„Ezredszer néztem meg a postaládát, vajon miért nem ír?”… „Folyamatosan azt tervezgetem, hogy milyen lesz újra találkozni”… „Mit csinál, hol lehet most?” – ezek nem egy első világháborús háttérországi katonafeleség gondolatai, hanem egy távkapcsolatban élő kortársunk dilemmái. Az Egyesült Államokban 100 emberből 4 távkapcsolatban él, és ha ez akár csak megközelítőleg hasonlít is a magyar arányokra, akkor neked is van olyan ismerősöd, aki átmenetileg vagy életvitelszerűen távol él a párjától.

Milyen a távkapcsolatok lélektana? Mitől nem működnek – és mitől igen? Tudja-e erősíteni a földrajzi távolság a párkapcsolatot? – ezeket a kérdéseket boncolgatja Hollósi Eszter pszichológus-tréner ebben a vendégposztban.

Nem mindegy, hogy a kapcsolat az életciklusának mely pontján válik távkapcsolattá: bejáratott, vagy még kiforratlan szerelemről van szó. Ez utóbbi magában rejti a „honeymoon-effect” nevű buktatót, azaz hogy a felfokozott, optimista, szimbiotikus kezdeti időszakban a másikban gyakran még csak a saját fantáziánkat látjuk. A friss kapcsolatok feladata a hétköznapi valóság megélése és az összecsiszolódás, ami távkapcsolatokban a rendelkezésre álló limitált idő miatt igazi kihívás.

Amikor a megszokott közelségbe betolakszik a földrajzi távolság, az éppen olyan kémiai folyamatokat – megvonást – indít el az idegrendszerünkben, mint amikről egy függőség kapcsán beszélünk. Feszültnek, stresszesnek érezhetjük magunkat, hirtelen magányossá válunk, és megijedhetünk attól, hogy a párunk nélkül kell meghozni bizonyos döntéseket. Van, akinek hatalmas teher, hogy egyedül aludjon, és bizony a szex is hiányzik, nem kevés hormonális és hangulati változást indítva el.

Hogy hogyan tudunk megbirkózni a helyzettel, az több tényezőtől függ:

• az észlelt kontrolltól, azaz hogy mennyi befolyásunk van a történésekre: Mi választottuk-e a távkapcsolatot pl. anyagi vagy karrierszempontból? Mekkora döntési terünk van a találkozások gyakoriságában és hosszában?
• a bejósolhatóságtól: Fel tudtunk készülni a helyzetre? Kiszámítható-e a találkozások ritmusa? Tudjuk-e, hogy meddig fog tartani ez az időszak? A bizonytalanság okozta feszültséget a mindennapokban ügyesen oldja a várótermi sorszámrendszer (vegyük észre, mennyivel nyugodtabbak vagyunk, ha tudjuk, hányan vannak előttünk!), és a gyermekorvos is, amikor bejelenti, hogy „ez most egy kicsit fájni fog”.
• a kapcsolat szubjektív jelentőségétől: Mennyire fontos az adott kapcsolat, mennyire vagyok elkötelezett? Illetve az értelmezési kerettől: egy fejlődést magában rejtő lehetőségnek látom a helyzetet, vagy az életünket megkeserítő változásnak?

Hollósi Eszter

Mi teszi fenntarthatóvá a távkapcsolatokat?

1. Tudatosabb kommunikáció!

A távolság felerősítheti a kapcsolatban megjelenő apró nehézségeket, amiket a hétköznapokban automatikusan oldana a testi közelség. A távkapcsolatokban ezért a kommunikáció szerepe felértékelődik. Figyeljetek őszintén egymásra! Tanuljatok meg a szükségleteitekről ítélet- és játszmamentesen, fenyegetés nélkül beszélni, megfelelő kommunikációs technikák pl. énközlések formájában („Már megint elkéstél!” helyett „Amikor nem érkezel időben, az teljesen elbizonytalanít, mert úgy érzem, mintha nem is lenne fontos ez a skype-beszélgetés”).

2. Önismeret: egyéni és párkapcsolati!

Tudatosítsd a „miérteket” (Miért zavar ez vagy az a jelenség? Kire emlékeztet? Miért vagyok ma különösen érzékeny? Mennyi figyelemre van szükségem? stb.) Ismerjétek fel a helyzet ciklikusan ismétlődő jelenségeit (pl. találkozást követő feldobottság – hiányállapot – konfliktusgenerálás – „a nagy békülő beszélgetés” – konstruktív megoldáskeresés – az új találkozást megelőző tervezgetés), és azokat az eszközöket, amik a múltban már segítettek a nehézségek leküzdésében.

3. Fix pontok a heti rutinban!

Alakítsatok ki rendszeres kommunikációs alkalmakat! A legtöbb párnak alapvető, hogy legalább a nap elején és végén váltson egy üzenetet. Ha vannak stabil érintkezési pontjaitok (pl. minden kedd este „skype-este”), igazítsátok mindketten ehhez a saját programjaitokat! Vannak párok, akik skype-on összekapcsolódva és párhuzamosan főzve töltik a szombat délelőttjeiket, ki-ki a saját konyhájában. Ezek a „rituálék” erősíthetik a pár közös történetét.

4. Élj a jelenben!

Tanuld meg az „itt és most”-ot élvezni akkor is, ha a párod nincs veled: egy biztonságos kötődésen alapuló kapcsolatnak ez az egyik ismérve. Természetes, hogy egy ikonikus pillanatot szeretnél a kedveseddel megosztani, de ha kis puttonyként cipeled magaddal őt mindenhová, és a tudatod állandóan a másik életében kalandozik, az kétszeres öngól: lemaradsz a párkapcsolatodon túli életterületeid lehetőségeiről, másrészt keserűséget és türelmetlenséget csepegtet beléd.

5. Az érem másik oldala: a lehetőségek!

Használd a felszabaduló időt önfejlesztésre, egy régóta vágyott hobbira, több sportra, a baráti és családi kapcsolatok erősítésére. Kitűnő alkalom ez a kapcsolati értékek és célok frissítésére és (újra)definiálására: Hová tartotok együtt? Miért szeretitek a másikat? Mit vártok egymástól és mit tesztek meg egymásért? Mi az, amit a távkapcsolatból már most profitáltatok?

6. Mennyiségi szemlélet helyett minőségi idő!

Bármennyire is elcsépelt szlogen, töltsétek a rendelkezésetekre álló korlátos időt valóban egymásra figyelve! Ugye magától értetődő, hogy nem az esti félórás hívásotok alatt fogod megválaszolni a Facebook-üzeneteidet? Szóljanak arról a beszélgetések, amire éppen szükségetek van, és mivel ez a távolból nem mindig látványos, nyugodtan kérdezd meg a partneredtől, mi foglalkoztatja aznap leginkább.

7. Legyetek jelen egymás életében!

Kövessétek a másik örömeit, kihívásait, munkahelyi, családi történéseit. Hogyan lehetne enélkül „partner” a társad? Legyen veled a fontos eseményeknél, vezesd körbe az élettereiden, kapcsold be őt is a szociális hálódba – ma már egyszerűen megoldható, hogy a születésnapi zsúrodba egy videóhívás erejéig ő is bekapcsolódjon.

8. Használjátok okosan a rendelkezésre álló kommunikációs eszközöket!

A Whatssup/Viber/Messenger programokat instant, azaz azonnali és rövid üzenetek váltására fejlesztették. Az offline világban – ahol az ember érzelmi reakciói formálódtak – a beszélgetés közben legalább nonverbálisan reagálunk egymásra, és a válasz elhagyása általában súlyosan megsérti a kapcsolat kölcsönösségét (mit érzel, amikor beszélgetőtársad egyszerűen figyelmen kívül hagyja egy kérdésedet?). Ennek online megfelelője, amikor olvassuk egymás üzeneteit, de nem válaszolunk rá rögtön. Tisztázzátok, hogy belefér-e az üzenet válasz nélküli elolvasása, vagy ha hirtelen félbemarad egy beszélgetés? Próbáljatok ki több csatornát, és állapodjatok meg a számotokra legjobb kombinációról! Hozhattok például döntést arról, hogy a fontos dolgokat nem írásban, hanem szóban beszélitek meg, és a különböző eszközöket arra használjátok, amire leginkább alkalmasak.

9. Ünnepeljetek!

Jutalmazzátok meg magatokat egy-egy nehézség után! Lepjétek meg egymást egy villámlátogatással, utazzatok el egy „semleges” terepre. Küldjetek egymásnak képeslapot, kézzel írt levelet, apró ajándékot – a régi klasszikusok romantikája ma is működik, és a feladónak is örömet fog okozni a kézbesítésre való várakozás. (Gondolj egy remekül eltalált karácsonyi ajándék átadása előtti izgalomra!) A másik számára hátrahagyott kis levelek, apró meglepetések garantálják, hogy jelen legyél akkor is, amikor fizikailag nem vagytok együtt.

10. Tartsátok életben az intimitást!

A távolság nem szükségszerűen ellensége a szexualitásnak: kreativitás és nyitottság birtokában flörtölhettek szavakkal, képekkel, játékossággal! Osszátok meg a fantáziáitokat, és beszéljetek a vágyaitokról – ez bővíti a szexuális repertoárotokat, ami a jövőre nézve is hasznos lesz. Értékeljétek a várakozást – nem baj, ha nem kapunk meg mindig mindent azonnal. Készüljetek a ritka együttlétekre lelkesedéssel és izgalommal, mint hajdanán a randikra…

11. Tartsátok szem előtt a célt, hogy ne ragadjatok benne a pillanatnyi elakadásokban!

Segíthet ebben egy olyan tárgy, ami a kapcsolatotokat és a célt szimbolizálja számotokra, és amit a külön töltött időszakok során felváltva őriztek. Egy nyaraláson gyűjtött kavics, egy karkötő, egy üzenetekkel teleírható napló, és bármi, ami kettőtök számára jelentéssel bír. Van, aki a közös tetoválásra esküszik :)

A javaslatok sorának csak a cikk keretei szabnak határt, hiszen minden (táv)kapcsolatnak megvan a saját története és kihívásai, és szerencsére az egyedi megoldásai is. Ezek megtalálásában, a hatékony kommunikáció elsajátításában, egyéni és páros önismereti munkátokban természetesen kérhetitek szakember segítségét…
…akár már Skype-on is!

Hollósi Eszter

További kérdésekkel keressétek Hollósi Eszter pszichológus-trénert a valtoztassokosan@gmail.com e-mail-címen!