A jutalmazás és büntetés lépten-nyomon megtalálható a gyereknevelésben, még ha sok esetben nem is gondolnánk, hogy arról van szó. Mintha ez maradna a szülői tekintély gyakorlásának egyetlen eszköze. Pedig sajnos az a tapasztalat, hogy a jutalmazás és büntetés módszere, ha túl nagy szerepet kap egy gyerek életében, előbb-utóbb hatástalanná válik és hosszú távú motivációs problémákhoz vezet.

Ha például egy gyereket azzal tartunk sakkban, hogy „ha nem teszi meg ezt vagy azt, akkor nem kaphat jutalmat (pl: édesség, mesenézés,stb..)”, saját magunkat csaljuk csapdába. A gyereknek nem azért kell bizonyos dolgokat megcsinálni, mert azért jutalom vagy büntetés jár, hanem mert a családi együttélésnek vannak bizonyos szabályai, amiket betartunk, mert apa és anya úgy mondja. Minden szülő beveti néha ezeket a trükköket, de nem jó az, ha túl gyakran kötjük a cselekvést jutalomhoz, vagy büntetéshez. A gyerek motivációja arra vonatkozóan, hogy jól viselkedjen, nem egy belső iránymutató lesz, hanem külsővé válik, bizonyos jutalmak eléréséért vagy a büntetés megúszásáért fog jól viselkedni. Egy idő után pedig eljutunk oda, hogy már teljesen lepereg róla a szülői fenyegetőzés, nem fogják érdekelni az esetleges következmények.

Miről szól a büntetés?

A büntetés legfontosabb üzenete a tekintély gyakorlása és kihasználása. Azáltal, hogy én a vagyok a szülő, te pedig a gyerek, megtehetek veled bármit. Ez a felállás a gyerekben bizalmatlanságot és frusztrációt szül, amit majd ő is erőfitogtatással próbál meg leküzdeni. A szülői és gyermeki alrendszer tisztázása nagyon fontos, de bizonyos határokat nem léphetünk át. Egy gyereknek tudnia kell, hogy léteznek bizonyos szülői tiltások, keretek, amiket nem szeghet meg, de ezek tisztázására elég kell, hogy legyen a határozottság és a következetesség gyakorlása.

A félelemkeltés (kiabálás, fizikai büntetés) kifejezetten ártalmas a gyerekek lelki fejlődésének. Túlérzékennyé teszi a stressz-válasz rendszert (magasabb pulzus, hevesebb menekülési reakció félelemkeltő inger hatására), illetve ha rendszeres bántalmazásról beszélünk, agyi elváltozások is kialakulnak.

Mégis mit lehet büntetés helyett?

A gyereknek minél kisebb korától meg kell tanulnia, hogy a dolgoknak következményeik vannak. Ha valami rosszaságot csinál, akkor azt helyre is kell hozni. Ha például valamit kiborít, érdemes rászoktatni, hogy ő is törölje fel. Szintén következménynek számít az, ha a gyereket a szabad akaratában korlátozzuk, ha szándékosan rosszul csinált valamit. Ha például megüti egy játszótársát a homokozóban, akkor kivesszük onnan, mert csak úgy játszhat más gyerekkel, ha nem bántja őket. Ha minden alkalommal ugyanúgy reagálunk a határfeszegetésekre, a következetesség gyorsan célt kell, hogy érjen. A baj akkor van, ha a szülők hol inkább észre sem veszik a rosszalkodást, hol éppen rákiabálnak a gyerekre, hol pedig beállítják a sarokba. A keretek tisztázása és azok megszegésének következményei nagyon fontosak a viselkedési szabályok megtanulásában.

Segítsünk a gyerekeknek abban, hogy mire közösségbe kerülnek, nagyjából tisztában legyenek azzal kapcsolatban, hogy egy társas közegben mit szabad és mit nem, de úgy tegyük ezt, hogy nem sértjük meg a gyerekek test és én-határaik egészséges fejlődését.

Hermán Noémi

Klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

 Ha tetszett, kövesd a Lelkizóna facebook oldalát, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkeinkről!