A távmunka és a home office sokak álma, ám ez is olyan műfaj, amit tanulni kell, és időbe telhet, mire kialakul benne a rutin. A cikkben áttekintjük az otthoni munkavégzés előnyeit és hátrányait, majd home office tippek következnek – olyan egyszerű megoldások, amiktől jobban megy a távmunkavégzés.

Végigtekintve „munkás éveim” eddigi alakulásán egyértelműen látom, hogy sokkal több időt dolgoztam távmunkában és home office-ban, mint irodai környezetben, ami a profilomból is adódik (könyvek szöveggondozása + szövegírás, újságírás). Megszoktam, hogy magam alakítom a munkanapjaimat. Ám azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem felel meg mindenki habitusának.

Kezdjük az ellenérvekkel. Vajon miért ódzkodtak a munkáltatók a távmunka bevezetésétől, és mit jelent a távmunka munkavállalói szempontból?

Ami munkáltatói részről kellene: bizalom

Ahelyett, hogy pellengérre állítanám a hazai munkáltatókat, hogy bizalmatlanságtól fűtve legszívesebben folyamatosan az alkalmazottaik háta mögött állnának, figyelve, hogy azok éppen milyen oldalakon böngésznek a számítógépükön, sajnos el kell ismernem, hogy nem véletlen a bizalom hiánya. Néhány évvel ezelőtt egy ismerősömtől hallottam, hogy „heti két nap home office-ban vagyok, akkor ímmel-ámmal nézem az e-mailjeimet, de nagyjából egész nap a saját projektemen matatok”. Mi tagadás, elkerekedett a szemem… A modern munkaidőmérő rendszerekkel az ilyesfajta lógás egyre jobban kiküszöbölhető, de tény, hogy home office-ban jóval kevesebb a külső kontroll, ezért a belső kontrollnak kell rendben lennie.

Ami munkavállalói részről nehézség: magány

A home office magányos műfaj. Nincs irodai csacsogás a monitor fölött, nincs folyosói pletyka, kávézgatás a kollégákkal (irodai kávé sincs). Márpedig van, aki éppen ezeket szereti a munkában, nem a feladatok és a kihívások jelentik számára az igazi motiváló erőt, hanem a csapat, a baráttá váló kollégák társasága. Ő ezért szeret dolgozni, és a home office alighanem megölné a munkakedvét. Tehát home office-ban és távmunkában valamennyire meg kell tudni küzdeni az egyedülléttel.

Ezek miatt jó a home office

Nézzük röviden, pontokba szedve:

• Fókuszáltabb és hatékonyabb munkavégzés – nem vonja el a figyelmet az irodai csevej, nem jön oda hozzánk minduntalan valaki egy kérdéssel.

• Jobb munka-magánélet egyensúly – napi 1-2 órát nyerünk azzal, hogy nem kell ingázni, sőt, az irodai kávészünet helyett berakhatunk egy mosást vagy kiteregethetjük a ruhákat, és nem a gyorsan eltelő esti órákat kell erre szánni. Tehát sokkal jobb lehet az időgazdálkodás.

• A nagyobb szabad választás növeli a motivációt. Ha akár csak azt megválaszthatjuk, hol állítjuk fel a munkaállomásunkat, és jobban a saját komfortérzetünkhöz alakíthatjuk, mint amennyire az egy légterű irodák lehetővé tennék, már az nagyobb kontrollérzetet nyújt az életünk felett. Ha úgy érezzük, van kontrollunk az életünk egy fontos szelete felett, mint amilyen a munka, akkor elégedettebbek leszünk, és lelkesebben látjuk el a munkahelyi feladatainkat.

• Környezetkímélőbb – az irodai energiafelhasználás csökken, vagy akár nincs is szükség állandó irodahelyiségre.

5 tipp, hogy hatékony legyen a home office

Én magam teljes mértékben a home office-ra, illetve legalább a részleges home office-ra szavazok, és folyamatosan tapasztalom a saját életemben ennek az életformának a fentebb leírt jótéteményeit. Az alábbiakban jöjjenek olyan home office tippek, amik beváltak a saját munkaszervezésemben. Hozzáteszem, mindenkinek a saját receptjét kell megtalálnia, amivel hatékony lehet.

1. Elkülönítem a munkavégzés és a pihenés terét (és idejét). Ez sokak számára magától értetődő, másik viszont nem tartják fontosnak. Ha nem megoldható, hogy legyen külön dolgozószoba, egy dolgozósarok bőven megteszi. Elsőre talán kényelmesnek tűnik reggel pizsamában ölbe kapni a laptopunkat, és dolgozgatni felkelés előtt egy-két órát, viszont így könnyebben bekövetkezhet az, hogy végül életünk minden területébe belemosódik a munka az étkezéstől kezdve a felfrissülést szolgáló kávészüneten át az alvásnak szentelt időig. Könnyen oda juthatunk, hogy sosem kapcsolunk ki, és mindig a feladatainkon kattogunk. Ezt megelőzendő nálam nemcsak a fekhelyen nincs munka, de étkezés közben sem, és a kávészünet idejére is lecsukom a laptopom fedelét, s egyszerűen élvezem az ablakon át rám áramló napfényt.

2. Nem tartom folyamatosan fél szememet a Facebookon és az e-mail-fiókomon. Vannak munkahelyek, ahol egyszerűen letiltják a közösségi oldalakat. Nem véletlenül – elképesztően időrablók. Viszont otthon senki nem tilt le semmit, és nekünk magunknak kell ellenállni a csábításnak, hogy minden pillanatban primer kötődési élményeket keressünk a közösségi médiában vagy az e-mailünkben (igen, azt keresünk, ahogy már kutatások is rávilágítottak). Szóval ha csak a munkavégzés jellege nem követeli meg, próbáljuk meg ne ötpercenként ötpercenként csekkolni a közösségi médiát és az e-mailünket.

3. Proaktívan ápolom a szakmai kapcsolataimat. Az, hogy nincsenek állandó kollégáim, nem jelenti azt, hogy nincsenek szakmai kapcsolataim. Szabadúszóként az élet része, hogy keresem azok társaságát, akikkel hasonló értékek és elképzelések mentén dolgozunk, és tudunk egymáshoz kapcsolódni szakmailag, szívesen támogatjuk egymást. Alapesetben velük időről időre leülök egy kávéra, de ha erre valamiért épp nincs lehetőség, egy e-mail-váltás vagy egy rövid chatelés is életben tarthatja a kapcsolatot – nem folyamatosan az e-mailen és a chaten lógva, hanem egy tudatosan ennek dedikált időszakban. Nyugodtan ráemelhetjük a telefont a kedvenc munkatársunkra, és megkérdezhetjük, mi újság nála, milyen projekteken dolgozik. Megkérdezhetünk tőle például valami szakmai dolgot, ami kell a munkánkhoz, és ebből kibonthatjuk a beszélgetést. Ne várjunk arra, hogy „mi legyünk fontosak a másiknak” – kezdeményezzünk! 

4. Monitorozom a munkaóráimat. Habár az otthoni munkavégzés segíti a munka–magánélet egyensúly fenntartását, az is előfordul, hogy az ember egyszerűen nem tudja letenni a munkát, mert annyira benne van. Nem tart szünetet, ami mentálisan felfrissítené, a munkanap belecsúszik az esti órákba, és hasonlók. Fontos megtanulnunk menedzselni a saját erőforrásainkat, és időt szánni a regenerálódásra, még ha úgy érezzük is, szorít a határidő, különben kimerülünk és megbetegszünk, vagy épp hibák maradnak a munkánkban. Ha például tudom magamról, hogy napi 10 órát tudok mentálisan aktívan, alkotómunkával eltölteni, akkor ebből 7-8 óra a munkavégzés és 2-3 óra a saját projekt (az ingázás idejét ugye megspóroltam), és az utóbbi az előbbi után következik, nem pedig helyette.

5. A laptopomon van külön munka-bejelentkezés és szabadidő-bejelentkezés. Vagyis létrehoztam egy felhasználót a munkának, és egy másikat a kikapcsolódásnak. Egyszer észrevettem, hogy ha nagyon elfáradok mentálisan a munkanap során, szinte irtózom attól, hogy bármit csináljak este a laptopommal – de rájöttem, valójában attól irtózom, hogy a munkával kapcsolatos fájlokba és mappákba botoljak. Így a munka végeztével kijelentkezem a laptop egyik felhasználójából, és ha videókat akarok nézni vagy blogokat olvasni, inkább átjelentkezem a másikba. Ez amolyan pszichés dolog, de tapasztalataim szerint – valamennyire – csökkenthető vele a „képernyőitisz”.

S még valami: mivel a megbízó/munkaadó/főnök nem áll a hátunk mögött ostorral, távmunkában csak olyan feladat végezhető, aminek magunktól is nekiülünk. Az a munka, aminek a gondolatától is rosszul vagyunk, kevésbé fog elkészülni a céges irodától távol. Hogy a távmunka, illetve otthoni munkavégzés átírja-e, ahogy a munkáról gondolkodunk, illetve hogy milyen munkákat vállalunk el, az az elkövetkező évek fejleményeitől függ.

Szabó Elvira

A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találod. Iratkozz fel a weboldal hírlevelére, hogy értesülj a friss megjelenésekről!

Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_