Remélem, mindenki békében tölti az ünnepeket és sikerül pihenni, átadni magunkat az ünnepi gondolatoknak, érzelmeknek, kinek-kinek mit is jelentsen ez.
Többségünknek van olyan emlékünk, hogy a nagymamától, nagypapától milyen fontos dolgokat kaptunk: élményeket, törődést, odafigyelést, türelmet, cinkosságot, finom ételeket, jó meséket, nyaralásokat, természetközeli, kuckós, vidéki emlékeket, stb.
Jajj nem, isten ments, hogy a megfigyelések, lehallgatások, kémbotrányok és egyéb mérgező témák kerüljenek erre a szép oldalra! Remélem, senkiben fel sem merült! Milyen érdekes lenne egy felmérést végezni, ez a figyelés, mint fogalom, melyik korosztálynak mit juttat eszébe elsőként.
Amikor a személyes képességek, az egyéni elvárások (igények) és a motiváció találkoznak
Mindenki ismer olyan embert, aki szinte zseniálisan okos, tehetséges valamiben, mégis élhetetlen, nem találja a helyét, valahogy sehol és semmiben nem boldogul?
Vagy hallott már olyanról, aki gyerekként megálmodott egy nagy álmot és aztán meg is valósította azt?
Ott fejeztem be a múltkor, hogy majd visszatérek arra, mit tehetünk mi nők férjeink, fiaink, barátaink, férfi kollégáink érdekében azért, hogy tovább éljenek, egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak legyenek.
Nem vagyok híve annak, hogy külön női és férfi problémákról beszéljünk, mert ennek sok a veszélye, sokszor belecsúszhatunk az általánosításba és túlliheghetünk valami olyat, ami nem is annyira nemhez kötött, mint gondolnánk.
Ha szülőként, vezetőként, kollégaként, pedagógusként felmerül bennünk a kérdés, miért nem az igazi a kapcsolatunk a gyerekkel, a beosztottakkal, a többi kollégával, akkor öt dolgot ajánlanék átgondolni.
Jó lenne követni, érdekes lenne tudni, hogy a fenti címet olvasva ki mire vagy kire asszociál elsőként? Kinek milyen élethelyzet, milyen szituáció jut eszébe?
Tehetségesnek lenni jó dolog! Tudatában lenni annak, hogy tehetséges vagyok, szerencsés dolog. Néha teher. Azt gondolni, hogy semmihez nincs tehetségem, nagy pech és jórészt elbaltázott szülői, tanári, tapasztalati megélés, batyu.
Milyen fokú az érzelmi intelligenciád és miért lényeges kérdés ez? Ha magas, akkor ez mit jelent és mire jó? Kire mondhatjuk és mikor, hogy ráférne egy kis érzelmi intelligencia fejlesztés?
Egy régi sláger szövege jutott eszembe a címen gondolkozva. Lehet, hogy régen a coachok és pszichológusok szerepét a táncdalfesztiválok és a Sokol rádiók töltötték be? Azért annyira nem lehetett akkor sem egyszerű az élet…
Te mit köszönnél meg a szüleidnek, nagyszüleidnek, a testvérednek, a nagybátyádnak, nagynénédnek, barátodnak, tanárodnak… és mit üzenhet ez neked, mint gyakorló szülőnek, nagyszülőnek, testvérnek, nagynéninek, pedagógusnak?
Hányan mondták már, hogy nincs lehetetlen!? De egyáltalán, mi az, hogy lehetetlen? Milyen gátakat kell ledönteni ahhoz, hogy elégedettek lehessünk magunkkal, hogy büszkék lehessünk magunkra?
Sok tényezőn múlik, hogyan sikerül majd a következő évünk. A világ dolgainak alakulásától az egyéni adottságok, tevékenységek eredményeitől függően sok tényező befolyásolhatja:
Hogy mi kell ehhez? Egy ötletgazda (meghívó), néhány sütésre hajlamos egyén (természetesen tipikusan nő, pedig elméletileg pasi is lehetne), egy-két kör-email, egy kis munka, aztán egy kellemes együtt töltött délután,
A helyes arányok megtalálása és a normalitáson belül maradás az élet számos területén nehéz feladat lehet: munka-magánélet, egészséges táplálkozás, azon belül fehérje-szénhidrát arány, férfi-női szerepek, ösztönös és tudatos döntések, ülő életmód-sportolás,
Azt mondta valahol a nagy columbiai író, Garcia Márquez, hogy élete első 9 évében eldőlt minden, mindent az alatt a pár év alatt szívott magába, tanult meg. Lehet ezt még fokozni: sokan mondják, az első három év a döntő, sőt, egyes kutatások a méhen belüli életnek is nagyobb jelentőséget…
Ismeritek azt a típust, aki belép valahová és megtelik vele a helyiség. Aztán van a másik, aki hiába szeretné az üzeneteit eljuttatni másokhoz, valahogy mégsem sikerül, nem tud kapcsolódni, nem tudja jól kifejezni magát, nem figyelnek rá. Vajon min múlnak ezek a dolgok és mennyire fejleszthetőek?
Nehéz ma megnyilvánulni az interneten, írni bármiről is, ami konkurencia lehet… Több aktuális téma is van a fejemben, de azok ma valahogy nem tűnnek mégsem olyan fontosnak, aktuálisnak. Vajon miről is írhatnék október 3-án a pozitív pszichológia jegyében?