Az előző részben írtam arról, milyen dolgok akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy megéljük azt a bizonyos flow érzést, egyáltalán, honnan tudhatjuk, hogy abban, igazi flow-ban vagyunk.

Itt olvashatjátok.

Mivel nálam sokszor kapcsolódik a flow a természethez, nagyon szeretek kinn lenni, sportolni, kirándulni, sétálva beszélgetni, egyedül menni az erdőben és kitalálni egy-egy új program, tréning kunsztjait, fotózgatni közben, ezért most saját (friss) fotókkal illusztrálom a mai blogbejegyzésemet. Hátha másoknak is kedvet csinálok a májusi erdőhöz, réthez. Nincs is annál szebb! Legfeljebb az őszi. Meg a nyári zápor utáni. Na és a havas téli...

Hol kezdjük el a rossz útra térést?

Amennyire meg tudom ítélni, sokunknál az a gond, hogy annyira mechanikusan és az elvárások mentén működünk, dolgozunk, éljük a mindennapjainkat, hogy fel sem merül bennünk, vajon:

• jól szervezzük-e a dolgainkat, a feladatainkat? a szívünk is benne van-e azokban a témákban, amikkel foglalkozunk, vagy inkább csak az eszünk, a kötelességtudatunk irányít?
• szakítunk-e időt arra, ami örömöt okozhatna, ami energetizálhatna, ami építhetne minket?
• vannak-e más lehetőségeink azokon túl, amelyekkel élünk?
• szeretnénk-e kicsit kimozdulni a megszokásokból, egy kicsit is elmozdulni egy tartalmasabb, egy örömtelibb, egy jobb élet irányába?
• na és ha igen (az előzőre a válasz), akkor hajlandóak vagyunk-e bármit feláldozni ennek érdekében, vagy tenni érte, dolgozni érte valamennyit?

Más lehetőség?

Ha úgy érzed, lenne itt tennivalód, és érzed magadban az elszántságot is, akkor nem olyan nagy ördöngősség tettekre váltani ezt. Persze sok módja lehet az elindulásnak. Kereshetsz egy szakembert, megkérheted valamelyik hozzátartozódat, segítsen, beszélgessen veled róla, mit kellene másképp csinálnod, ő hogy látja, mi lehet a problémád hátterében (persze senki nem láthatja jobban nálunk magunknál, csak épp mi vagyunk sokszor a legnagyobb akadály magunknak, mert nem akarjuk elfogadni, meglátni a nyilvánvalót).

Ránézhetnél esetleg más perspektívából, más szemszögből a dolgaidra, ráfókuszálhatnál a fő témáidra, a kedvenc tevékenységeidre, vagy azokra, amelyek sok idődet elrabolják! 

Kezdetnek elég lenne, ha például vezetnél magadnak egy nyilvántartást, mondjuk esténként leírnád a következőket:

• mi volt a mai nap legjobb eseménye?
• volt-a aznap valami érdekes, valami izgalmas a napodban?
• mi az, amit nem kellett volna ma megtenni, amire kár volt időt pazarolni?
• mire vagy büszke a mai napból?
• mi keltette fel leginkább ma az érdeklődésedet?
• mit élveztél legjobban a napban, mi volt a legjobb pillanata a napnak?
• kivel voltál leginkább harmóniában, kitől kaptál valami jó visszajelzést?
• te kinek adtál valami jót?
• mit tettél ma azért, hogy elégedettebb lehess magaddal?
• amikor kiléptél kicsit a komfortzónádból, mertél kicsit bátor lenni
• mit vársz a holnaptól, mi lesz a legjobb a holnapi napban?

Ha ezt csinálod néhány héten át (ne izgulj, ha egy-két nap kimarad, senki nem fogja számonkérni rajtad, nem kell ezen görcsölni semmiképpen!), rendezz aztán egy leltározós napot és csinálj egy számvetést, aminek a végeredménye valami ilyesféle lista kellene legyen:

• mi az a tevékenység, amivel túl sok időt töltök
• mi az, amivel túl keveset
• mi az, amit nem szeretek annyira, de kis módosítással akár több élvezetet is találhatnék benne (pl. főzés közben zenét hallgatni, takarítás utánra eltervezni valami jó kis jutalmat magunknak, vagy munkában minden nap a legnehezebbel, legkevésbé kedvelt feladattal kezdeni)
• mi az, ami legjobban feltölt, amiben a legtöbb örömömet lelem
• ki az, aki a legjobb hatással van rám
• ki az, aki leszívja az energiámat
• mi az, amit tanulnom kellene, amire több időt kellene szánnom, amiben tovább kellene fejlődnöm, amivel érzem, lenne még dolgom
• mi az a kreatív terület, ahol érdemes lenne továbblépni
• mivel és hogyan jutalmazhatnád magad rendszeresen, időnként

És mi lehet a baj a flow-val?

Akinek pedig már régen megvan a saját flow-ja, figyeljen oda, idővel sajnos – azt tapasztaltam – túlságosan is bele tudunk ragadni a magunk flow-jába és néha lehetnek káros mellékhatásai is a dolognak. Ilyesmire gondolok például:

• elhanyagoljuk társas kapcsolatainkat (ne iratkozzunk azért ki az emberek közül, mert nagyon szeretünk valamit csinálni!);
• nem figyelünk a testünkre, annak üzeneteire (elgémberedünk, nem mozgunk közben eleget – egy ideig nem vesszük ezt észre, de aki már megélt egy-két gerincproblémát, izületi témát, azok tudják, miről beszélek…);
• kicsit ’együgyűvé’ válhatunk, ha más dolgokra nem szánunk kis időt, egergiát. Talán fel sem merül bennünk, de az egyéb tevékenységek hatására - sokszor épp azoktól, azokból inspirálódva - lehetünk még kreatívabbak, még jobbak abban a nagy kedvencben is.

Szóval, összességében biztos, hogy örülhet, aki időnként flow-ban tud működni, aki megtalálta magának azt a dolgot, ahol meg tudja élni ezt az érzést. Aki még keresi, tartson ki, megéri!

Aki keres, talál!

Koskovics Éva

www.kokart.hu

www.treevision.org