Az értelmi képesség, az intelligencia mérésére használt IQ a 90-es években és a 2000-es évek elején még nagy sztárfogalom volt. Mindenki kíváncsi volt rá, hogy mennyi az övé (biztos több, mint a szomszédé), egyetemisták versenyeztek nemzetközi IQ-versenyeken és mindenható mérőszámként volt számon tartva a szakmai sikeresség előrejelzésére. Aztán az utóbbi 15–20 évben mintha megingott volna az IQ egyeduralma a személyes képességek mérésében. Berobbant a köztudatba az érzelmi intelligencia (EI) fogalma és a vezetői tréningek egyik kedvenc fejlesztési területe lett. De mi is valójában az érzelmi intelligencia és hogyan fejleszthető? A téma hazai szaktekintélyét, Dr. Balázs Lászlót, a Dunaújvárosi Egyetem tanszékvezető főiskolai docensét kérdeztem egy interjúban, aki doktori fokozatát a szervezeti kultúra és az érzelmi intelligencia kapcsolatának vizsgálatából szerezte, és 2014-ben jelent meg Érzelmi intelligencia a szervezetben és a képzésben című könyve. László egyben kedves ismerősöm is, akivel évekkel ezelőtt együtt végeztük a trénerképzőt, és személyes tapasztalataim alapján a hitelességét ebben a témában csak megerősíteni tudom.

Mi az érzelmi intelligencia (EI), hogyan definiálnád közérthetően?

Az érzelmi intelligencia kutatásában napjainkra két megközelítése körvonalazódott a fogalom definiálásának. Szűkebb értelemben – tényleges intelligenciaformaként kezelve – az érzelmek észlelését, megértését, kezelését és az érzelmekből nyert információk gondolkodásba való beépítését jelenti. Tágabb értelemben az érzelmi és szociális kompetenciák összességeként írható le. Kutatásaim során én az utóbbi, tágabb megközelítés mellett köteleződtem el, miszerint az érzelmi intelligencia olyan tudás és képességek sorozata, melyek hatással vannak arra, hogy valaki meg tudjon birkózni a környezeti hatásokkal. 

Hogyan mérhető? Laikusként is hozzá lehet férni érzelmi intelligenciát mérő, szakmailag hiteles tesztekhez?

Mérhető például tesztekkel, szituációs játékokkal, illetve sok esetben beszélgetésekkel, interjúval is el lehet indulni. A szókincs, a szóhasználat, a fogalmazás jó kiindulópont lehet egy ilyen méréshez, de pontos eredményeket elsősorban validált kérdőívekkel nyerhetünk. Vannak az interneten is hozzáférhető, állítólag az érzelmi intelligenciát mérő tesztek, azonban ezek eredményei megkérdőjelezhetők... Nincs tudomásom olyan mérőeszközről, amely szabadon hozzáférhető lenne.

Hogy fejlődik életünk során az érzelmi intelligencia? Mennyire fontosak a gyerekkori tapasztalatok?

Az érzelmi intelligencia a kor előrehaladtával más intelligenciaformához hasonlóan fejlődik. A csecsemő születésétől kezdve folyamatosan (meg)tanulja általánosítani az érzelmi megnyilatkozások mintáit, melyeket a környezetében tapasztal. Gondoljunk csak arra, ahogy az édesanya a gyermekére mosolyog, kifejezve ezzel szeretetét és boldogságát. Egy ilyen érzelemkifejezés egyértelmű és a későbbiek során általánosítható tapasztalás. Például az ilyen érzelmi megnyilatkozásokat alkalmazza később a gyermek más, az eredetitől eltérő helyzetekben, legyen szó akár embereken megjelenő érzelmek értelmezéséről vagy művészi alkotások által keltett érzelmi tartalmakról.

Szülőként vagy pedagógusként hogyan tudjuk fejleszteni a gyerekek vagy kamaszok érzelmi intelligenciáját?

Megjelölted a két legfontosabb forrást. A szülők és a tanárok tehetnek a legtöbbet a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztéséért. Persze később megjelennek a fiatalok életében más referenciacsoportok is, de az alapokat mindig otthonról visszük vagy nem visszük, attól függően, hogy milyen környezetből származunk. Az érzelmi intelligencia fejleszthető, tanulható és tanítható. A tanárok és szülők megfelelő minták bemutatásával segíthetik a diákok érzelmi intelligenciájának fejlődését. Mintaadás alatt minden olyan viselkedési formát értek (beszéd és mozdulatok egyaránt) jelen esetben, amellyel egy eszközt adhatok a környezetem kezébe, hogy miként kell – vagy nem kell – kezelni egy adott helyzetet: milyen érzelmek jennek meg, jelenhetnek meg a különböző események hatására.

Egyáltalán, milyen az a felnőtt, akinek az érzelmi intelligenciája magas, mi jellemzi ezeket az embereket?

A magas érzelmi intelligenciával rendelkezők jellemzően önállóak, bíznak magukban, képesek érzelmeik kifejezésére, magabiztosan tudják közölni véleményüket és meggyőződésüket. Felelősségteljesen viselkednek, megbízhatóak, bizalmat ébresztenek másokban. Általában nyugodtak, ritkán lobbanékonyak, nyomás alatt is jól tudnak teljesíteni. Képesek a mindennapi nehézségek leküzdésére – lelki és fizikai értelemben egyaránt –, képesek a problémák eredményes kezelésére. Összességében a magas érzelmi intelligenciával rendelkezők jellemzően vidámabbak, bizakodóbbak, pozitívabbak, kellőképpen motiváltak, tudják, hogy hogyan élvezzék az életet.

Milyen előnyt jelent a hétköznapi életben és a munkaerőpiacon, ha fejlett az érzelmi intelligenciánk?

Előnyt jelenthet abban az értelemben, hogy képes vagyok kezelni a társas helyzeteket, tudok alkalmazkodni a környezet változásához, észreveszem és értelmezem a körülöttem lévők igényeit, szükségleteit, érzelmeit. Goleman írja a könyvében, hogy az érzelmi intelligencia 80%-kal nagyobb bizonyossággal jósolja meg a sikerességet, mint az általános intelligencia. Ez abban az értelemben igaz, hogy ha ez utóbbival kellő mértékben rendelkezem, valamint megvannak a szükséges szakmai kompetenciáim az általam végzett munkához - akkor igen, az érzelmi intelligencia a sikeresség kulcsa lehet, mert valami olyan pluszt ad a mindennapi működésemhez, amelynek segítségével az intellektuális, szakmai felkészültségemmel kivívott szakmai tekintélyt tovább erősíthetem az emberi, társas megbecsüléssel, elősegítve a munkahelyi működés(eme)t.

Ha úgy érezzük, szeretnénk fejleszteni magunkat, milyen módon tudjuk fejleszteni felnőttként az érzelmi intelligenciánkat?

Anélkül, hogy szolgáltatást vennénk igénybe, úgy gondolom, hogy minden olyan cselekmény segítheti a fejlesztést, amely az érzelmek megélésével, kifejezésével kapcsolatos: kezdve az önmagunk elemzésén, önismeretünk tesztelésén, a társas kapcsolatok kínálta lehetőségek kiaknázásán keresztül az olvasásig, a megélt élmények megbeszéléséig. Véleményem szerint minden olyan helyzet, esemény, amely elgondolkodtat bennünket, arra sarkall, hogy megértsük az eseményeket - egy lehetőség a felismerésre és a fejlesztésre. Emellett lehet olyan gyakorlatokat is találni, amelyek szempontokat adnak a helyzetek, élmények feldolgozásához, elemzéséhez és így segítenek bennünket az önfejlesztés egyes lépéseiben – a könyvemben számos ilyet közlök én is.

Végül egy személyes kérdés: voltál már olyan helyzetben az életben, amikor azt érezted: elsősorban az érzelmi intelligenciád segített egy nehéz helyzet megoldásában?

Számos ilyen helyzet adódik az életemben. Kezdve a szakmámtól – oktatás, tréningek, coaching – a magánéletemig mindig jelen van az érzelmekkel való bánásmód milyensége. Ha jobban belegondolok, a párommal való beszélgetésekben, barátaim problémáinak a megvitatásában lépten-nyomon jelen van és segíti a valóság tesztelését és a jó visszajelzések adását.

Az interjút Ur Anita, a Lelkizóna blog szerzője készítette.

Mentés

Mentés