Változás és körforgás: életünkben számtalanszor találkozunk ezekkel. Előfordul, hogy munkahelyet váltunk, költözünk, vagy új napirendünk lesz. A körforgásra a természet a legjobb példa, alkalmazkodnunk kell (többek között) az évszakok váltakozásához.
A családi élet is ciklusokra bontható, és minden szakasznak megvan a maga feladata. Ha ez nem teljesül, később okozhat problémákat, egészen addig, amíg meg nem oldották a családtagok az adott kérdést.
Az állandó változásra és a múlandóságra pedig az egyik legjobb figyelmeztetés a gyerek(ek) cseperedése... 

Az első időszak a párválasztás, párrá alakulás

Itt a főszerepet az udvarlás játssza, majd a szerelmes „lila ködöt” az elköteleződés követi. A pár összeköltözik, majd élettársakká vagy házastársakká válnak.
Nagyon fontos, hogy megtalálják az saját, közös identitásukat. Mindketten más családból érkeztek, lehet, hogy nagyon különböző háttérrel, eltérő neveléssel. Az első szakaszban a fizikai elköltözés mellett az érzelmi leválás is komoly feladat. Amellett, hogy megmarad a kapcsolat a szülőkkel, a pár már egy új, kis családot is képez.
Kompromisszumokat kötnek, saját szabályokat és szokásokat alakítanak ki, amikhez mindketten örömmel alkalmazkodnak, hiszen ezek teszik a közös életüket különlegessé. 

A következő időszak: az első gyerek megszületése

A három sokkal több, mint a kettő… - ez az egyszerű matekpélda a gyermekvállaláskor bizonyosodik be igazán. A pár nyugodt és szabad életébe érkezik valaki, aki mindent megváltoztat: az első gyermek. Ez a pár év a generációk átrendeződésének időszaka. Aki korábban gyermek volt, szülővé válik, a szülők pedig nagyszülők lesznek. Erősen átalakulnak a szerepek, újra kell fogalmazni az identitást.
A párkapcsolat szimbiózisát a kezdeti időkben felváltja az anya-gyerek szimbiózis. Mindkét nem nagy kihívásokkal találkozik: a férfi könnyen értéktelennek, elhanyagoltnak érezheti magát, ha a feleség csak a kicsivel van elfoglalva. A nőben új félelmek jelennek meg, amiket korábban még nem élt át, ezeket az új szerepben való bizonytalanság és tapasztalatlanság okozza. A szakasz sikeréhez elengedhetetlen, hogy tisztázza kapcsolatát saját édesanyjával. Problémaként a szülés utáni depresszió és a szorongás jelenhet meg (erről bővebben ITT olvashatsz).

Harmadik időszak: család kisgyerekkel

Ekkorra a pár már megszokta, megtanulta a szülői szerepet, és gyakran ilyenkor vállalnak újabb gyermeket. A testvérek közötti rivalizáció szinte kikerülhetetlenül hozzátartozik az időszakhoz, de ez segítség is lehet, hiszen egymást nevelik a gyerekek. Megtanulják, hogy nem teljesülhet azonnal minden vágyuk, és küzdeniük kell bizonyos dolgokért. Ha egyke marad a gyermek, vigyázni kell arra, hogy ne váljon belőle túl hamar „kis felnőtt”, járjon sokat kortársak közé. 
Az új időszak az intézményekkel való találkozás alkalma is, a család megismerkedik a bölcsődével, óvodával. A napi ritmus és a munkamegosztás is változhat: ki meddig dolgozik, ki hozza-viszi a gyereke(ke)t, új keretekre, szabályokra is figyelni kell: pl. beérni az óvodába reggeliig, szerdán gyümölcsöt vinni, pénteken tornafelszerelést csomagolni, stb. 

A negyedik időszak: serdülő a családban

A szülői türelmet erősen próbára teszik ezek az évek. A kamaszok hajlamosak elhanyagolni a tanulást, előtérbe kerül a szórakozás, a kortársakkal való kapcsolat. Próbálgatják határaikat, és a függés-függetlenség is érzékeny terep ilyenkor. Gyermekként még függenek szüleiktől, hiszen ők tartják el őket, de érzik a felnőttkor közeledtét is, így autonómiára vágynak. Egy újfajta egyensúlyt kell megtalálnia serdülőnek és szülőnek egyaránt. Ha a korábbi időszakokban kialakult a kölcsönös bizalom, és a gyermek követendő mintát látott maga előtt, akkor nem történhet súlyos gond.
Fontos, hogy a szülők erősen támogassák egymást a sokszor viharos évek alatt, és ekkor kiemelten nagy szükség van arra, hogy ugyanazt az álláspontot képviseljék: pl. hol, meddig maradhat este a kamasz.
Nem kell megriadni a nézeteltérésektől sem. Ha a gyermek és a szülő meg tudja egymást hallgatni, el tudják fogadni egymás különbözőségeit, a viták értékesek lehetnek, előre vihetik a kapcsolatot.

Az ötödik időszak: az élet középső szakasza

Röviden fogalmazva ez az „üres fészek” ideje. A középkorú szülők újra egyedül maradnak, a gyerekek elköltöznek, és saját családot alapítanak. Gyakran előfordul, hogy a szülők ekkor még aktív dolgozók, itt az életközépi krízisnek nevezett jelenség nehezítheti meg az új szakaszhoz való alkalmazkodást. Ha nyugdíjba vonulnak, sokkal több szabadidejük lesz – ez amellett, hogy kényelmes, az üresség vagy a mellőzöttség érzésével is járhat. Ekkor érdemes felfrissíteni a párkapcsolatot, akár új hobbikat kitalálni, amikre korábban nem volt lehetőségük vagy idejük. Ha valamelyik korábbi feladatot még nem oldotta meg a család, ha fontos kérdéseket nem tisztáztak, ekkor megnő az esély a depresszióra, vagy pszichoszomatikus megbetegedésekre.

Végül: az élet késői szakasza

A ciklus utolsó eleme rengeteg szépséget, de sajnos nehézségeket is tartogat.
Az unokákban való gyönyörködés, a találkozásra való készülődés és a büszkeség érzése olyan alkalom, amikor minden nagyszülő szívesen megállítaná az időt…
A függés-függetlenség már máshogy jelenik meg, mint a korábbi kapcsolatokban.
A szülők sokszor a gyerekek támogatására szorulnak. Nagyon fontos, hogy ha a gyerekeknek lehetőségük van, támogassák szüleiket mind anyagilag, mind élmények átadásával. A késői szakaszban meg kell küzdeni a betegségekkel és az elmúlással, ami mind az időseknek, mind a gyerekeknek, unokáknak nehézséget jelent. A körforgásban azonban az a csodálatos, hogy az élet megy tovább, a következő generáció számára most kezdődik minden az első szakasztól. A nagyszülők pedig nem csak a fiatalok emlékeiben, hanem a mozdulataikban, arcvonásaikban és gondolkodásmódjukban is megmaradnak.

Czecz Fruzsina
pszichológus

Ha további családi, gyereknevelési témákra is kíváncsi vagy, csatlakozz facebook közösségünkhöz!