Kellemetlen kérdések, nehéz őszinte választ adni, még ha csak magunknak szeretnénk megválaszolni őket, akkor is. De az is gyakran előfordul, hogy nem is tudjuk, mit szeretnénk elkezdeni, máshogy csinálni, csak azt érezzük, ez így, ahogy most van, nem jó.
Már megint az örökzöld…
Mit tanulhatunk másoktól, másokból? Miért annyira fontosak a társas kapcsolataink: a családi, baráti viszonyainktól kezdve a munkahelyi, iskolai és egyéb kevésbé mély, netán időlegesen működő laza kapcsolatokig (akár egy tanfolyam, önfejlesztő csoport, vagy egy közös jógacsoport, stb., vagy az…
Az lenne az igazi, ha lennénk olyan bölcsek, hogy még életünkben becsülnénk meg egymást. Illetve az, ha emberhez méltó életet élhetnénk
Mindenkit meg szeretnék nyugtatni: a coach-ok nem veszélyesek, nem tesznek kárt senkiben és nem ígérik senkinek, hogy megoldják helyette élete problémáit, megválaszolják helyette a nagy kérdéseket.
Ülök a hallgatóság soraiban. Rengeteg nő. Imitt-amott egy-egy férfi, aki belebújik a telefonjába, lázasan olvassa rajta amit lehet, én úgy érzem, legszívesebben láthatatlanná válna. Aztán hallgatjuk a beszélgetést. Kedélyesen elviccelődünk rajta, miért is nincsenek itt férfiak.
Hiszek benne, hogy ha pozitívan és kedvesen fordulunk másokhoz, akkor ezt általában vissza is fogjuk kapni. Ezért nem mindegy, milyen módon kommunikálunk, milyen szóhasználattal élünk és általában, mennyire vagyunk tudatosak ezen a téren (is).
Sokszor egy másik ember élete jó minta, jó példa lehet számunkra. Sokszor mások láttatnak meg velünk olyan dolgokat, amelyek minden nap a szemünk előtt vannak, mi mégsem észleljük őket. Sokszor elég egy pillanat, egy kép...
Többedszer is felteszem a kérdést: mi is a szép? Milyen a szép ember, a szép nő? Nincs rá objektív mérce, még ha a szépségversenyek világában kísérleteznek is ennek mérhetővé tételével (valljuk meg, némi sikerrel). Mégis: egyiknek ez, másiknak az tetszik.
Te mikor érezted magad szépnek igazán? Emlékszel még azokra a kamaszkori érzésekre, amikor szinte elviselhetetlenül rondának láttad magad vagy valamelyik testrészedet?
Ki hallott már olyat, hogy egy tanító néni nehezen kezeli a lányokat? Én még soha. Viszont olyat sokszor, hogy gondjai vannak a fiúkkal, nehezen boldogul velük, nem ért velük szót.
Az egyik kiemelkedően okos és mégis mindig elbukik, a másik semmi különös, mondhatni átlagos és mégis szárnyal – mi lehet erre a magyarázat?
Biztos ti is megfigyeltétek, hogy azok az emberek, akik rendben vannak magukkal, másokról sem szoktak negatívan nyilatkozni, nem mondanak könnyen ítéletet senkire és semmire. Általában egészséges optimizmus jellemzi őket.
Nem hagy nyugodni mostanában ez a generációs téma. Bár most elsősorban az érettebb korosztályhoz tartozó nőkről fogok írni, kérem, olvassák el azok is, akiknek környezetében vannak ilyen korú nők, illetve akik úgy tervezik, maguk is megélik majd ezt a kort…
Mit szeretnél, mire vágysz? Inkább jó munkaerő, netán sikeres vezető, vagy önmegvalósító vállalkozó lennél? Soha nem késő és soha nem túl korai ezen gondolkodni!
Szinte biztos vagyok benne, hogy a Lelkizóna olvasóinak többsége nagyon jó önismerettel rendelkezik, reálisan látja önmagát, berögzült viselkedésmintáit, kisebb hibáit és dolgozik azon, hogy minél jobb emberré, minél boldogabbá, elégedettebbé váljék. Sőt, a környezetét is szeretné ilyennek látni.…
Amikor úgy érezzük, nem értjük meg egymást valakivel, akivel pedig jól ismerjük egymást, sok időt is töltünk együtt (munkahelyen, családban, más közösségben), mégis elbeszélünk egymás mellett, sok dolog lehet a háttérben.
Könnyen ellenőrizhető a dolog, sokszor nem kell hozzá más, csak egy kis komfort zónából való kimozdulás. Mi stresszel? A munkád? Akkor miért van az, hogy nem bírsz ki két napot sem munka nélkül? Vagy ha pihenésre vágysz, miért nem punnyadsz egy jót a szabadságod alatt? Miért…
Azt mondja a kínai közmondás: Megváltoztatni a vizek folyását, hegyeket áthelyezni egyszerű, de egy ember jellemét megváltoztatni maga a lehetetlenség.
Te tudod, hogy hol a helyed? Milyen jó mondat is ez! Gondolhatunk egy földrajzi helyre, egy lakásra, egy irodára, egy közegre, egy közösségre, egy társadalomra, egy státuszra, az asztalnál elfoglalt pozíciónkra, egy közösségen belüli helyzetünkre, sőt, egy jó kis kávézóra, netán kocsmára is.
Nem hiszem el, hogy én mindig így járok! Mitől lehet ez? Nem értem, miért tud annyira felbosszantani, amikor… Miért megy neki olyan jól a szekér, én meg nem találom a helyem, pedig régen én sokkal jobb tanuló voltam nála? Fogalmam sincs, milyen munka, milyen szakma passzolna hozzám, miben lennék jó,…