Mindannyiunknak van olyan projektje, amit feladott. Feladata, amit nem fejezett be. Dolga, amit már százszor elnapolt. Magának vagy másnak tett ígérete, amit nem váltott valóra. Mit tehetsz, hogy ne add fel legközelebb, ha újra belefogsz?

Ha nekiállsz, hogy lefesd a kerítésed és félig megcsinálod, aztán abbahagyod, akkor nap mint nap, amikor elsétálsz előtte a járdán, eszedbe fog jutni, hogy be kellene fejezni. Ott állnak csúnyán, kopottan a festésre váló lécek és frissen, színesen a már elkészültek. Égbekiáltó a különbség és mivel rendszeresen és nyilvánvalóan szembesülsz vele, ezért valószínű, hogy néhány héten belül időt szánsz a festésre, csakhogy kész legyen végre. Nagyon nagy eséllyel belátható időn belül megcsinálod, azt hiszem, csak elenyészően kevesen hagyják örökre befejezetlenül a kerítésüket. A legtöbb dolog, amit félbehagyunk az életben azonban nem ilyen egyértelmű, mint a kerítésfestés. Összetettebb, nagyobb erőbedobást igényel és leginkább az a baj, hogy kevésbé van szem előtt, láthatatlanabb, tehát magunk is elsunnyogjuk, aztán ráfogjuk a körülményekre, hogy miért nem sikerült most sem...

Ilyen feladós viszonyban vagyok én az angollal. Gimnazista korom óta tanultam így-úgy az angolt, de soha nem tornáztam fel magam egy igazán jó szintre, mert ha már viszonylag jól ment, akkor abbahagytam. Azután rendre évekig alig használtam az angolt  (ill. nem kerestem rá a lehetőséget, hogy használjam), rengeteget felejtettem és persze szinte mindig újra kellett tanulnom szókincset, nyelvtant egyaránt. Ez az újratanulósdi már háromszor-négyszer lezajlott az eddigi életemben. Rengeteg pénzt, időt és energiát öltem már bele, de mivel egy ponton mindig abbahagytam, ezért a mai napig nem tudok igazán jól angolul. OK, az egyszerűbb helyzetekkel elboldogulok, de hiányzik, hogy könnyedén, gondolkodás nélkül tudjak bármiről cseverészni, hogy segítség nélkül is megértsek egy bonyolultabb eszmefuttatást és hogy felirat nélkül nézhessek végig angol nyelvű filmeket. Hát, most magamnak is szól ez a cikk. :-)

Hogyan ne add fel, ha már elkezdtél valamit? Hogy fogj bele újra valamibe, amit egyszer már feladtál?

Elhatározás, elhatározás, elhatározás

Igenis kell egy erős tudati kontroll ahhoz, hogy végigvigyünk egy nehezebb, bonyolultabb, erőfeszítést igénylő feladatot. Akaraterő, összpontosítás, kitartás. Ez másképp nem megy, csak úgy, ha folyamatosan és tudatosan elhatározzuk magunkat a folytatás és a befejezés mellett. Ha úgy döntünk, hogy mindenképpen végigcsináljuk és erre a döntésünkre rendszeresen emlékeztetjük magunkat. A döntés pillanatát érdemes emlékezetessé tenni (pl. egy különleges helyszínen, öltözékben vagy pillanatban), amit később is felidézhetünk magunkban.

Beszélj róla másnak

Minél több baráttal, családtaggal, ismerőssel osztjuk meg az elhatározásunkat, annál kevésbé van visszaút. :-) A többször, ténylegesen kimondva is megfogalmazott célok erős elköteleződést keltenek bennünk. Érdekes azt is megfigyelni magunkon, hogy a már sokadjára kimondott, megfogalmazott elhatározásunk egyre pontosabb, egyre tisztább és egyre könnyebben beszélünk róla.

Legyen tiszta a végső cél

Szánjunk rá időt és gondoljuk végig alaposan, hogy mi az, amit ténylegesen el szeretnénk érni végső célként. Milyen eredményre vágyunk, mivel lennénk elégedettek? Vizualizáljuk is magunk előtt azt az állapot, amit sikeres teljesítésnek érzünk: képzeljük el magunkat néhány pillanatra behunyt szemmel, amint megcsináltuk azt, amit most még csak tervezünk vagy csak a kezdő lépéseinél tartunk.

Lássuk, mi a következő lépés

A következő, viszonylag egyszerűen megvalósítható lépésre koncentráljunk. Ha fogyni vágyunk, vegyük meg a tornabérletet; ha új munkahelyet szeretnénk, szánjunk pár órát az aktuális álláshirdetések átböngészésére. Ne tűzzünk ki nehezen teljesíthető lépéseket az első időkben, elégedjünk meg kis előrelépésekkel - a változás mindig nehéz, az irreálisan magasra tett léc csak újabb bukást eredményezhet. Legyünk bátorítóak magunkkal, annak örüljünk, amit már megtettünk, és ne azért ostorozzuk magunkat, amit még nem.

Az út legyen megtervezett és átlátható

Írjuk le, mikorra milyen eredményt várunk magunktól. A kezdőlépéstől a végső célig állítsunk fel kis jelzőoszlopokat, amelyek szakaszokra bontják az elsőre nagy falatnak tűnő feladatot. A következő etapra irányítsuk mindig a figyelmünket és ne aggódjunk előre azon, hogyan fogjuk majd teljesíteni a fél évvel későbbi célkitűzésünket. Fél évvel később már minden más lesz.

Válasszunk kísérőt, támogatót magunk mellé

Kevés olyan tevékenység van, amelynek a megvalósítási szakaszába valamilyen módon ne lehetne bevonni egy olyan személyt, aki motivál minket és akivel a gyakorlati tapasztalatokat megoszthatjuk vagy akivel közös élménybázisunk van az adott feladat teljesítésében. A rendszeres sportolás, a nyelvvizsgára készülés, a külföldre költözés, a fogyás vagy a doktori dolgozatunk megírása sokkal könnyebb, ha olyan személlyel csináljuk együtt, aki hasonló dologban van benne, mint mi és akinek aktuálisan hasonló célkitűzései vannak, mint nekünk. Akár egy virtuális közösség is segíthet ebben, ha a közelünkben nem találunk ilyen személyt.

Sok sikert ahhoz, hogy többé ne add fel, ami fontos neked!

Ur Anita, coach

A szerző további írásait az Örömterv blogon olvashatod, még több információt a Coaching neked honlapon találsz.

Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről! Lelkizóna: hét szerző írásai a hét minden napjára: pozitív pszichológia - szubjektíven.

Mentés

Mentés