Néha egy egyszerű kérdéssel rávilágíthatunk arra, mi lehet az akadálya annak, ha nem érjük el a céljainkat, ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, ha nem értjük, miért történt velünk az, ami.

Érettségizik a gyerek. Izgalmas időszak: hajnali kelés, frissen vasalt fehér ing, a buszmegállóban álló hasonló fekete-fehérekbe öltözöttekre irányuló együttérző tekintetek,

Gondoltatok már rá, hogy a működésünk, az életünk legfőbb alapja (na jó, az oxigénen és hasonló létfeltételeken túl) az együttműködés? Hogy tartósan nem működhetünk, nem élhetünk elszigetelten? Ez így egyszerűnek hangzik, de vannak fokozatok, átmeneti állapotok. Azt meddig bírjuk? Ki meddig…

Assisi Szent Ferenc szavai, imája visszhangzik bennem: „Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek, hogy megbocsássak ott ahol megbántanak, hogy összekössek, ahol széthúzás van!”

Tudod-e, milyen módszerekkel, eszközökkel tudsz legjobban hatni az emberekre? Mi a te fő közlési csatornád, mi a kommunikációs erősséged?

Talán jobb lett volna ez a cím: családom és egyéb állatfajták… De nem szeretnék plagizálni! Viszont Durell-ről lesz még szó.

Van-e elegendő önbizalmad? Ha igen, akkor biztos magad is sok emberben megbízol, nyitott vagy mások felé, sőt, mondhatjuk nyugodtan, van kisugárzásod.

Mi, szülők sokszor gondoljuk határozottan, hogy igazunk van és próbáljuk erről meggyőzni gyerekeinket.

Szerintem mi, akik ezen a mérsékelt égövön élünk, nagyon szerencsések vagyunk, mert minden évben négyszer örülhetünk az évszakváltásnak.

„Erre én nem vagyok képes!” Tényleg nem? Ne agonizálj, inkább analizálj!

Mennyien vágyunk erre az érzésre! Hogy menjen minden, mint a karikacsapás! Jó lenne?

Kérdezed, milyen csatatérre gondolok? Az első kérdés valójában az, neked mi jut róla először az eszedbe?

Sok férfi tartja a gyengeség jelének, ha nem tud megküzdeni egyedül a problémáival, ha nincs elég lelkiereje feldolgozni a kríziseket egymagában. Épp a minap mondta nekem valaki, egy nagyon nehéz családi helyzet kellős közepén, hogy ’én nem hiszek a pszichológusokban’. Nagyon szurkolok neki és a…

Mitől függ, hogy milyen szakmát választunk, hogy miben lehetünk sikeresek? Meg tudja-e mondani ma valaki, hogy merre érdemes terelgetni gyerekeinket? Hogyan segíthetnek ebben a saját történetek és a mesék?

Ha túlagyalom, az a baj. A bolhából elefánt lesz. Ha ösztönből döntök, később megbánom. Megint ugyanazt a hibát követem el. El se hiszem, hányadszor…

      Mi a véleményetek, kik azok az emberek, sőt: kik azok a mai fiatalok, akik legtöbbre viszik majd az életben, mi az a fő tulajdonság, ami jellemzi őket?

Miért foglalkozunk sokkal többet azzal, hogy megtaláljuk a párunkat, mint azzal, hogy ha megvan, akkor meg is tartsuk őt? Értékeljük eléggé ha megtaláltuk? Na és meddig megyünk el ebben?

Mikor beszélgettél egy jót utoljára? Olyat, amiben többen is részt vettetek, voltak, akik más véleményen voltak, de meghallgattátok egymást, értettétek egymást és nem estetek egymásnak.

Ha túléltük az ünnepeket nagyobb családi balhék nélkül, nincs is jobb annál egy szürke, esős januári hétvégén, mint hogy valami kis családi programot, esetleg egy filmnézést, mozit szervezzünk. Vagy csak úgy legyünk együtt...

Csinálhatsz úgy, mintha nem rajtad múlnának a dolgok, a körülmények alakultak úgy, ahogy. Eldöntheted, hogy az örök vesztes, egy igazi lúzer, vagy az áldozat szerepében 'adod elő magad', de dönthetsz úgy is, hogy adsz még esélyt magadnak.