Sok boldog születésnapot! - Kívánjuk egymásnak fennhangon, ha készültünk, számon tartottuk, vagy csak időben ráébredünk, hogy megint eltelt egy év.

Talán mert tényleg azt hisszük, hogy vannak boldog születésnapok. Talán.

Úgy, ahogy vannak felejthetetlenek, emlékezetesek, fényképre termettek...

Na és persze akadnak mindenféle csinnadratta és hacacáré nélkül csendesen elmúlók, alig valamit számítók és szinte észrevétlenül túllépettek, és előfordulnak kevésbé jól sikerültek, azonnal tíz évet öregítők, elevenen a húsunkba vágók és elrettentő példaként mélyen a memóriánkba beleégettek is.

Bizonnyal korfüggő módon is eleve változékony lehet ez az ünnepnap, az édes, bájos 1-2-3 gyertyásak, ahol az ünnepelt már eleve egészen meglepett lehet, tekintve, hogy nem sok fogalma van arról, mi zajlik körülötte, ezért külön meglepetésre szinte nincs is szükség.Majd következnek a tündéri, vaskos ujjacskákon büszkén előszámlálhatók, és jönnek sorban az egyre öntudatosabbak.

Később a vízválasztószerűen nagy fontosságúak 14-16-18-21.

Aztán pedig az egyre inkább felnőttesek.

Valahol út közben, már ezen a végén rászokhatunk, hogy magunknak és másoknak is megmagyarázzuk, ez is csak egyetlen, huszonnégy órás nap az évben, így nem lehet olyan nagyon fontos.

Mások is mind megszülettek egyszer, és különben meg, minek azt még hangsúlyozni, hogy telik-múlik a drága idő. Régi vicc pedig hogy, aki ilyenfajta ünneplős napból elég sokat gyűjt, az egészen biztosan tovább él, szóval lehetne ez akár egy nemes verseny is.

Esetleg ennyin meg annyin túl tömbösíteni szándékozunk, merthogy minek az a nagy felhajtás, elég ünnepelni a kifejezetten kerekeket. Ez az elgondolás persze lehetne akár érthető és költséghatékony is, ha egyébként kisebb lakodalomra hasonlít az ünnepségünk.

Más kérdés, hogy miért éppen pont ezen vesz elő bennünket a spórolhatnék.Persze olyan ünnepelt is akad, aki egyszerűen csak sajnálja az előkészületekre és az összejövetelre a ráfordított munkát, az időt és a pénzt. Utál szervezkedni. Ki nem állja az összejöveteleket. Az egészhez, úgy ahogy van, neki nincsen semmi kedve. Szimplán nem kívánt beavatkozásnak, zaklatásnak veszi már a köszöntést is, és a saját napirendje, dédelgetett személyes pihenési tervei felrúgásának, semmibe vevésének tartja a felemlegetett (őt fenyegető) ünneplést.

Esetleg nemes egyszerűséggel úgy véli, hogy a majd egyszer koccintsunk egyet rá, akármilyen ünnepről legyen is szó, pont a megfelelő mód a megünneplésre.

Márpedig, ha valami fontos lehet egy születésnapban egyáltalán, akkor az talán az, hogy maga az ünnepelt mit gondol az ünneplés módjáról és körítéséről.

Hiszen alapvetően neki akartunk ezzel örömet szerezni.

Ő úgy látja, nagy társaság kell és szorgos érzéstelenítés a búfelejtéshez, mint szilveszterkor, hátha együtt mégis könnyebben átlépünk a múló időn?

„Senki nem szabadulhat a félelemtől. Csak annyit tehetünk, hogy igyekszünk másképp felfogni, kísérőknek, társunknak tekinteni izgalmas kalandjainkban…

Ne múljon el a napod kockázat nélkül - kockáztass merészen, apróságot bár, de olyat, ami ha bejön, örülni fogsz, hogy volt merszed megkockáztatni.”[i]

Vagy arra kell az ünnepeltnek egy kisebb, szűkebb társaság, hogy felidézze, volt ebben, az éppen most lezárt fejezetben elég jó is?Tósztot tervezünk? Az összegzés a mások múltjába visszatekintéssel semmiképpen nem könnyű műfaj és ritkán igazán vidám. Tehát mielőtt ilyesmibe belevágunk érdemes alaposan átgondolni. Nagyon nem mindegy, mit és hogyan emelünk a másik életéből.

„Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.” [ii]

Talán nekünk a köszöntő megfogalmazásakor egy árnyalattal könnyebb lehet, ha a saját, vele kapcsolatos pozitív érzéseinkről és élményeinkről igyekszünk beszélni, bár nem biztos, hogy ettől neki is az lesz. Ezért sem árt, ha előtte fohászkodunk:

„Ne legyen időm
elrontani, ami jót
megtehettem itt.” [iii]

Boldogságot kívánunk neki és ehhez asszisztálunk, ezt készítjük elő.Persze csak annyiban, amennyiben a másik ember boldogsága, elégedettsége vagy bármely más pillanatnyi és tünékeny érzelmi állapotának előállása rajtunk, a kívülállókon, és a hozzáállásunkon múlik.

Vagy esetleg azon, hogy lelkesen, netán csak kényszeredetten és hevenyészve próbáljuk megérezni, megsejteni, előre megtudni, hogy az ünnepeltünk, igazán mire is vágyik (ami ritkán sem egyezik azzal, hogy mi mit kívánnák az ő helyében, főleg mert sosem voltunk, és már nem is leszünk az ő helyében).

Igyekszünk az egész alkalom forgatókönyvét, részleteit kitalálni, és megszervezni úgy, ahogyan azt ő szerintünk szeretné.

Ha pedig ragaszkodunk a meglepetéshez, még óvatosabban kell mérlegelnünk, hogy tényleg jó fajta, élvezhető, neki örömteli legyen az a meglepetés.

Emellett az általunk körvonalazódott és megvalósuló ünneplésben nyilván, mi magunk is (legalább könyékig) benne leszünk.

Az mindenképpen láthatóvá válik majd, ha teljesen magunkhoz ragadtuk a gyeplőt, ha szorosan megmarkoltunk minden apró részlet részletét is, és képtelenek vagyunk kiengedni a kezünkből bármiben az irányítást. Nyilvánvaló lesz, ha bevonódva a folyamatokba főleg úgy járunk el, ahogy mi szeretnénk, az szerezzük be, ami nekünk tetszik, átalakítjuk az eseményeket, ahogy azt igazából mi akarjuk.

Ami még esetleg szintén lehetne akár jó is, ha nem lihegtük túl. Vagyis, ha a nagy jótét szolgálatunk közepette maradt még egy-két kedves szavunk, fényesebb mosolyunk, tehát tudunk másokkal együtt örülni. Ha közben nem nulláztuk le végletesen az energiáinkat, és még úgy-ahogy rugalmasan, dühöngős drámai nagyjelenetektől mentesen sikerül megoldani azt is, amikor valami (teljesen természetesen) keresztülhúzta a számításainkat. Mert a váratlan akadályokra és az előadódó nehézségekre mindig, minden előkészületnél bátran számíthatunk.

És ha ez most nekünk mégsem jött össze? - Akkor nem ábrándosan békés és elégedett, hanem ellenséges lesz a jóllakottak csendje és a fogcsikorgatósan merev mosolyok mögül szinte kihallani a fejekben a kerekek kattogását, milyen mentséggel is léphetnének le innen minél hamarabb. A helyzetbe belépő, érkező vendégeknek pedig nagyon nehéz lesz kitalálni, hogy ki is itt most a főszereplő. Holott nagyon nem erről volt szó.

Ha viszont a nagy nap minden percét dokumentálni, folyamatosan posztolni szándékozunk, néha minden más meggondolás felett aránytalanul fontossá válhat a belbeccsel szemben a külcsíny, hogyan van feldíszítve a ház, felcicomázva a kert, felseperve az utca, megtisztítva a környék, virágba borítva a város, és itt is elszaladhat velünk a körhintaló.

Az ünneplés a végére rendszerint (nem is) kicsit átalakul, immár tükrözve az összes aktív résztvevő aktuális érzelmeit. Már csak remélni lehet, hogy még mindig, mindannyian, jól emlékszünk az eredeti célra:

Azért gyűltünk össze, hogy NEKI megszépítsük ezt az ünnepet, az ő ünnepét.

Szabóné Erdős Gyöngyi, pszichológus 

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!

Lelkizóna írások a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven. 

[i] Susan Jeffers

[ii] Lao-Ce: Tao Te King - Az Út és Erény Könyve című művéből a 2. vers Weöres Sándor fordításában.

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas és mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el sem veszíti.

[iii] Fodor Ákos: A vándor imája