2020. feb 14.

5 tipp, hogy hosszú távon megőrizd a párkapcsolatod

írta: SzabóElvira
5 tipp, hogy hosszú távon megőrizd a párkapcsolatod

A szerelem hajnala egyszerre könnyű és nehéz. Izgalommal várjuk, mit hoz a következő találkozás, gondolataink újra és újra a kedvesünk körül kalandoznak, de néha nehéz lehet megélni, ha nem értjük, egy-egy gesztusával mire célzott a másik. Aztán ha a szerelemből párkapcsolat lesz, egy idő után azt tapasztalhatjuk, hogy egyértelművé válnak a dolgok. Talán túl egyértelművé… De törvényszerű, hogy így legyen, vagy megőrizhető a pezsgés? Az alábbiakban olyan dolgokról lesz szó, amelyekre figyelve megvalósítható a hosszú távú párkapcsolat.

couple_bouquet_1.jpeg

Szenvedélyes szerelem és társszerelem

A pszichológusok a szerelem többféle típusáról beszélnek. Míg a párkapcsolat elejét szenvedélyes szerelem jellemzi, amikor a felek magas hőfokon égnek és epekednek egymásért, addig egy idő után a lángolás és a nagy izgalom helyét átveszi a mély intimitás és elköteleződés egymás iránt – vagyis a társszerelem. Nem arról van szó tehát, hogy az érzelmek csökkennek, hanem arról, hogy a nagy hév helyét meleg bensőségesség veszi át. A kezdeti izgalom helyén, ami abból fakad, hogy nem ismerjük a másikat és minden találkozás újat hoz, megvalósulhat az, hogy az évek során egyre mélyebb rétegek tárulnak fel a másik személyiségéből, és új területekre indulhatunk együtt a közös úton.

Ez az átalakulási folyamat természetes, ám ahhoz, hogy végbe tudjon menni, ne kialudjon a lobogás, hanem tartós lánggá alakuljon, folyamatosan dolgozni kell a kapcsolaton. A tartós párkapcsolat titka éppen az, hogy látszólag kényelmesnek tűnik, mégsem szabad belekényelmesedni – folyamatosan ápolni kell. Lássuk, hogyan!

facade-597170_1920_1.jpg

1. Próbáljatok ki együtt új dolgokat!

A jó dolgok fénye nem azért kopik meg, mert egy idő után már kevésbé jók, hanem azért, mert kialakul a megszokás és természetesnek vesszük őket. Hiába nem jutott évezredeken keresztül tömegek számára meleg szoba télen az európai kontinensen, most, hogy ez nagyon sokak számára elérhető, természetesnek vesszük, és nem jut eszünkbe hálásnak lenni ezért. Pedig a nagyszerűsége mit se csökkent. Valahogy igy van ez egy kiegyensúlyozott párkapcsolattal is – vannak, akik amiatt panaszkodnak, hogy nincs ugyan veszekedés, de úgy igazán nagy extrák sincsenek benne. „Langyos víz”, szokták mondani.

A jóhoz való hozzászokást Sonja Lyubomirsky hedonikus adaptációnak nevezi. Szerinte természetes, hogy ez bekövetkezik, de ellensúlyozhatjuk, ha tudatosan gondoskodunk arról, hogy a megszokott mellé valami újdonságot csempésszünk.

Új színt és izgalmat hozhat egy régi és stabil párkapcsolatba, ha kipróbálunk valami újat a párunkkal. Például beiratkozunk közösen egy tánctanfolyamra, vagy elutazunk egy olyan helyre, ahol azelőtt nem jártunk, netán elmegyünk együtt íjászkodni, vagy beiratkozunk egy főzőkurzusra.

woman-with-yellow-backpack-standing-on-hanging-bridge-with-1157393.jpg

2. Legyenek szertartásaitok!

Az újdonságok beiktatása mellett érdemes az állandóságot, a közös élet stabilitását kifejező szokásokat is beiktatni – és nem úgy, hogy „közösen éljük a szürke hétköznapokat”. Érdemes kitalálni közös rítusokat, apró szertartásokat, amelyek kötődhetnek akár az évfordulókhoz vagy az év egy adott szakához, így adva hangsúlyt annak, mennyit számít a közösen eltöltött idő. Vannak, akik minden évben úgy ünneplik az évfordulójukat, hogy elmennek egy jó étterembe; mások elkirándulnak arra a helyre, ahol megismerkedtek vagy ahol összejöttek. Sok párnak van egy kedves helye a természetben, ahova minden nyáron elzarándokolnak kettesben, megint mások kiválasztják a kedvenc fürdőjüket, ahova legalább egy évben egyszer elmennek. De kellemetlen kötelesség helyett közös szertartássá emelhető a nyári befőzés vagy a tavaszi virágültetés – amennyiben a párunkkal végezzük.

bike-lover-1310416.jpg

3. Beszélgessetek!

Egy párkapcsolat minőségét alapvetően az határozza meg, hogy a pár hogyan tölti a közös időt. Ezen belül pedig egy párkapcsolat minőségéről sokat elárul az, hogy miről beszélgetnek egymással a pár tagjai. Stephen Karpman az alábbi beszédtéma-kategóriákat alkotta meg, amelyek jellemzők a párokra:

  • Külön kategóriaként jelenik meg az, amikor a pár két tagja visszahúzódik, és nem töltenek időt egymással.
  • A párok a rendelkezésükre álló időt kitölthetik egyszerű, hétköznapi kommunikációs rítusokkal. Ez esetben meghatározott forgatókönyv szerint beszélgetnek: az időjárásról, vagy arról, hogy mi legyen vacsorára. Ide tartozik az is, ha megkérdezik egymástól este, hogy telt a napjuk, de mindketten kiszámítható választ adnak, és nem indul el belőle érdemi beszélgetés.
  • Az előzőnél magasabb szintet képvisel, ha társalgást folytatnak egymással az őket érdeklő témákról: arról, hogy mi a helyzet a gyerekekkel, mi történt az ismerősökkel, társadalmi ügyekről és hasonlókról.
  • A közös idő és kommunikáció részét képezhetik a játszmák is. Meglepő lehet, de ez magasabb szintet képvisel az előzőhöz képest, mert a játszmákban már megjelennek az érzelmek – míg az előző szinten, a társalgás szintjén az érzelmek nem igazán vannak jelen. Tehát a játszmákban ott vannak az érzelmek – csak épp rejtve. Amikor a beszélgetések során olyan mondatok hangzanak el, hogy „Mennyi mindent megtettem érted!”, „Én csak segíteni próbálok”, „Ha te nem lennél, akkor…”, az bizony játszma. Ezek mögött a mondatok mögött ott rejlik a másik elvesztésétől való félelem és a kontrolligény (a kettő többnyire összefügg). Az érzelmek jelen vannak, de gyenge az érzelmi tudatosság. (Arról, hogy mely mondatok elhangzása esetén lehet játszmára gyanakodni, ebben a cikkben írok.)
  • A felek közötti kommunikáció legmagasabb szintjét az intimitást elősegítő kommunikáció képviseli: ekkor a felek őszintén képesek beszélni a másikkal az érzelmeikről és a szükségleteikről, és arra is tudnak reflektálni, hogy merre tart a kapcsolatuk. Az ilyen kommunikáció előfeltétele annak, hogy összehangolják az igényeiket és egy irányba haladjanak, illetve tudják, mi zajlik a másikban.

couple_bench_argument_1.jpeg

Az, hogy a fenti kategóriák milyen arányban egészségesek, páronként változó. Valójában a pár két tagjának időről időre a visszahúzódásra is szüksége van, vagyis arra, hogy én-időt szenteljenek maguknak – viszont ha az egész párkapcsolatra ez jellemző, vagy ha a pár két tagja nagyon eltérő mennyiségű saját időt igényel, az súlyos gond lehet. Néha jólesik csak úgy „a semmiről beszélgetni”: az időjárásról vagy az új kávézóról, ami a környéken nyitott. Ha az érzelmek kerülnek terítékre, az intimitást elősegítő őszinte kommunikáció egyértelműen jobb a játszmázásnál.

Összességében elmondható: a tartós párkapcsolathoz elengedhetetlen, hogy őszintén tudjunk beszélni az érzelmekről, találjunk közös beszédtémát az élet dolgaival kapcsolatban, és megtaláljuk a közös nevezőt abban is, hogy mennyi visszahúzódásra, én-időre van szükségünk.

lovers-faces-1428976.jpg

4. Adjatok egymásnak empátiát és érzelmi támogatást!

Miért is vágyunk társra? Többek között azért, hogy ne egyedül kelljen kiállnunk az élet viharait. Ahhoz, hogy valóban társsá váljunk egymás számára, és valóban együtt haladjunk a közös úton, elengedhetetlen, hogy érzelmileg jelen legyünk a másik számára, ha szüksége van ránk, és ösztönözzük egymást a terveinkben és törekvéseinkben. Nem tanácsokat kell osztani – főleg, ha másik nem is kérte –, hanem meghallgatni és együttérezni, amikor baj van; ha pedig a másik valami nagy és fontos dologba szeretne belevágni, akkor bátorítani, (nem pedig lenyesni a szárnyait), illetve racionálisan számba venni a kockázatokat és felkészülni azokra is. S ezért cserébe mi is joggal várhatjuk ugyanezeket a párunktól.

couple-love-water-summer.jpg

5. Tegyetek bele a párkapcsolatba szexuális energiát!

Bevallom, igen elcsodálkoztam a Barry és Emily McCarthy amerikai szerzőpáros által ismertetett statisztikákon. Állításuk szerint a párok 20 százaléka (tehát minden ötödik) a „no-sex” kategóriába tartozik, azaz érdemben nem vagy alig élnek szexuális életet! Ezen túlmenően a párok 15 százalékára pedig ritka szexuális élet jellemző. A McCarthy házaspár szerint egy pár szexuális élete akkor tekinthető ritkának, ha havi egy-két szexuális együttlétre kerül sor közöttük. Egy párkapcsolatról akkor mondják, hogy „no-sex”, ha a párnál évente kevesebb mint 10-szer kerül sor szexuális együttlétre (tehát ez nem feltétlenül jelent teljes absztinenciát).

McCarthyék szerint a megritkult szexuális élet az esetek 50-70 százalékánál kulcsszerepet játszik abban, ha a kapcsolatból hiányzik az intimitás és a vitalitás, és ha a pár szexuális élete már a kapcsolat első három évében ritkává válik, annak nagy valószínűséggel válás lesz a vége.

tango_1.jpg

Ennyit a statisztikákról. A tüzet tehát nemcsak az érzelmekben kell őrizni, hanem a hálószobában is (vagy a fürdőszobában, ki hol…). Életünk ezer kötelessége közepette is fontos, hogy maradjon bennünk energia, kreativitás és játékosság – a szexhez is. Attól, hogy évek óta együtt vagyunk a párunkkal, csempészhetünk új dolgokat az intim együttlétbe (lásd 1. pont), és a csábítás hangulatát is megteremthetjük. Van, aki fátyoltánccal készül a párjának, és a spontán hajnali megébredések is használhatók másra, mint nyűgös forgolódásra... A stabil párkapcsolat pont azt teszi lehetővé, amit a rövid románcok sokszor nem: hogy eléggé bízzunk a másikban ahhoz, hogy valóban feltárjuk magunkat előtte. (A női szexualitásról, női orgazmusról itt, itt, itt és itt olvashatsz.)

Emlékszem, a pszichológia szakon az egyik, pszichoterápiákról szóló kurzuson az oktató szívesen hozott példákat a praxisából (természetesen név és személyes adatok említése nélkül). Elmesélte, hogy jár hozzá terápiába egy középkorú hölgy, akivel egy ízben arról beszélgettek, helyesen teszi-e a hölgy, hogy a dühös házastársi veszekedések után mindig szexre csábítja a férjét. A terapeuta csak helyeselni tudott, hiszen a közös élvezeten túl  „ez a házastársi rítus” a békülést és a kötődésük megerősítését is jelentette. A párkapcsolatokra is igaz a hippik régi szlogenje: „Szeretkezz, ne háborúzz!”

Kapcsolódó cikk, amelyben hasznos szempontok olvashatók a párkapcsolati konfliktusok kezelése témában:

A cikkhez felhasznált irodalom:

  • Karpman, Stephen B.: Intimacy Analysis Today. The Intimacy Scale and the Personality Pinwheel. Transactional Analyis Journal, 40(3–4), 224–242. Idézi Szűcs Nóra: Szárnyak és gyökerek. Külföldi élet – magyar nők szemével. Ursus Libris, Budapest, 2015, 232–235.
  • Lyubomirsky, Sonja: Boldogságmítoszok. Tények és tévhitek. Ursus Libris, Budapest, 2013.
  • MCCarthy, Barry – Emily McCarthy: Rekindling Desire. Brunner-Routledge, New York, 2003.

Szabó Elvira

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_

Szólj hozzá

szex életmód párkapcsolat Szabó Elvira