A játszótéri anyukák természetrajza
Van, aki szoknyában és fehér blúzban jön, van, aki sportcipőben.
Van, aki újságot olvas, más inkább mesekönyvet.
Van, aki folyamatosan kiabál, van, aki folyamatosan nevet.
Van, aki csak "távirányít", más pedig térden csúszik a homokban.
Van, aki szépen megterít egy pár cikk almához is, van, aki zacskóból kínálja a péksütit.
Nagyon sokféle anyuka jár a játszótérre - akik pont emiatt a sokféleség miatt néha talán össze is súgnak egymás háta mögött.
De azonnal ugranak, ha el kell rántani más gyerekét a mozgó hinta elől.
Kikapják a kavicsot az idegen gyerek szájából is, nehogy megfulladjon.
Ott is találnak helyet a frissen érkező babakocsis anyukának, ahol már rég teltház van.
Egy emberként keresik az elveszett, síró kisfiú szüleit.
Az egész törlőkendő-és vízkészletünket bedobják a közösbe, ha valaki lehorzsolta a térdét.
Mert érzik, hogy valahol összetartoznak és egyformák. Fehér blúz ide, sportcipő oda...