Az óraátállítás kellemetlen hatásait sokan érzik magukon. Fáradtabbak, ingerlékenyebbek lehetünk napokig, sőt hetekig is, de ennél súlyosabb következményekkel is jár, ha „kizökken az idő”.  Miért visel meg bennünket ennyire az óraátállítás, és mit tehetünk annak érdekében, hogy ezeket a kellemetlen hatásokat csökkentsük?  Dr. Hermánné Fogarassy Éva alvásszakértő tanácsai segíthetnek a zökkenőmentes óraátállásban!

-Közeledik a tavaszi óraátállítás: szombatról vasárnapra éjjel 2-kor az órákat átállítják 3 órára. A XX. század közepe óta működő óraátállítás ellen rengetegen tiltakoznak, nemcsak a gazdasági adatokat kérdőjelezik meg, hogy spórolnánk a villanyáram költségeken, hanem komoly egészségügyi vizsgálatokra hivatkoznak, miszerint az óraátállítást követő napokban jelentősen megemelkedik a balesetek, az infarktusok és az agyvérzések száma. Mi erről az Ön véleménye?

 – Sajnos egyet kell, értsek a tiltakozókkal és valóban, hitelesek azok az adatok, amik az óraátállítás egészségügyi kockázatait emelik ki. Sőt, szomorú tény, hogy a tavaszi óraátállítás – ami a visszaállás a természetes időre - sokkal jobban megviseli a szervezetet, mint az őszi. Több napon – majdnem 2 héten keresztül, szerencsére egyre csökkenőbb mértékben – valóban több a balesetek, az infarktusok, a stroke-ok mellett a nem halállal végződő vérnyomáskiugrások száma, valamint az alvászavarok és a gyomor- bélrendszeri panaszok száma is.

 – Mi az oka annak, hogy az 1 óra eltolódás ennyire megviseli a szervezetet?

– Életműködéseink egymással összehangolva, ritmikusan zajlanak, amiket a biológiai óránk, mint egy karmester vezényel. Évmilliókon keresztül a biológiai órák a Nap járása szerint vezényelték az élő szervezetek működését. A mai civilizált ember az életét a Nap járása helyett az óra járásához igazítja. Jó esetben ez igazodik a természet ritmusához is, azaz a sötétség órai alatt alszunk, egy jól kialakított napirenddel, mindig kb. ugyanakkor fekszünk le és mindig kb. ugyanakkor kelünk fel. Az ilyen életritmusban élő emberek bizonyítottan egészségesebbek, hosszabb az átlagéletkoruk és jobb az életminőségük. Az ő biológiai órájuk nem kényszerül arra, hogy az alvásidő ide-oda változtatása miatt újra, meg újra összehangolja a számtalan különböző életműködésüket. Mindegyiknek megvan a maga ritmusa és mindegyik ritmusa összefügg mindegyik másikkal is. Amikor viszont valami megzavarja a kialakult bioritmust, annak az újrakalibrálása hibalehetőségeket rejt magában, főleg amíg az új egyensúly kialakítása folyamatban van, addig a biológiai rendszer igencsak sérülékeny. Ez történik az óraátállítást követően. Konkrétan pl. amikor tegnap ilyenkor még az igazak álmát aludtuk, éppen színes szürreális történeteket álmodtunk az alvás REM fázisában – ebben az alvásfázisban a legnagyobbak a vérnyomás kiugrások és szívritmus emelkedések – ma viszont pont ekkor van a reggeli kapkodás és rohanás ideje.
Nem csoda, hogy számottevő mértékben megemelkedik a szív- és agyi infarktusok száma. Hasonló történik a figyelmünkkel is: tegnap ilyenkor még aludtunk, azaz a figyelmünk még be se volt kapcsolva, ma pedig a reggeli közúti forgalom ingerözönében kéne helyesen tájékozódnunk. Nem csoda, hogy sokaknál ez hibázáshoz vezet, aminek az eredménye baleset lehet.

– Önnek az a véleménye, hogy tudatosan sokat tehetünk azért, hogy az időátállítás szerencsétlen következményeit elkerülhessük?

- Így van! Lássuk csak, mi is történik pontosan! Azzal, hogy 1 órával átállítottuk a napi időt, a biológiai óránk két alapritmusát zavartuk meg. Az egyik a cirkadián ritmus, azaz az éjszakák-nappalok ritmusa, amiben az elalvásnak és ébredésnek két kiemelt időpontja van.

 – Melyik a másik bioritmusunk, amire az óraátállításnak közvetlen hatása van?

– Ez a figyelem. A figyelem az a folyamat, ami a szervezet és a külvilág között a kapcsolatot tartja. Egy állandó készenléti állapot, ami késszé tesz minket arra, hogy a külvilág ingereire reagálni tudjunk. Ennek az életműködésnek is megvan a maga ritmusa: 80-100 percenként egy néhány perces figyelmi tompultság következik be, mert a figyelem, ez a rendkívül bonyolult és az életünk védelme szempontjából óriási jelentőségű idegrendszeri állapot nem tartható fenn ébredéstől elalvásig csúcsminőségben, hanem rövid pihenőkre van szüksége. Ezekben az időszakokban un. figyelem-fáradási kapukban - ha nem pihenhetünk – jelentős mértékben megemelkedik a balesetek lehetősége.

Óraátállításkor, mivel 1 órával tolódik el az idő, így az összes figyelem-fáradási kapu is más időpontban fog jelentkezni. Egy normális napirend szerint élő ember ösztönösen – de nem tudatosan - tisztában van ezeknek a várható idejével és ösztönösen kerüli – ha módja van rá – ilyenkor a kockázati lehetőségeket.

 – Az Ön által elmondottakból számomra az derül ki, hogy az óraátállítás negatív következményei leginkább a pontos napirend szerint élő embereket érintik.

– Ez így is van, de ebből nem az következik, hogy a többé, vagy kevésbé hektikus életvezetésű emberek védettek lennének ezzel szemben, hanem az, hogy ők nap, mint nap ki vannak szolgáltatva a biológiai értelemben kiszámíthatatlan életvitel egészségkárosító következményeinek. Az, hogy hol ekkor fekszünk le, hol akkor, hol ekkor kelünk, hol akkor - ez sajnos már pont elég kockázati tényező.

– Mit tudna tanácsolni, hogyan tudjuk elkerülni az óraátállítás negatív következményeit?

– Mivel az óraátállítás két alapvető életritmusunkat zavarja meg egyszerre, okosabb lenne, ha nem egyszerre, hanem egymás után változtatnánk meg a következő módon:

Azokban a figyelem szempontjából tompa időszakokban – a kapukban – szoktunk elaludni, azaz ezek este elalváskapukként működnek: az idegrendszerünk másfél óránként felajánlja nekünk az elalvás lehetőségét. Ha nem a megszokott elalváskapunál alszunk el, hanem egy előtte vagy utána következőnél, ezt elég rugalmasan kezeli a szervezetünk, nem okoz komoly alkalmazkodási problémát. Ezért azt javaslom, hogy az óraátállítás után is használjuk továbbra is a szervezetünk számára jól ismert kapukat. Aki eddig pl. este 10-kor aludt el, annak az óraátállítás után a megszokott legközelebbi kapuja 9.30-kor van, itt lenne jó elaludnia. Ez persze másfél órával korábban van, mint amit megszoktunk, de ha gondoskodunk arról, hogy elég nagy legyen az alváskésztetésünk – elég fáradtak legyünk – akkor ez könnyen sikerülhet. És szép lassan, 1, de maximum 2 hét után, magától be fog állni a régi napirend.

A zökkenőmentes óraátállás érdekében a következőket tanácsolnám:

1. figyeljünk az elalváskapuinkra: fél órával a meg szokott idő előtt menjünk aludni!
2. szombaton és vasárnap mozogjunk minél többet!
3. lehetőleg ne lustálkodjunk az ágyban hétvégén, keljünk fel ébredés után mielőbb és ne aludjunk délután!
4. Az óraátállítást követő napokban csak könnyű vacsorát fogyasszunk, de bőségesen reggelizzünk!
5. főleg az első napokban kerüljük a reggeli kapkodást, rohanást, fokozottan figyeljünk a baleseti helyzetek elkerülésére!
6. főnökként és tanárként legyünk toleránsak!

– Önnek mi a véleménye, célszerű lenne az óraátállítást megszüntetni, és visszatérni az eredeti, nyári időszámításhoz?

– Igen, nekem határozottan ez a véleményem. Az új tudományos eredmények és vizsgálatok fényében érdemes lenne a kormányoknak újragondolni ezt a kérdést.

 Köszönöm az interjút dr. Hermánné Fogarassy Éva alvásszakértőnek!

Az interjút készítette Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus (A szerző további írásait a Kreatív pszichológia blogon olvashatod. Még több információt a Kreatív pszichológia honlapon találsz.)