"Mozaikék"-nál ugyanez már bonyolultabb. A fafaragást és a sütirepedést tetézi, hogy meg kell szervezni, ki, hol, mikor, kivel találkozik. Ráadásul úgy, hogy a lehető legkevesebb sértődéssel ússzák meg a szent ünnepet. 
Új anyu, régi anyu, új apu, régi apu, gyerekek, nagyszülők, sőt, talán még az új nagyik is bekerülnek a körbe. Micsoda csapat! 

Egy friss mozaik-anyuka kért tanácsot, hogyan szervezzék az idei karácsonyt. Ez lesz az első ilyen alkalom az átalakult életformában. Két saját fiával, új párjával és annak kislányával tervezi az ünnepi napokat.  

Szerintem ilyenkor az a legfontosabb, hogy ne váljon versennyé a karácsony. Nem szükséges leizzadva küzdeni a gyerek szeretetéért, és mindig túllicitálni a másikat. "Aha, szóval az az új nő ekkora ajándékot adott?! Akkor gyorsan én is veszek még valamit. Ennyiféle sütivel készült?! Hű, én meg csak két tortát csináltam."

A túl sok ajándékba szinte belefullad a gyerek, és egyáltalán nem hozza lázba a nyolcadik csomag. Többet jelent neki, ha érzi, hogy érdeklődéssel, szeretettel fordulnak felé. És valóban felé. Ha nem rajta keresztül üzengetnek egymásnak a sértett felnőttek, hanem ő maga a fontos. Az összes (sürgősen megnézendő!) gyurmafigurájával, bűvésztrükkjével, focicselével, bábelőadásával együtt.

Azért is hálás lesz, ha a vacsoraasztalnál nyugalom veszi körül, és nem zavarják össze azzal, hogy a családi sérelmeket emlegetik. Attól, hogy kicsi a gyerek, még jól hall, és sokmindent megért (vagy legalábbis megérez) a felnőttek beszélgetéséből. 

Nagyon kellemetlen szegénynek, ha döntések elé állítjuk: "Melyik ajándék tetszik a legjobban? Ki főzött finomabbat? Kinél volt szebb a karácsonyfa?"

Nem szabad, hogy a gyerek bűntudatot érezzen azért, ha szimpatikus neki új anyu/apu is, vagy ha boldogan formázza a mézeskalácsot az új nagymamával. Attól még a "régieket" nem szereti kevésbé! Sőt, mikor nagyobb lesz, becsülni fogja őket, amiért higgadtan és intelligensen viselkedtek.

Egy-egy nehéz(nek tűnő) szituációban hajlamosak vagyunk túlbeszélni a dolgot. A gyereknek lehet, hogy nem is tűnik olyan bonyolultnak egy mozaik-karácsony, mint amennyire mi gondoljuk. Nem érdemes túlmagyarázni, túlragozni a jelentőségét. Még a végén azt hiszi, hogy valami teljesen abnormális helyzetbe csöppent, aminek nincs megoldása, és nem is fog tudni felszabadultan ünnepelni. Pedig sok új impulzussal találkozhat, jó élményekkel gazdagodhat, ha megadjuk neki a lehetőséget.

Ismerek olyan családot is (ők "Bevállalósék"), ahol mindenki együtt állja körbe a karácsonyfát. Egyszerre vannak ott a korábban elvált szülők, az ő szüleik, az új párok, az ő szüleik, és mindenki hozza az összes gyerekét is. Nagyon jól szokott sikerülni a buli. De ehhez (a nagy házon kívül) az kell, hogy senki ne hordozzon évtizedes tüskéket magában, és nyitottsággal, elfogadással forduljanak egymás felé. 

Ha már a szeretet ünnepeként tekintünk a karácsonyra, ünnepeljük ilyenkor a szeretet sokféleségét is! A mozaikok színes darabjait, amikből összeáll a szép nagy egész. 

(U.i.: Sajnos hozzá kell tenni, hogy a fenti sorok nem érvényesek, ha valami komolyan veszélyezteti a gyerek testi-lelki épségét valamelyik családban. Ilyenkor a biztonsága fontosabb az ajándékoknál és a nyitottságnál.)

Czecz Fruzsina, pszichológus

Ha további, gyerekneveléssel kapcsolatos cikkek is érdekelnek, kattints a gyerekkelvagyok.net-re, és csatlakozz a facebook oldalhoz is! ITT kifejezetten ünnepi cikkek várnak.