mérhetnénk a hatását?! Vidáman beszélgetnénk idegenekkel a villamoson? Több gyerek születne? Megnőne a termelés hatékonysága, magasabb lenne a GDP? Segítenénk hazavinni a szomszéd néni szatyrát? Sőt, áthívnánk őt egy kávéra? Utcabálokat szerveznénk? Szívesen megnézném!

Az, hogy az érzelmi intelligencia fejleszthető, már régóta tudott, könyvtárnyi irodalma van, programok, szakértői portálok tömkelege hirdeti.

Ha csak ezt az egy gondolatot elteszed magadnak, elviszed magaddal, hogy megpróbálod figyelni, kinek milyen érzelmi állapotát veszed át, te mit sugárzol magadból, mennyire vagy megértő a másikkal szemben (hisz lehet, hogy az ő lelkiállapotáért sem ő a felelős), akkor TE már megtetted az első lépést.

 

Koskovics Éva

coach

 

www.kokart.hu

www.treevision.org

 

Felhasznált irodalom:

Daniel Goleman: Társas intelligencia /Az emberi kapcsolatok új tudománya/

Stephen Neale, Lisa Spencer-Arnell és Liz Wilson: Érzelmi intelligencia coaching

Szólj hozzá

érzelem kreativitás empátia coaching EQ coach co