“Egyelőre nagyon élvezzük, hogy étterembe, moziba járhatunk, vagy nyugalmasan tudunk nyaralni. A karrierünk is felfelé ívelőben, mindketten egy-egy nemzetközi cégnél dolgozunk. Benne van a levegőben, hogy egy időre külföldre kell költöznünk, ezért sem szeretném magunkkal húzni a gyereket. “
Öööö, az hogy nem lesz gyereketek, az a ti döntesetek, nem sok köze van hozza barkinek. Ez nem is kerdes.
DE! ezek az indokok ultragazak, önigazolo, önmentegetö szanalmas alkifogasok. Miert is?
Gyerekkel, ha mar kicsit nagyobb, lehet menni nyaralni kb. barhova (nyilvan nem extrem tulelöturakra a spitzbegakra vagy az andokba), es par evig igazodni kell hozzajuk, ez teny. De ha van ra penz, mehetsz velük a Maldiv-szigetektöl Monte-Carloig, ahova akarsz.
Etterem, mozi, ezen majd elsirtam magam … Nehogy mar gond legyen ez gyerekkel, ezt nem tudom masnak titulalni mint venasszonyos nyavalygasnak, mert pont multinal dolgozo, felivelö karrierü, praxisorientalt emberek ne tudnak ezt megoldani? Megszervezni a gyerekfelügyeletet? Ne röhögtess dear ”Kinga” ;)
Inkabb nem akarasnak a nyöges a vege illik erre a ”kifogasra”.
A külföld a gyerekkel meg vegkepp erthetetlen mint akadaly, szamtalan, multinal dolgozo magyar embert ismerek, aki gyerekkel, gyerekekkel ment külföldre, mert ez a gyereknek is csak jot tesz. Komolyan nem ertem, multinal dolgozo ember ilyet hogy irhat :(
Egyszerübb lenne bevallani okkent amit lentebb irtal, mivel egyaltalan nem vagytok ra, akkor minek nektek gyerek, igy ugy is csak nyüg lenne nektek, elrontana a szep kenyelmes, gondtalan eleteteket es ennyi. Minden mas csak tartalmatlan szoszaporitas.

"Sokszor megkapom, hogy mekkora önző vagyok. Lehet. De csak a külső nyomás miatt szüljek? Az talán helyes? Anyám, a nővérem és a barátnőim forszírozása miatt miért vállaljak gyereket, ha (még) nem érzem magam vérbeli anyának? "
Ha igy erzel, ritka nagy bolondsag lenne gyereket vallalni. Ahogy irtad, nem mindenkinek valo, kell a gyerek, ennyi.
Ez a te döntesed (helyesebben a ti döntesetek), senkinek nem tartoztok ezert felelöseggel

“Szerintem egyszerűen nem való mindenkinek gyerek. Ugyanúgy, ahogy nem lesz mindenkiből extrém sportoló, állatorvos vagy költő, nem lesz mindenkiből szülő sem. Van, akinek a biológia szól közbe, más nem találja a megfelelő párt. “
Igy igaz, korrekt.

“És vannak olyanok, mint mi. Akik az életformájuk miatt és a belső, égető vágy hiánya miatt nem vállalnak babát.”
Ez viszont netto hülyeseg, netan nagyon keveset lattatok meg a multivilagbol. Az hogy multinal dolgozol, nem akadalya a gyerekvallalasnak, mondjuk teged 1-1,5 evre megakasztana a karrieredbe a gyerek. Illetve annyi idöre, amig otthon maradsz :). Vagy, ha megfelelö cegnel van, akkor valami frauenkvota, vagy gyerekes nöt vezetönek ceges eselyegyenlösegi kezdemenyezes kereteben akar meg lökest is adhat neked, bar ilyenek jobbara inkabb külföldön elkepzelhetök.
Nalatok vágy nincs, a többi csak kifogaskereses, magyarazkodas. Mondjuk nem ertem arctalanul mi ertelme ilyen önigazolasnak.
Megerösitesre vagysz?

„ Nem gondolom, hogy bármelyikünknek szégyenkezni vagy magyarázkodni kellene.”
Ez Igy van. Nem kell szegyenkezni, sem magyarazkodni.

” Nem gondolom, hogy értéktelenek vagyunk emiatt.”
Azok nem vagytok, de egy közel ugyanilyen karriert befuto (több) gyerekes par ertekesebb nalatok.

“Űrlény vagyok, hogy ilyen gondolataim vannak? ”
Az ürben nem elhetnek elölenyek, maximum bolygokon :).

”Selejtes lennék, amiért nem érzem magamban az anyai ösztönt?”
Csunya szo, talan brutalis is, de szigoruan, biologiai ertelemben nezve igen, az vagy. Jol müködö genekkel rendelkezö emberekben megvan a vagy a szaporodasra, a genek tovabbadasara, ami praktikusan gyerekvallalast jelent tarsadalmilag nezve :)

” Vagy csak későn érő típus vagyok”
Ki tudja? En nem.

Nem vagy űrlény.

"Van még 5-6 évem, ami alatt bármikor rám törhet a gyerek iránti vágy."

Sokan hitegetik ezzel magukat, de jobb ha felkészülsz arra, hogy 41 évesen megfoganni és kihordani az első gyereket statisztikák szerint kb. 50%-nak sikerül.

Ezt nem azért mondom, hogy rábeszéljelek, dehogy. Csak készülj fel arra, hogy nem lesz gyereked, akkor sem, ha akarani fogsz később.

A gyerek egyébként egy nagy kreatív projekt, a legtöbb ember számára legnagyobb, amibe életében belefoghat.

Isten hozott a klubban! Mi csak és kizárólag a vágy (gyerek utáni) hiánya miatt nem vállalunk gyereket. És ha túlkorosan szeretnél gyerekezni akkor ott az örökbefogadás. Tele vannak az árvaházak.

A százalékokat itt olvastam a minap:

tudomanyon.blog.hu/2016/09/23/hany_evesen_vallaljak_gyereket_hogy_annyi_legyen_ahanyat_szeretnek

--------------

Egyébként, aki NAGYON nem akar gyereket, azt nem érdemes győzködni, hogy "meg fogja bánni", mert a nem akart gyerek pont azt a szeretetet nem fogja megkapni élete első néhány évében, ami a lelki stabilitást adhatná meg neki később.

Nagyon szélsőséges példa, de a "Beszélnünk kell Kevinről" talán erről (is) szól (a könyv).

Ha nem akartok, nincs gond ezzel. Nem kell másoknak megfelelni. De majd ugyanezen írásodat vedd elő 45 évesen is amikor már biológiailag sem lehet majd gyereked ( talán) és akkor előjön a vágy a gyerekre. Ugyanis ez simán előjöhet később és például olyan is lehet hogy a férjednél előjön, de nálad nem.

Nem kell mindenkinek gyerek, van akinek nem lehet és így is boldog. Ez egyedül rajtatok múlik.

@VHB:

Az örökbefogadás TÉNYLEG megoldás azoknak, akik nem tudnak genetikailag saját gyereket -- az együtt töltött (minőségi) idő és a befektetett munka az, ami kialakítja és megerősíti a kötődést.

De azért a realitásokat érdemes nézni.
45 évesen sokkal fárasztóbb egy kisgyerekkel lépést tartani, mint 35 évesen.
Ha (majdnem) újszülöttet fogadsz örökbe 45 évesen, 60 leszel, mire ballag, 64 mire érettségizik, 70 mire diplomát szerez.

Asszem kezdem megfejteni.
Amikor egy társadalom eljut arra a szintre, hogy a közepén-felső részében élők már rengeteg féle módon és formában jól tudják magukat érezni (van rá idő+pénz), akkor ez úgy megtetszik nekik, hogy ezt nem akarják feladni - még a természetes ösztönök ellenében sem!
Ez a társadalom kihalásához (előregedés, dekadencia, csökkenő népesség, kevésbé civilizáltabb időkben idegen kultúra/nép inváziója - bár... de inkább hagyjuk :)) vezet, tulajdonképpen egy civilizáció életciklusának az utolsó fejezetét, annak kezdetét jelzi.

@Irbisz: "”Selejtes lennék, amiért nem érzem magamban az anyai ösztönt?”
Csunya szo, talan brutalis is, de szigoruan, biologiai ertelemben nezve igen, az vagy. Jol müködö genekkel rendelkezö emberekben megvan a vagy a szaporodasra, a genek tovabbadasara, ami praktikusan gyerekvallalast jelent tarsadalmilag nezve :)"

Ez viszont tény, és a gyerekre nem vágyóknak minden bizonnyal ezt a legnehezebb feldolgoznia... hogy ők biológiailag/érzelmileg és szociálisan nem működnek a megszokott módon.

@FlybyWire:

A "jól érezni magát" önmagában nem elegendő -- ennek a kőgazdag szülők gyerekei a legjobb illusztrációi.

Azt, amit egy szóval boldogságnak szoktak nevezni, gyakran keverjük össze az élvezetekkel meg a kényelemmel. Valójában köze nincs hozzá. A boldogság sokkal inkább az, hogy van egy (nagyon) hosszú távú belső, személyes (de nem énközpontú) életcélod, és erőfeszítéseket teszel ennek érdekében.

Ebbe a boldogság-definícióba belefér az, hogy néha szarul érzed magad, de a hosszú távú cél segít abban, hogy ezeket a napokat is túléld és ne keress azonnal enyhülést vagy pótlékot.

Nem baj Kinga. Szaporodnak helyetted a cigányok :)

@elemes: Van, aki meg 35 évesen meghal. Manapság ezen szorongani nem érdemes.

@FlybyWire: nem tudom, kinek van joga arra, hogy más embert selejtesnek nevezzen ...

@elemes: Én ezt a különbséget pontosan tudom, mivel van gyerekem :)
Amíg nem volt, 37 évig nagyon sokszor nagyon jól éreztem magam, utazgattam, eljártam ahová akartam, csajoztam, éltem az életemet. Aztán megismerkedtem valakivel, akivel másfél éven belül mindketten hirtelen *nagyon* gyereket akartunk (megismerkedésünkkor ő kizártnak tartotta még úgy 4-5 évig legalább), és a döntésünkkor kb. azonnal meg is fogant a kisfiunk.
Most már elmúlt 3 éves, és az életemben kapott boldogság legnagyobb részét tőle kaptam :) és a párom is.

Szoktuk is mondani, ezt igazából ő rendezte így, a kis láthatatlan Ámorka, ő akart megszületni, és mi lettünk a kiválasztottak.

Szóval ha egy gyerek jönni akar, akkor az jönni fog - a szülei úgysem tehetnek majd mást, érezzük akármennyire is 100%-ban biztosnak magukat abban, hogy ők aztán sose...
Persze, kis naivak.... aztán ha mégis összefutnak a kémiailag 100%-ban stimmelő párjukkal (akinek 1 pillantásától, az ujjbegyének érintésétől is azonnal totálisan felizgulnak, bárhol, bármikor), akkor aztán lehet tiltakozni - csak minek :)

@elemes: szerintem azt, hogy kinek mi a boldogság, azt hadd definiálja már saját maga. Nem kell mindig az általános, abszolút igazság, amit a többségi társadalom nyom az emberek fejébe!

@FlybyWire: hát azért van olyan is, hogy fogamzásgátlás... Jobb esetben nem a gyerek dönti el, hogy mikor akar jönni :D

@vackorazelsőbében: ez nem jogi kérdés, az egyetlen helyesen működő biológiai kód a szaporodást támogatja.
Ha nem így működik valaki, az selejtes, zsákutca.

Mégegyszer: KIZÁRÓLAG biológiai értelmezésben van ez így. Az emberi társadalom ennél sokkal komplexebb, szerencsére.

Ha egy gyerek nem élhet olyan szülőkkel, akik boldogok már azért is, hogy ő megszületett, annak bizony rossz. Ideális világban minden gyereket akarnának a szülei, és szeretnék, felnevelnék stb.
Ha valaki kötelességből, társadalmi nyomásból szül, az nagyon nem jó.
Pár száz éve (sőt talán 100 is) meg még ennél is durvább okok voltak: gazdasági, stb.)

@Gulyo: Már vártam ezt az értelmes hozzászólást ...

@vackorazelsőbében: nem nagyon sikerült értelmezned, ugye?

Segítek, mert látom egyedül nem sok minden megy neked...
Mi akartuk a gyereket. Eldöntöttük, hogy jöjjön. Jött is!

Fél évvel korábban még egyikünk sem gondolt ilyesmire, sőt....

A gyerek még a felhőben eldöntötte, hogy jönni akar, és olthatatlan vágyat generált mindkettőnkben iránta.
Semmilyen ezoterikus hülyeségben nem hiszek, a vallásokat mind rühellem, de komolyan ezt éreztük mindketten, és nem tudtuk megmagyarázni....

Nem akartok gyereket. Ez a ti döntésetek, amiért magyarázattal senkinek nem tartoztok. Nem szokványos, így többen értetlenkednek. Sebaj. Ez a ti életetek, a ti felelősségetek, milyen alapon beszél bele más?
Ha kérdezik, miért, hát mert így döntöttétek. Ennyi tartozik másokra.

@Irbisz: Érdekes a hozzászólásodat olvasni. Kinga írását akár én vagy a feleségem is írhattuk volna. Nagyon hasonló okokból - bár elsősorban a gyerek utáni vágy hiánya miatt - nem vállalunk mi se gyereket.

És nagyon sokszor van az, hogy nem vagy csak nagyon nehezen tudunk gyereket nevelő barátainkkal találkozni, mert nem tudják hozni, nincs babysitter, csak 8-ig ér rá valaki stb. Nyilván nekünk ezzel nincs tapasztalatunk, de külső szemlélőként egy éttermi vacsora, egy pesti kiruccanás vagy egy nyugodt este megszervezése gyerek mellett igenis problémát okoz.

Ha nem akarsz gyereket a te dolgod. Viszont a gyerek nem döntés kérdése, minél tovább vártok annál nehezebb összehozni és felnevelni. Az összehozást nem kell magyarázni, viszont maga a gyerek léte teljesen feldúlja (remélhetőleg a jó értelemben) az életetek pont egy klimaxal nehezített korban....

Egyetértek a blogolóval és VHB-vel. Bennem sincs semmilyen vágy gyerekre - nőként és pedagógusként. Nem vagyunk ufók, csak nem felelünk meg az átlag társadalmi elvárásoknak. És akkor mi van? Engem ez cseppet sem izgat... :)

Étterem, mozi, nyaralás, karrier.... Micsoda lehengerlő érvek, és életcélok. Igen, űrlény vagy. Úgy gondolom, ha 20 éves lennél, ezek teljesen érthető, és értelmezhető gondolatok, de egy 40-hez közeledő felnőtt nőtől, én már csak azt fogadom el érvéként, hogy félsz felelősséget vállalni egy kis életért, ill. nem találod megfelelőnek a körülményeket a gyerek vállaláshoz. Bár az utóbbi igen tág fogalom, mert legtöbben úgy gondolják, hogy amíg nincs komornyik, jacuzzi, meg 500 négyzetméteres tengerparti villa, addig nem alkalmasak a körülmények.

Én a saját példámat tudom mondani: igazából nekem sem hiányzott soha a gyerek, teljesnek éreztem az életemet anélkül is, így nem akartam. Aztán az élet másképp döntött, és lett. A világ legnagyobb nyaralási élménye is eltörpül amellett a boldogság mellett, amit egy gyerek hoz az életedbe. Még úgy is, hogy egyébként a gyereknevelés 95 % kemény szopás, aggódás, és csak 5% öröm, de ez az 5 % mindenért kárpótol !

amikor az étterem meg a mozi bekeveredik egy ilyen érvelésbe.. akkor meghal egy matróz valahol.

@vackorazelsőbében: "szerintem azt, hogy kinek mi a boldogság, azt hadd definiálja már saját maga."

Szerintem senki nem szólt bele a posztíró magánszférájába, és nem tartanak pisztolyt sem a fejéhez, hogy márpedig szüljön. Az viszont tény, hogy amíg nem vállal valaki egy saját gyereket, addig lila fingja sem lesz arról, mi az igazi boldogság, és teljes élet. A mozi az étterem, a nyaralás, meg az összes többi pénzen vásárolt faszság csak citrompótló, semmi több. Ezt én mondom, aki egyébként hajdan szakasztott ugyanígy gondolkodott mint a posztíró.

Na most szerintem olyan nincs, hogy valaki full szülőnek érzi magát. Továbbá ma lehet így érzed jónak de ahogy más is tanácsolta majd nézd meg magad 10 év múlva. A barátodnak oké ő 10 év múlva is meg tudja magát gondolni. Te nem...

Egyrészről a gyerekvállalás nem jelenti azt, hogy onnan kezdve vége az életednek. A média ezt sugallja - de nem. 2 gyerekes kollégám simán elment thaiföldi nyaralásra, karib-tengeri körútra, Japánba GYEREKEK NÉLKÜL - mivel a gyerekekre addig vigyáztak a nagyszülők. Ami a különbség a gyerekes/gyermektelen élet között, hogy mindent meg kell szervezni - nem lehet impulzus életet élni.

Másrészről ha nem vágysz rá, akkor ne szülj, mivel ez esetben pont úgy fogod megélni a dolgot, ahogy leírod: vagyis minden pillanatban arra gondolsz, hogy miről is mondtál le. Ez főleg az első időszakokban elég komoly elmebajhoz vezethet a nőknél, amely gyakorlatilag garantálja, hogy a férjed elváljon tőled.

Harmadrészt 35 éves vagy - ha akartál volna szülni, már túl kellene lenned rajta. Nekem a feleségem 39 éves korában született a 2. gyerek, az első 31 éves korában - hát ég és föld. Nem ilyen korú embereknek való már az, amivel a csecsemő jár. 30, max 35 évesen jobb abbahagyni ezt a gyerekszülés dolgot. Te mire teherbe esnél lennél 37, 38 mire megszülöd az első gyereket, amivel extra stressz jár (a 2. már sokkal lazább) - nem lenne neked való. Öreg vagy - ez van.

Arra mondjuk számíts, hogy házasság ide vagy oda - a férjed nagy valószínűséggel meg fogja gondolni magát, és ez esetben le fog cserélni (főleg ha egzisztenciálisan jól áll) egy huszonéves nőre. 1000x láttam már ezt - szóval élvezd vele a közös életet, mert túl sok időtök nincs már együtt.

Nem vagy űrlény, sokan nem akarnak, csak nem merik bevallani, a társadalom nagy nyomás alatt tartja az embereket, főleg a nőket, hogy legyen gyerek.
Azt is vegyük hozzá, hogy az esetek nagy részében a nők 'feladata' a gyerek (tisztelet a kivételnek), és nem csak az első pár hónapban. Az anya feladatai a gyerekkel csak nőnek. És az esetek többségében neki kell otthagyni a munkát, ezáltal lemondani a pénzről, előléptetésről. És akkor az ún. 'karrierről' még nem is beszéltünk. A karrier - nők esetében -- szinte szitokszó, pedig a nagy többségnek csak annyit jelent, hogy ki tudja fizetni a számlákat, nem milliós fizetésről, menő cégesautóról vagy dominikai nyaralásról.
Szóval Kinga, azt tudom mondani, hogy élvezd az életet, tojd le a károgókat (a döntéseid következményei úgysem rájuk hárul majd) Ha úgy hozza az élet, úgyis lesz gyereked, ha meg nem, akkor sincs tragédia.
Egyik ismerősöm 43 éves korában szült, a kisfia makkegészséges, szép, fejlett gyerek. Nem tervezett baba volt, csak 'besikerült'.

@Jankove: + tökéletes megfogalmazás, mintha én írtam volna :)
A gyerektelenség olyan, mint a veleszületett vakság. Amíg nem tudod, milyen a világ, mert sosem láttad, addig úgysem tudod felfogni, miről beszél mindenki :)

@az abádszalóki hős: "Azt is vegyük hozzá, hogy az esetek nagy részében a nők 'feladata' a gyerek (tisztelet a kivételnek)"

Szerintem ez kb. a 80-as években lehetett igaz, a mi generációnkban is már csak a vérprolik viselkednek így kb.

Posztoló: ugyanígy vagyok, én se szeretnék. Annyi különbséggel, hogy én nem szívesen foglalkozom máséval sem. Az unokahúgomék valamiért csípnek, de úgy kezelem őket, mint más a macskát: jó jó jó, de ne gyere közelebb.

@ivivan:
A hatter nem mindegy, vannak akik ezt nem tudjak megoldani, elhiszem. De ha ök tenyleg multinal dolgoznak mindeketten felfele ivelö karrierrel, akkor ezt csak akkor nem tudnak megoldani, ha nem akarjak.
akiknek anyagi lehetösegei nem olyanok, nincs akire rahagyjak agyereket 3 orara, azoknak ez gond lehet. De en a valaszom a poszter altal irt szituaciora irtam, nem minden hasonlo cipöben jaro embrre es elethelyzetre generalisan.

@Jankove: Van egy igen komoly probléma az érveléseddel. Azt mondod, hogy amíg nincs gyerek nem is tudod mi az igazi boldogság. Mi van, ha valaki (mondjuk Kinga) belevág, mert meggyőzted. Aztán meg kiderül, hogy neki mégse való. Nem lehet már visszacsinálni - ott lenne egy gyerek, akit senki nem akart, akit senki nem akar, és aki egész életében érezni fogja, hogy Őt nem akarták és csak a bajnak van...

Hogy én is hozzászóljak:
Alapvetően azért szokták szerintem az emberek a gyereket nem akaró nőket bolondnak nézni, mert ennek van egy biológiai limitje.

Az életben szinte mindig lehet váltani, 50 évesen is dönthetsz úgy hogy az eddigi életed egy rakás f.s volt, és te márpedig rakétatudós leszel mostantól mert ahhoz van kedved, de akár körbeutazhatod a Földet is. Mindez csak elszántság és maximum pénz kérdése.

De a gyerek azon kivételes dolgok egyike ami pont nem ilyen. 40-50 évesen már hiába akarsz váltani, ott már nem (vagy alig) lesz saját gyerek. Tehát ha a gyerek vonat egyszer elment, akkor elment, ott már nem tudod meggondolni magad.

És elég gyakori, hogy bizony a nők amikor megérzik az idő múlását, akkor szembefordulnak magukkal és hirtelen nagyon akarnak gyereket de már késő.

Úgy is mondhatnám, hogy akkor változik meg a dolog amikor már nem az van hogy a nő nem akar gyereket, hanem amikor rájön hogy most már a gyerek nem akarja őt akár akarna akár nem.

@ivivan: Én nem látom, hogy bárhol javasolta vagy ajánlotta volna a szerzőnek, hogy mégis vágjon bele.
Kicsit szalmabábos lett ez a komment, nem?

Már az a tény is, hogy megírtad ezt a levelet, arra utal, hogy bizonytalan vagy a döntésedben és külső megerősítésre, visszaigazolásra vágysz. (Én például nem érzek késztetést, hogy a Horgászmagazinnak mentegetőzzek, amiért életemben nem horgásztam még :-))
Ebben az esetben viszont nagyon komolyan kellene ezzel a dologgal foglalkoznod, az időd ugyanis rohamosan fogy. Először is ülj le a pároddal és beszéljétek át az egészet még egyszer; tisztázni kellene, hogy kifejezetten még a saját gyerek gondolatától is borzadtok, vagy csak "nem érzitek a vágyat", mert ez utóbbi nem jelent semmit. Aránylag kevés ember vágyik őrült mód a gyerekre, ha csak ezen múlna, kb. minden 10. nő szülne vagy még annyi sem.
Ha jól elvagy a tesó gyerekeivel, az azt jelenti, hogy valószínűleg teljesen alkalmas vagy saját utód vállalására is. A 24 órás együttlét gondolatától még félsz, pedig ha estig elvagy a más gyerekével, az a két óra már nem számít, amíg a sajátodat lerakod aludni és utána nyugodtan tévézhetsz, szexelhetsz stb. a pároddal.
Azt valóban nem tudhatod előre, hogy ha szülsz, hogyan fogsz pontosan reagálni a gyerkőcre, egy valami viszont szinte biztos: ha nem szülsz, meg fogod bánni.

@Irbisz: Ha a nagyszülők nem segítenek a gyerekre vigyázásban, akkor megbízható babysittert találni nagyon nehéz. Ha reggel hamarabb mész dolgozni, mint ahogy a bölcsi nyit, este pedig tovább maradsz, mint ameddig a bölcsi nyitva van, akkor már a napi munkábajárás megoldása is logisztikai kihívások elé állítja a családokat. Ezt naponta tapasztalom a kollégáimnál... Van olyan, akinek a babysitter megy a gyerekért délután és Ő vigyáz a gyerekre, amíg anyuka meg apuka haza nem ér. Lehet, hogy a gyerek többet van a babysitterrel, mint a szülökkel...

@ivivan: " Ha reggel hamarabb mész dolgozni, mint ahogy a bölcsi nyit, este pedig tovább maradsz, mint ameddig a bölcsi nyitva van"

Ez esetben adja magát a kérdés, hogy biztos azzal szeretnéd-e eltölteni a kétharmad életed hogy a munkahelyeden vagy (gyerektől függetlenül).
Mert pl. a bölcsődék általában 6-18-ig vannak nyitva, ha ez egyik oldalról sem fér bele akkor napi 14-16 órát dolgozol? Na érted...

@FlybyWire: nem lett szalmabábos. A meggyőzéshez nem feltétlenül szükséges győzködés. Elég lehet azt sugallni, hogy valamitől majd hihetetlenül boldog leszel. És ezt elég sokan megteszik...

@porthosz: Szegeden a kollégák szerint 8kor nyit a bölcsi és fél 5-kor már kinézik a gyereket. De nyilván saját tapasztalatom nincs. Nálunk általában 9-től 6-ig dolgoznak az emberek, ez a normál 8 órás műszak (1 óra ebédidővel).

@ivivan: "Ha reggel hamarabb mész dolgozni, mint ahogy a bölcsi nyit, este pedig tovább maradsz, mint ameddig a bölcsi nyitva van, akkor már a napi munkábajárás megoldása is logisztikai kihívások elé állítja a családokat."
Ez marhaság. Apa viszi, anya korábban megy dolgozni, korábban jön el, és hozza (vagy fordítva) - kész is vagyunk.
7:30-18:00 között egyébként is 10.5 óra van (jó, 17:00-tól már nem sok gyerek van, de 9.5 óra is elég kellene hogy legyen dolgozni+utazni).

@Nancsibacsi: "Apa viszi, anya korábban megy dolgozni, korábban jön el, és hozza (vagy fordítva) - kész is vagyunk."

Hát persze. Kivéve, ha előtte együtt jártak dolgozni autóval (ami messze a legolcsóbb és leggyorsabb munkábajárási mód). Most választhatnak, hogy egyikük tömegközlekedik vagy vesznek második autót. Mindkettő jelentős extra kiadással jár.

bla, bla, bla... igazi élet, meg boldogság, meg szemem fénye.
aztán mikor 20 év múlva a gyerek közli, hogy homokos, akkor:
1, ugye kigyógyulsz belőle? /nem bazdmeg, mert genetikai háttere van/
2, biztos az én hibám /hogyne, a te génjeid is benne vannak/
3, bárcsak meg sem szültelek volna
szóval elmehettek ti az álságos kurva anyátokba.

@porthosz: "Mert pl. a bölcsődék általában 6-18-ig vannak nyitva,"

Melyik univerzumban?
Még egyet sem láttam, ami 5 után is nyitva lett volna, ahogy a 7, sőt fél 8-es nyitás is a legjellemzőbb.

Az is csoda, hogy olyan ovit találtunk, ami 6-ig nyitva van. Persze magán, fizetős.

@Selmo: na, megjött a nap legprimitívebb embere is, üdv.
Normális ember ugyanúgy szereti a gyermekét, tökmindegy milyen nemi identitású, vallású, stb.

@Selmo: Arról nem is beszélve, hogy ha tömeggyilkos vagy diktátor lesz. Bizony ez is megtörténhet, úgyhogy jobb is lesz ha mindenki hanyagolja a gyerekvállalást.:)

Volt egyszer egy ilyen főnököm. Tök okos nő volt, és amikor kb. 38 éves volt, akkor azt magyarázta nekem, hogy milyen jó élete van, és nem is akar gyereket, elég a pasijának az első házasságából származó nagylánya. Aztán amikor 39 évesen lecserélte őt a pasija egy fiatalabbra, akkor sírt egy sort, hogy már gyereke se lesz...

Kíváncsi voltam a kommentekre és persze ezúttal sem csalódtam. Megjöttek a kioktatók, a fensőbbséges gyerekesek, a bölcsőde nyitva tartásán egymásnak ugrók, no meg a másikat simán lehülyéző "zsenik" is. Kis mai magyar társadalom...ez a legszomorúbb az egészben.
A posztolónak: jómagam olyan 14-15 évesen már megmondtam, hogy nem lesz gyerekem, persze akkor még mindenki mosolygott. Immár 48. évemben vagyok, nem lett gyerekem és egy pillanatig sem bántam meg soha.

@ivivan: "Hát persze. Kivéve, ha előtte együtt jártak dolgozni autóval"
Nyilván fel lehet hozni ellenpéldát, mert "40 km-re járok be dolgozni vidéken nincs munka", stb - ez esetben le lehet tenni a gyereket a munkahelyhez közel, nem pedig a lakáshoz. Mindenre van megoldás - feltéve hogy valaki meg akarja oldani a problémát. Aki nem akarja, annak meg ott is problémát lát, ahol nincs is.

@Kyria: Olvasd már el a posztodat mit csinálsz: "Kis mai magyar társadalom...ez a legszomorúbb az egészben."
Kioktatsz felsőbbrendűként, és lesajnálod a többi posztolót. Persze mindezt érv nélkül, mert úgy az igazán bravúros. Hiszen mindenki tudja, hogy amit Kyria gondol a világról, az úgy szentírás ahogy van.

:: Űrlény vagyok, hogy ilyen gondolataim vannak? Selejtes lennék, amiért nem érzem magamban az anyai ösztönt? Vagy csak későn érő típus vagyok?

Önkéntes Darwin-díjas vagy.

Kezdjük azzal, hogy senkinek sem vagy köteles megmagyarázni, miért van, vagy miért nincs gyereked... És már folytatni sem kell. A te életed, úgy éled, ahogy neked jó. Pont ma fakadtam ki erről (is):

jobangel.blog.hu/2016/09/29/noi_kialtvany_holgyeim_hat_normalisak_vagyunk_mi

@Kyria:
Vagy a szövegertesed siralmas, vagy az arcod akkora hogy az ajton is csak oldalzva fesrz be.
Egyebkent a magyar tarsadalom megmondoemberes, fidesznyik arrogans hozzaallasat pont te hoztad a topikba az egybites ex catedhra böffeneteddel.

@Irbisz: Kedves Irbisz, olvasva irasodat kerlek, magyarazd el mi lenne a helyes "kifogas" arra, hogy ha valaki nem akar gyereket valalni? Ugyanis minden esetben amikor valaki arra hivatkozik, hogy pl nyaralas ,szabadido, stb eltoltese gyerek nelkul egyszerubb, vagy hogy karrier miatt vagy akarmi.....szoval akkor mindig jon egy csoport aki kozli, hogy ez csak ures duma.... Nos en nem tudom hogy is megy ez, de en pontosan abban a helyzetben vagyok mint a posztiro, csak oregebb kiadasban... Maximalisan egyet tudok eppen ezert erteni vele, ugyanis igen lehet gyerekkel is nyaralni menni, de en pl nem akarok.... mivel PIHENNI szeretnek, oda menni es akkor amikor akarok, annelkul hogy a gyerekre a figyelmem 90% at kene forditani. Estenkent szeretek hazamenni a paromhoz akivel az egesz napi munka utan kellemesen elbeszelgetunk, esetleg egy pohar bor mellett amig megfozzuk a vacsorat kozossen, majd vacsorazas kozben nezunk egy jo filmet.... Vagy adott esetben csak ad hoc elmegyunk setalni kettesben ahol ismetelten csak egymassal, vagy a kornyezettel kell foglalkozni, nem pedig a gyerekkel aki korbe korbe rohangalva visitozva igenyli a figyelmet. Ez onzoseg lenne? Szerintem egyaltalan nem az....ezt ugy hivjak hogy tudom, hogy szeretem elni az eletemet... Az onzoseg az amit a gyerekkel rendelkezok csinalnak....ami arrol szol, hogy ha valakinek nincs adott idon belul/utan gyereke akkor azt elkezdik b@sztatni, hogy mikor lesz mar? Miert is? Keresztenyi kotelesseg a szules? Bocs nem vagyok hivo.... vagyis az vagyok de nem ebben a formaban.... Az ilyen posztok is csak azert szuletnek, mert a posztolo valszeg allandoan ezzel szembesul, es magyarazkodasra kenyszerul, miert is nincs gyereke.... Pedig a valasz egyszeru : CSAK! Ha en nem vonok felelossegre senkit azert, hogy miert van gyereke akkor engem se vonjon senki felelosegre azert mert nincs.

@FlybyWire: mit farasztod magad valami valosagsokon szocializalodott troll hülyegyereknek adott valasszal? :)

@Nancsibacsi: nekem van egy különleges szokásom. Minden döntést úgy hozok meg, hogy fölírom az adott döntéssel járó pozitív és negatív dolgokat. Szinte mindent így döntök el: új munkahely, autóvásárlás, házépítés stb. És hasonlóan dönteném el a gyerek kérdést is, de egyelőre az a bajom vele, hogy ott a "pozitív" oldal egyelőre üres. Így mindegy, hogy mennyire apróságok kerülnek a "negatív" oldalra, akkor is a negatív oldal győz. És nem is olyan apróságok azok a negatívságok: bevételkiesés (anyuka fizetése kiesék jópár hónapra), extra költségek, alvásmegvonás, logisztikai rémálom stb.

@Nancsibacsi: Én nem posztoltam. Hozzászóltam. Arról pedig nem tehetek, hogy nem azt olvasod el, amit írtam, hanem arra reflektálsz, amit a soraimból kiolvasni VÉLSZ.

@Irbisz: Javaslom, hogy Te olvasd el, amit írtál. Én nem kívánom a kommentedet minősíteni, soraid úgyis megteszik ezt helyettem:).

Ha nem akarsz gyereket, akkor ne szülj. Ennyikeh! Ez nem India, Afrika vagy a mohamedán világ, ahol nincs más választásod, szülnöd kell, vagy megköveznek...

Nem is értem miért vinnyognak a gyerektelenek. Ez kb olyan, mint a vegánok nyávogása, hogy ők nem esznek húst, tejtermékeket, tojást. Senki se kérdezte, ha rádnézek, nem látom rajtad, hogy gyereket nem akarsz. Nem szülsz és kész. A semmiről beszélsz, írsz.

Én nem akarok soha életemben elutazni az Antarktiszra és Madagaszkárra és nem akarom átműttetni magam nővé se, mert nem vonz, nem az én világom, drága, csak a kényelmetlenség van ezekkel. Te nem akarsz gyereket kb. ugyanilyen indokokkal. Mindketten megtehetjük, hogy NEM tesszük, amit nem akarunk. Akarsz róla beszélni? Érdekel? Nem.

"Van még 5-6 évem, ami alatt bármikor rám törhet a gyerek iránti vágy."

Nem, van még 50-60 éved, hogy rád törjön a gyerek utáni vágy. 5-6 éved arra van, hogy meg is valósítsd, ha rád törne ez a vágy. Persze elvben megoldás lehet az örökbefogadás is, amit itt írtak, de a valóságban ez messze nem ilyen egyszerű. Hiába vannak tele az árvaházak, 30-as házaspárok is éveket várnak arra, hogy örökbe fogadhassanak valakit. Egy 45 éves (esetleg egyedülálló) nőnek még kisebbek az esélyei.
Arról nem i szólva, hogy - amint erre már többen rámutattak - aránytalanul nagyobb kockázatot vállalsz, mint a pasid. Neki tényleg van még 20 éve is arra, hogy meggondolja magát.
Mindezek ellenére persze azt teszel amit akarsz, nincs abban semmi megvetendő, ha valaki nem vállal gyereket. Én csak annyit mondok, hogy ez egy életre szóló döntés (csakúgy, mint a gyerekvállalás), ezt jobban végig kell gondolni, mint ahogy te (úgy tűnik) végiggondoltad.

Istenem, ne hallgass senkire. Önmagad helyes mércéje te magad legyél. Nem vagy selejtes, miért lennél? Mert mások azt mondják? Mert másnak van négy gyereke? Nemrég hallgattam meg 2 szülőt 4-5 gyerekeseket, és mélyen vallásosakat (1 férfi és 1 nő, de nem egymás párjai), aki így 40 felett őszintén bevallották, hogy bár nagyon szeretik a gyerekeiket, de ha mér egyszer csinálnák, akkor nem vállalnának ennyit és ilyen korán. Megdöbbentő, de nagyon jó érzés volt, hogy nem a nemzet koszorús anyja szerepet hozták, hanem őszintén megosztották a kételyeiket. Ne hidd, hogy azok, akik itt kritizálnak mind rohadt elégedettek és boldogok. És sose feledd, hogy szappanoperát az néz a legszívesebben és pletyizni is az szokott leginkább, akinek a saját szénája sincs rendben, ezért rendezgeti inkább a másét. Ha boldog és elégedett vagy, zsigerből fogsz utálatot kiváltani az emberekből. Meg irigységet. Ha szembe mész a társadalmi elvárásokkal és annak ellenére vagy boldog és elégedett, még inkább. Ezt sose feledd. És sose engedd, hogy mások véleménye befolyásoljon a saját életed fontos döntéseiben. Elvégre nem ők élik a te életed. Még akkor sem, ha a saját szüleidről van szó.

@FlybyWire: Szoval azert mert neked van gyereked azert tobb vagy annal akinek nincs? Szep gondoloat...remelem ezt tanitod majd a gyerekednek is.... En 8 eve vagyok egyutt a parommal es miknden pillanat elvezzuk es boldogok vagyun k gyerek nelkul is.... neki sem hianyzik, nekem sem... En orulok annak, hogy ha valakinek gyereke van az o dontese.... DE SOHA nem mondanek olyat, hogy en tobb vagyok mert nekem nincs es ezert olyan dolgokat megtehetek amit o nem tud a gyereke miatt.....ellentetben veled aki szerint egy par csak karrierrel es boldog elettel kevesebb mint egy par gyerekkel es ugyanolyan karrierrel...

@RoxyCRX:
ezt nekem minek irtad?? neked is gondok vannak a szövegerteseddel?
komolyan mondom kar irni egy betűt, elkezdessz te is olyasmit nagy hevvel cafolni nekem cimezve, amit egy szoval nem irtam.

egyebkent meg a löteri döglött kutyat nem erdekli miert nincs gyereked, azert mert genjeid müködese nem megfelelö es nem vagysz ra, vagy mert egy hedonista lusta alak vagy paroddal együtt.
A te eleted a tied, en se allok neki senkinek bizonygatni vagy önigazolni semmilyen döntesem.

@RoxyCRX:
ha ugyanolyan tarsadalmi szinten vagytok, akkor igen, többet er az, aki NORMALIS gyerekeket nevel fel.
egy hatgyermekes segelyböl elö megelhetesi gyerekgyartonal többet er kb. barmelyik tisztessegesen dolgozo gyermektelen ember.
de ha adott 2 par, amelyik kb. azonos tarsadalmi ertekü munkat vegez, erteket allit elö, akkor egyertelmü hogy ertekesebb aki emellett gyereket is nevel

@ivivan: „És hasonlóan dönteném el a gyerek kérdést is, de egyelőre az a bajom vele, hogy ott a "pozitív" oldal egyelőre üres.”

A pozitív oldal fullon van, csak olyan tintával írnak oda, amit egy gyermektelen személy nem lát, ill. nem tud értelmezni. Ha racionális és matematikai alapon keresel érveket a gyerekvállaláshoz, akkor sosem fog elbillenni a mérleg nyelve. Ugyanis a gyereknevelés valóban extra kiadásokkal jár, főleg hazánkban, ahol csak 3, vagy annál több gyerekkel számít az ember családosnak. Ha nem keresel milliókat, -és általában ez a jellemző- akkor az extrakiadás egyben valamiről való lemondást is jelent. Ahogy fentebb írták az impulzusszerű életvitel megszűnik, és szervezni, logisztikázni, megoldani kell mindent, a gyerek figyelembevételével. Illetve amíg pici a baba, addig általános pauza van mindennel, és ez az időszak megterhelő lehet. Én elismerem, kicsit olyan dolog ez, mintha állnál a rulettkerék előtt, és azon gondolkodnál, hogy feltedd-e az összes vagyonodat egy adott számra. Esélytelen, ezért értelmetlen döntésnek tűnik, pedig bizonyos értelemben ez történik. Viszont az a helyzet, hogy ha születik egy gyereked, akkor varázsütésre egy teljesen másfajta dimenzióba kerülsz, másfajta emberré válsz, másképp értékelsz mindent, és egy csomó –addig überfontosnak hitt dolog- huszadrendűvé silányul. Ez tényleg így van, én magam csodálkoztam magamon a legjobban: masszív autóbuzi voltam, az egész életem a versenyek, a benzingőz körül forgott éjjel-nappal, erre költöttem minden pénzemet, erről szólt minden, és nem hittem, hogy bármi is ki tud billenteni ebből. Aztán de. A betont felkaparó impozáns gépet, azóta lecseréltem egy unalmas, randa, szürke, alacsony fogyasztású családi közlekedőedényre. Verseny helyett, pedig a kicsit tanítgatom babamotorral gurulászni. Hiányérzet, megbánás? Ugyan, fel sem merül. Szülőnek lenni jó, és talán nyálasan, meg csöpögősen hangzik, de a gyerek ÉLETET hoz a lakásba. Az unalmas háztartásod, a tárgyaid megtelnek élettel. Na mindegy, ezt nem lehet úgysem szavakba önteni, ezt be kell vállalni, át kell élni, utána érted csak meg.

@FlybyWire:

;-)

@Irbisz: teljesen igazad lenne, ha a gyerektelen pároknak nem kellene folyton azt hallgatniuk, hogy "Mikor lesz gyerek?" "Gyerek nélkül nem ér semmit az élet" "Mikor öreg leszel meg fogod bánni, hogy nem vállaltál gyereket" stb...

@ivivan: „Elég lehet azt sugallni, hogy valamitől majd hihetetlenül boldog leszel. És ezt elég sokan megteszik...”

A posztoló bedobott egy témát, én leírtam hogyan éltem meg a kérdést a saját szemszögemből. Aztán hogy ezzel az infóval mit kezd, az igazából hidegen hagy, nem szívügyem győzködni senkit semmiről, nem lesz nekem se jobb, se rosszabb, akárhogy is dönt.

@Jankove: Csak ugye visszakanyarodunk oda, amit már említettem: mi van, ha valakinek mégse jön be a gyerekvállalás? Visszacsinálni nem lehet...

@Irbisz: Nem nekem van problemam a szovegertessel hanem neked, mivel van keped megitelni masokat az alapjan hogy van /akar e gyereket vagy sem. Azthiszed tudod a nagy okossagot, ki hogy mukodik. Ezzel szemben ibolyad nincs rola ki miert es mit csinal. Hedonista vagyok a parommal egyutt? Igen. Es ez zavar teged? Azert mert neked a szaros pelenka jutott? Elvezd akkor, ahogy en is teszem azt ami nekem jutott. De te engem ne itelj meg mert semmit sem tudsz rolam es foleg ne azon az alapon hogy akarok e gyereket vagy sem.

@Irbisz: Miert is ertekesebb? Csak mert gyereke van? Szertintem te el vagy varazsolva... Az ember ertket egyaltalan nem a gyerek valalas adja meg....Az ember erteket a sajat szemelyisege adja meg fuggetlenul hogy van e gyereke vagy sem. Persze mivel neked van, ezert azthiszed neked van igazad. De majd amikor a beteg gyerekedet egy gyermektelen kutato altal feltalalt gyogyszer gyogyit meg ,aki inkabb a munkajanak elt es nem valalt gyereket csak azert hogy a tiedet meg tudja gyogyitani...amig te otthon atyalapatyalaztal a kolykodnek.....na majd akkor magyarazzal nekem arrlol hogy ki az ertkesebb

Sokan önzőségnek tekintik, ha valaki nem vállal gyereket. Én ezzel nem értek egyet. Szerintem ez inkább felelősségtejes döntés. Manapság nagyon szerencsések vagyunk, mert, ugyan van némi társadalmi presszió, de a gyermektelenség nem jár megbélyegzéssel és kirekesztéssel. Azért gondolom, hogy jó, hogy lehet ezt az utat választani, mert aki nem akar gyereket, és csak az elvárásoknak való megfelelés miatt vágna bele, az nyilván szar szülő lenne, és mint ilyen felnevelne egy roncs gyereket. Mi szükség erre? Nem sokkal jobb, ha olyanok vállalnak csak gyereket, akik teljesen akarják a dolgot?

@RoxyCRX:
”Nem nekem van problemam a szovegertessel hanem neked, mivel van keped megitelni masokat az alapjan hogy van /akar e gyereket vagy sem.”
Nem szep dolog a nyilt hazudozas Roxy, ha meg könnyen cafolhato is, akkor bizony ostobasag is:). Vegig azt mondtam, ez mindenkinek sajat döntese, senkinek nincs beleszolasa, ime par idezet: .
- "Öööö, az hogy nem lesz gyereketek, az a ti döntesetek, nem sok köze van hozza barkinek. Ez nem is kerdes."
- "Ha igy erzel, ritka nagy bolondsag lenne gyereket vallalni. Ahogy irtad, nem mindenkinek valo, kell a gyerek, ennyi.
- ”Ez a te döntesed (helyesebben a ti döntesetek), senkinek nem tartoztok ezert felelöseggel"
- "Ez Igy van. Nem kell szegyenkezni, sem magyarazkodni."
Szoval kisebb arcot es több ertö olvasast, ha lehet.

”Azthiszed tudod a nagy okossagot, ki hogy mukodik. Ezzel szemben ibolyad nincs rola ki miert es mit csinal. ”
Nem is erdekel, te oltari nagy tevedesben vagy. De mivel olyasmit tulajdonitassz nekem, amit nem is gondolok, es nem is mondtam, nem is csodalkozom ujabb zagyva kepzelgeseden.

”Hedonista vagyok a parommal egyutt? Igen. Es ez zavar teged? ”
Lasd fenn barbika.

”Azert mert neked a szaros pelenka jutott?”
A nemeteknel jolfizetett allasban elek ugy mint te, a szaros pelenka meg reg elmult, uis. a nagyobbik mar orvosi egyetemre jar az USA-ban :) ((de anno sem az en dolgom volt elsödlegesen). Te meg ilyen idös korodra egy lecserelt öregecskedö feleseg leszel, aki a pincsijet/macskajat dedelgeti es kesereg egyedül. Ugyanis gyerek nelkül minek tartana ki melletedd a parod? Szepen lelep egy majd 10-20 evvel fiatalabbal. Esetleg azert nem fenyeget ez a veszely, mert mar most kifogtal egy andywajna-fele nalad joval öregebb rusnya penzeszsakot, aki kora miatt mar megtart.

” Elvezd akkor, ahogy en is teszem azt ami nekem jutott”
Lasd fenn :). Mellesleg elarulom semmi rettenet nem volt benne akkor sem, igaz engem nem hibasan szocializaltak hogy fobiasan rettegek ettöl :)

”. De te engem ne itelj meg mert semmit sem tudsz rolam es foleg ne azon az alapon hogy akarok e gyereket vagy sem.”
Nem itellek el, oltarira nem erdekel. Mellesleg tevedesben vagy, elitelhetnelek erte ha erdekelne, ez ugyanis az Egyetemes Emberi Jogok garantalta szabadsagjogom :)

@ivivan:
Es ez megis miert zavar? Amikor elvaltam, mindenki azt mondta ne valjak el, miert teszem, nagyon megbanom stb.
Elmondtak, meghallgattam, miert ne, es utana elvaltam.
Akit ez zavar, az valahol maga sem biztos a döntese helyessegeben, ezert idegesitik az ilyen megjegyzesek.

@RoxyCRX:
Mar megint nem olvastad amit irtam, vagy nem fogtad fel :(. Aki pedig egyszerü magyar nyelvü mondatokat nem fog fel, az erdekelne megis mifele roppant hasznos es tarsadalmilag ertekteremtö teveknyseget vegez …

„Miert is ertekesebb? Csak mert gyereke van?”
Nem, de nem is ezt irtam, csak fel kellett volna fogni amit itt irtam: ” ha ugyanolyan tarsadalmi szinten vagytok, akkor igen, többet er az, aki NORMALIS gyerekeket nevel fel.”
Es igen, a peldadnal maradva, 2 gyogyszerkutato közül az az ertekesebb, akinek van gyereke. Miert? Mert ha majd te megöregszel, es bevonulsz egy szeretetorrhonba, vagy otthoni apolast fogadsz, masok gyerekei fognak gondozni, apolni, gyogyitani- a gyermektelen gyogyszerkutatot lehet hogy epp a gyermekes gyogyszerkutato gyermeke. Ez eleg egyszerü, zavar is hogy evidenciakat kell magyarazni.
De peldanknal maradva, ha a lanyom valamiert hazajönne az USA-bol, es ö gyogyitana teged amikor mar beteges ven szatyor leszel, nem nagyarcu ifju plazacica, akkor talan rajössz arra, mit jelent az ertekesseg tarsadalmi ertelemben.

„... Az ember ertket egyaltalan nem a gyerek valalas adja meg....”
Nem, de ilyet nem is irtam … Hanem azt, hogy ket azonos szintet, eredmenyt eler par közül, a gyerekes ertekesebb, mert hozzajarul majd ahhoz, hogy a tasaalom müködökepes maradjon, es a gyermektelent legyen aki gondozza öreg koraban.

”Az ember erteket a sajat szemelyisege adja meg fuggetlenul hogy van e gyereke vagy sem. ”
Igen, de lasd fenn. Ha van egy par azonos belsö ertekekkel, szemelyiseggel, akkor ertekesebb a gyerekes, lasd elözö.

”Persze mivel neked van, ezert azthiszed neked van igazad.”
Nem, olvasd vissza amit eddig irtam. Es ne reflexböl dühösen vagdalkozz, hanem gondolkozz el rajta.

”De majd amikor a beteg gyerekedet egy gyermektelen kutato altal feltalalt gyogyszer gyogyit meg ,aki inkabb a munkajanak elt es nem valalt gyereket csak azert hogy a tiedet meg tudja gyogyitani...”
De az is lehet hogy egy haromgyerekes kutato talalja fel azt. Es akkor 2, az embereken segitö gyogyszert feltalalo kutato közül megint ki az ertekesebb? Amit tegnap irtam rögtön eletbe lep: ” ” ha ugyanolyan tarsadalmi szinten vagytok, akkor igen, többet er az, aki NORMALIS gyerekeket nevel fel.””

”amig te otthon atyalapatyalaztal a kolykodnek..... na majd akkor magyarazzal nekem arrlol hogy ki az ertkesebb”
Mivel nem anya vagyok, nem atyalapatyaztam otthon. Ezt felreteve lasd fenti pontokat. Eleg egyszerüek- csak nem egy segelyert gyermekeket szülö nemzetiseget kellene összevetned egy gyogyszerkutatoval … lasd a mar ketszer bemasolt tegnapi gondolatot „” ha ugyanolyan tarsadalmi szinten vagytok, akkor igen, többet er az, aki NORMALIS gyerekeket nevel fel.” Amit kar hogy nem voltal hajlando megerteni :(

@Irbisz: "Ugyanis gyerek nelkül minek tartana ki melletedd a parod?"

Mondjuk szerelemből. A jó kapcsolatokat a szerelem tartja össze, nem a gyerek (és nem is a Technokol Rapid)

@ivivan:
Ja, csak az a baj, mar a kiindulasod is csak felig igaz, uis. a szerelem elmulik, nem marad fenn evtizedekig, javaslom nezz utana a szerelem mechanizmusanak- magyaran ha fennmarad a hazassag, azt nem a szerelemnek lesz köszönhetö, hanem egyeb tenyezöknek. A magyarazaton tullepve, akar azt el nem fogadva, ez a velekedesed azert is eleve jokora idealizmus a hazai valasi statisztikak ismereteben, mert eleve igen magas a valasok aranya, masreszt a tartos hazassagok felbomlasanak aranya is fokozatosan es allandoan nö.
Es realisan nezve, gyermektelen parnak egyszerübb es bonyodalommentesebb a valas, valamint sokkal jobb az uj partnerra talalasi eselye egy 40-50-es ferfinak, mint egy vele azonos kinezetü es vagyoni helyzetü nönek. Magyaran Roxy jobb ha elkezd aggodni es nagyon ügyelni, ne legyen fakepnel hagyva amikor hervadasnak indul, mert a valoszinüsege ennek eleg magas.
Abban remenykefhet csak, hogy mivel a valasok majd 70%-at a nök kezdemenyezik, ne inditsa el a valopert ha nem akar egyedül maradni.

@Irbisz: sajnálom, hogy olyan kapcsolatban élsz, ahol már elmúlt a szerelem. Az kétségtelen, hogy ha nem ápolják, akkor a szerelem 3-4 hónap alatt elmúlik. De ezért kell egymásra időt fordítani. Ezért kell "randizni" 10 év kapcsolat után is. És ezt férfiként, egy 15 éves kapcsolatban élve mondom - hidd el, lehetséges. Csak a megfelelő férfi és a megfelelő nő kell hozzá.

Én éppen a te állításod ellenkezőjére láttam már több példát is: a pár röviddel a gyerek születése után elvált, pedig előtte semmi gond nem volt. Persze olyanra is láttam már példát, amikor a nő elhagyta a férfit, mert a fickó nem akart gyereket. A fordítottjára még nem láttam példát...

Attól mert kipottyantotok pár kölyköt, még nem lesztek értékesebbek senkinél. Ettől még pusztulnak az őserdők, olvad az Antarktisz, háborúk törnek ki, éheznek a szomáliai árvák és a rák ellenszere sincs feltalálva. Majd ha ezek közül (bár a listát lehetne bővíteni), megoldást találtok valamire is, akkor lehet magyarázni.

@Irbisz: +ivivan....
ivivan : azt hiszem Irbisszel vitatkozni teljesen felesleges, mivel olyan szinten messze jar a realitasoktol, mint puposteve a repuloestol...
Pl szerinte lehetnek problemaim amikor majd oregecskedo feleseg leszek es nem kis fiatal plazacica mint most....
Nos ez szep csak ez par dolog miatt nem kovetkezhet be...
Ugyanis :
Irtam, hogy abban a cipoben jarok mint a posztolo, csak IDOSEBB kiadasban... (lamlam a szovegertes...)
A masik problema az, hogy FERFI vagyok nem NO.
Tehat a teljes sotetseg elboritotta szegeny Irbisz szurkeallomanyat..
Ezzel szemben a parom (aki NO) gyengebbek kedveert... O 41 eves es nem akar gyereket, ahogy en sem... Viwszont 8 eve egyutt vagyunk es igen a szerelem meg mindig megvan... plusz altalaban 0-24 ben egyutt vagyunk (mivel meg egyutt is dolgozunk) (ami altalad valszeg elkepzelhetetlen dolog) es minden egyutt toltott percet elvezunk... Tenyleg eleg siralmas lehet az eleted, hogy arra jutottal hogy a szerelem elmulik, aki oreg lcserelik stb.... Ezekszerint neked a gyerekvalalas volt az egyetlen sanszod arra hogy ne marad egyedul.... ez nagy pech, de ezert nem azt kell lesajnalni/irigyelni akinek kijutott a boldogsagbol.... Es kepzeld mivel en meg 42 eves vagyok, ugy meg azt sem mondhatom hogy Vajna papa kinezetem van... Szoval olyan mertekben lottel melle mindennel, hogy ez azert igencsak megkerdojelezni a helyes megitelesi kepessegedet....

@Irbisz: "Ugyanis gyerek nelkül minek tartana ki melletedd a parod? Szepen lelep egy majd 10-20 evvel fiatalabbal"
Ezzel azt sugallod, hogy a gyerek miatt nem fog valakit otthagyni a párja. Szép gondolat, de sajnos nem igaz, ismerek egy rakás embert, akik a gyerek megszületése után váltak el, nem ritkán azért, mert az ifjú apuka nem bírta beemelni azt, hogy most már nem ő van a középpontban, hanem a baba.
Sőt, ismerek olyan párt is, akik 4 (!) gyerek után váltak el, pedig anyu nem hízott el, nem lett ronda/igénytelen, egyszerűen apu megunta az otthoni gyerekzsivajt és keresett magának egy szingli csajt. Aki mellesleg anyunál idősebb volt. Úgyhogy nincs semmire se garancia.
Ami meg itt a harcias érveléset illeti: a taccsvonalon kívülről könnyű kiabálni. Ha anno nem a te feladatod volt elsődlegesen a szaros pelenka, akkor miért adsz itt bárkinek tanácsot, hogy vállaljon gyereket, mert különben ez-meg-az? Nevetséges.

@RoxyCRX: mi is együtt dolgozunk a feleségemmel - bár sajnos most külön projekten, szóval már nem vagyunk 0-24 együtt, pedig azt szerettük.

@ivivan: Minket emiatt igencsak "csodabogarnak" tartanak, mert allandoan az hallgatjuk (elvalt / gyerekes / stb) ismerosoktol , hogy ez mennyire egeszsegtelen es hogy ennek nem lesz jo vege....es persze!!!! Mikor lesz mar gyerek mert az KELL es kesz! En nem allitom hogy bennunk nincs hiba, de annyi rossz peldat lattam arra, hogy mivan ha valaki nem akar gyereket de ennek ellenere lesz.... Aztan a szulok es a gyerek is rosszul erzi magat.... szoval ugyerzem ha nincs meg a "feeling" hozza akkor kar reszkirozni. Annal jobban szeretem a paromat vagy akar a leendo gyerekemet , hogy rosszat akarjak nekik az eletukben. Ha ugyalakul, hogy ez megvaltozik akkor csak es kizarolag teljes akarattal es szivvel menjen bele az ember. Eppen ezert bosszant az olyanok hozzaallasa mint Irbisz es FlyBywire... :(

Ha a posztoló űrlény, akkor én is az vagyok. Én sem akarok gyereket, soha. Engem is próbálnak meggyőzni, hogy "majd meggondolod magad", és a többi bullshittel. De nem fog menni, nem fogok másképp vélekedni erről. És gratulálok annak, aki ezért minket selejtesnek tart....

@marcellus wallace:
De mért? Én pl. most 30 évesen kezdek eljutni oda, hogy néha el tudok menni éttermbe, moziba, vagy bárhová. Teljesen érthető, hogy vágyik ilyesmire az ember, és a gyermek ezt lehetetlenné teszi évekre. Pont azokat az éveket veszi el az életemből, amikor még lehetnék fiatal és boldog (tekintve, hogy eddig elég sokat dolgoztam). Nem meglepő, ha valaki ragaszkodik a nehezen megszerzett életéhez.
Áz, hogy valaki moziba és étterembe járjon, csak Magyarországon rongyrázás, Nyugaton a társadalom széles rétegének természetes, hogy életminősége van.

Kedves posztoló, nem vagy űrlény, csak most kezdenek az emberek kitörni a rájuk erőltetett hallgatásból, így sokan azt hiszik, hogy ez valami új "hóbort". Nézz végig az utóbbi 10 év google keresési eredményein, egyre többen és többen merik felvállalni azt, hogy nem akarnak gyereket. Ma már hetente legalább egy ilyen témájú cikkbe belefutok. Szükség van rájuk, mert csak így fogják megszokni és elfogadni a létezésünk. Köszönet, hogy megírtad.

Amúgy én szeretnék gyereket, mindig szerettem volna, de ahogy tényleg reálissá válik, és megélem, hogy a nehezen megszerzett, egy fokkal kevésbé a béka feneke alatt lévő életminőségemet évekre fel kell adni, a vágyaimról, hobbijaimról, barátaimról le kell mondani; a munkahelyemen ki kell maradni (illetve nagy erőkkel számolgatni, hogy hogy tudok mégis a szakmában maradni, hogy fogok gyes alatt tudományos fokozatos szerezni, tanfolyamokra járni, amiket mégis miből fogok majd kifizetni, és akkor még igen nagyon szerencsés vagyok, hogy a párom tolerálja ezeket a terveimet, mert elég sok pasi nem), szóval egyre több aggályom és kétségem van, amik persze sosem voltak, amikor még az volt, hogy "persze, a gyerek az élet értelme, csodája, 4-5 év múlva jöhet". Hát az nem ugyanaz, mint a most-már-akármikor-terhes-lehetek és onnan nincs többet visszaút, vége az életemnek, bezárnak egy sötét sírba, ahonnan húsz évig nem lehet kijönni. Ja és a gyermekes kolléganőim erre a felvetésre mind egyetértettek a sírba zárással, a legjobb, amit mondott az egyik, hogy azért van azon a sírbolton "sok színes ablak". Ezt nem is kétlem, ez biztat engem is.

Szóval a childfree csoportok összes aggályát nagyon is megértem. Ők vagy egyáltalán nem akartak gyereket (akkor meg minek, kinek jó eggyel több lelkileg elhanyagolt, potenciálisan deviáns szerencsétlen állampolgár?), vagy ugyanezeket a szempontokat mérlegelték, mint én, csak ők aztán inkább a másik döntési lehetőséget választották.

Ez a hülyeség meg, hogy "a gyereknek mindegy, milyenek az anyagi körülmények" ez micsoda, ki találja ki? A káoszba, amikor még a közös lakhatás sincs megoldva, vagy nincs egy autó (akármilyen márka vagy árkategória), amivel mondjuk kórházba el tudd vinni a gyereket, mégis minek szülni?

Az a helyzet, hogy akik reménytelenül szegények, azok bevállalják a semmire a gyereket, nem hibáztatom őket érte, mert lehet, hogy lesz bennük annyi szeretet, igényesség, hogy kiegyensúlyozott gyerekeket nevelnek. Aki alapból gazdag, annak könnyű. De van egy átmeneti réteg, akinek pár évet azért kell küzdenie ahhoz, hogy biztos helyzetben legyen, pl. ne kelljen azzal számolni, hogy ha beteg gyerek születik, akiknek külön gyógyszerek, kezelések, segédeszközök kellenek; akkor két hét múlva kint lesz az utcán koldulni az egész család.

Szerintem ugyanúgy tök oké nem vágyni gyerekre, mint vágyni gyerekre. És azt látom, hogy ez a két fajta ember van, aki vágyik rá, és aki nem. Ugyanakkor legtöbben próbálják racionális érvekkel alátámasztani. De ahogy én látom -- több véleménnyel ellentétben --, azoknak lesz gyerekük, akik vágynak rá (meg akiknek véletlen besikerül). Olyat még nem láttam, hogy valaki abszolút nem vágyott gyerekre, de racionálisan végiggondolta a dolgokat és mégis csinált egyet vagy többet. És olyat se láttam, hogy valaki iszonyatosan vágyott gyerekre, képes is lett volna rá, de racionálisan úgy döntött, megerőszakolja a vágyait és inkább nem csinál gyereket, pl azért, mert nincs rá pénze. Mert majd lesz valahogy... Ugye mindenki látott már ilyet?
És valakin azt számon kérni, hogy vágyik vagy nem vágyik gyerekre, kb olyan, mint azt, hogy miért férfi vagy miért nő. Sokakon azt látom, akiknek gyerekük van és üldözik a gyerekteleneket, hogy belefáradtak, talán meg is bánták, de azt ugye ciki kimondani. És ha már neki sz.r, legyen másnak is az.